Valahol Oroszországban

Háromnegyed évszázaddal ezelőtt történt az a történelmi esemény, ami csak a Muhi csatához, a Mohácsi vészhez, vagy Budavár török megszállásához hasonlítható tragikus hatása tekintetében. Az 1943-as Don-kanyari szovjet áttörés az első nagy – és sajnos meghatározó – lépése volt Magyarország II. világháborúban való vesztessé válásának, következményei pedig évtizedekre meghatározták országunk politikai helyzetét.

Még ma is sok vita zajlik – szerencsére már lehet erről szabadon véleményt formálnia mindenkinek – a történészek között mi is okozta tulajdonképpen a Doni katasztrófát, elkerülhető lett volna-e katonailag az ottani vereség. Más stratégia, jobb kiképzés, megfelelő felszerelés esetén vajon ellent tudott volna-e állni a magyar haderő a reá zúduló szovjet támadásnak, ki tudott volna-e kerülni sokkal kevesebb anyagi és emberveszteséggel az öldöklő küzdelemből? A történészek dolga a múlt feldolgozása, az íróké pedig, hogy emberközelivé hozzanak egy eseményt, annak minden tragikumával, végzetszerűségével. Egy regény lehetőséget ad arra, hogy olyat is láttasson, ami egy történészi szakmunkába talán nem férne bele. Egy egyszerű hadnagynak, egy árkászszakasz parancsnokának az emberi helytállását, a túlélésért folytatott „ahogy lehet” talpraesettségét, a beosztottakért való felelősségvállalását, és a róluk való gondoskodását.

A regény főhősének alakját – Jeskó János hadnagyot – valós személyről mintázta a könyv írója. A tiszt mindössze négy hónapot töltött a számára kijelölt frontszakaszon, ahol a doni áttörés első napjaiban hősi halált halt. Ebben a négy hónapban azonban esküjéhez és meggyőződéséhez híven mindent megtett azért, hogy legjobb tudása szerint szolgálja katonaként a hazáját, felettesként pedig, lehetősége szerint legjobban vezesse a rábízott embereket.

A regény olvasmányosan, mégis hűen varázsolja elénk az orosz fronton harcolók mindennapjait, a gondokat és lehetőségeket, a katonák megoldhatatlannak tűnő vállalkozását, hogy helytálljanak azon a ponton, ahová a parancs szólította őket.

Nézőpont kérdése, hogy a regénybeli hadnagyot – s a hozzá hasonló tisztek tízezreit – áldozatnak, vagy hősnek tekintjük-e? Az azonban bizonyos, hogy mind megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a haza, a legdrágábbat, életüket adták Magyarországért. S ha távoli orosz temetőkben, jeltelen sírokban is alusszák örök álmukat, méltóak arra, hogy mindig tisztelettel és nagyrabecsüléssel gondoljunk rájuk.

A regény méltó módon állít emléket egy korszaknak, melyben dicsőség volt a hazáért harcolni, és egy embernek, aki hősként áldozta fel életét a haza oltárán.
Tölgyesi Tibor

Marton Gyula
Katonavégzet

Kairosz Kiadó 2018
Ára: 3500 Ft