Veres Attila: Odakint sötétebb

Április végi bejelentése óta kisebb szenzációt váltott ki Veres Attila bemutatkozó regénye a sci-fi és horror körökben, a hazai színtér ugyanis régóta hiányt szenved a fiatal tehetségekből. Veres Attila az elmúlt egy évben a The Black Aether horrormagazinban leközölt novelláival már kisebb népszerűségre tett szert, a Könyvhétre megjelenő Odakint sötétebb című könyve egy alkotói időszak csúcspontja.

Csoda történt, vagy csupán nem vettünk észre valamit, ami végig a szemünk előtt volt? 1983-ban minden megváltozott Magyarországon. Az egyik erdőben újfajta állatok jelentek meg, hosszú csápjaikkal a faágakon kapaszkodva. Sehol a világon nem láttak még hozzájuk hasonlót. Életműködésük érthetetlen – nincs szükségük élelemre, de imádják a cukrot, meg lehet őket érinteni, de nem lehet lefényképezni. Emésztőváladékuk sokak szerint gyógyítja a rákot. De ami talán a legkülönösebb: nem lehet őket kivinni az országból.

Miután csaknem kiirtottuk őket, telepeket hoztunk létre, hogy a fennmaradtakat biztonságban tudjuk. Gábor egy ilyen telepre érkezik dolgozni. Felelősség nélküli munkának tűnik, délelőtt etetés és trágyalapátolás, majd hosszú, unalmas délutánok langyos sörök külföldi fiatalok társaságában, akik Gáborhoz hasonlóan mind menekülnek valami elől, legyen az egy régi szerelem, vagy a felnövéssel járó felelősség.

De Gábort az állatok választották ki. Senki sem gondolja, hogy ez jelentőséggel bír… de mi van, ha mégis? Ha az egyszerű nyári munka hamarosan bizarr, iszonyattal, halállal teli rémálommá válik, melynek a tétje sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta volna?