Tovatűnt pillanat örökre így marad

Amit egyszer a fényképezőgépbe beeső fény a fényérzékeny rétegre „rárajzol” az örökre ott marad – megszületik a fénykép – s így lehetőséget ad a késői koroknak is arra, hogy megismerjenek, egy talán általuk nem látott világot. Ennek az egykori múltbeli világ pillanatainak állóképek formájában való őrzői, közreadói a fotóalbumok.  Ha pedig egy ilyen fotóalbum egy művészi képességekkel megáldott fotós – Szalay Zoltán – képeit tartalmazza, akkor a nézegetése valóban élményt jelenthet bárki számára.

Aki átélte azokat a bizonyos hatvanas, hetvenes éveket Magyarországon, amikor a szocialista tábor legvidámabb barakkjában teltek a mindennapjaink, azokból bizonyára vegyes érzelmek törnek elő a múlt felidézése kapcsán. De ami évtizedekkel ezelőtt – sőt még kimondani is megdöbbentő, fél évszázada – történt, az általában már mindenki számára a megszépítő messzeség távlatából bukkan elő.
A képeken látható személyek túlnyomó többsége bizonyára már nincs is az élők sorában, a látható épületek, városképek is majdnem mind gyökeresen megváltozhattak azóta. Ami azonban nyilván sokkal kevésbé, sokkal lassabban változik – bár nyilván vannak a korszakoknak jellegzetes arcai, karakterei –  az az emberi mentalitás, azok az érzelmek, mosolyok, amiket egy-egy szereplő arcán felfedezhetünk. Gyakorlatilag minden kép témaválasztásának központjában az ember áll, és mivel a képek fekete-fehérek, az éles kontrasztok még jobban kiemelik a velük kapcsolatos mondanivalókat.
A lóversenypályán a futamokat napjainkban is éppen olyan feszült várakozással figyelik a nézők, fogadók, mint egykoron, s a fáradt munkásemberek bóbiskolása a pályaudvarokon, vagy a mély gyászba öltözött rokonok temetői menete sem sokat változott az idők során.
Bizonyára mindenki talál majd az albumban kedvenc képet magának. Ezek tulajdonképpen kettős üzenettel bírnak, hiszen, mint művészi alkotások kortalanok, de mint dokumentumok csak egy már letűnt időszak korrajzai is.
Ha pedig már a kedvenc képek kiválasztásánál tartunk, engedtessék meg, hogy e sorok írója is felhívja az olvasó figyelmét arra, ami neki talán legjobban tetszett. Az Ifjúsági Park 1963 sorozat azon képéről van szó, amin egy fiatal lány összebújva táncol a párjával. Ez a lány napjainkban – ha még él egyáltalán – a nyolcvanadik éveit taposhatja, de az akkori tekintete, féltőn ölelő mozdulata visszatükrözi, mit is érezhet bármely kor, bármelyik szerelmese szeretett partnere óvó karjaiba zárva.
A szép kiállítású album tisztelgés Szalay Zoltán Táncsics-díjas és Pulitzer-emlékdíjas fotográfus egykori munkássága előtt, a közölt fotókat Parti Nagy Lajos képmelléírásai kísérik.
Még valami kicsit szokatlan dolog. Aki végiglapozta az albumot, annak érdemes azt a pár soros felhívást is elolvasni, ami a kötet kolofon oldalán található, hiszen a Kossuth Kiadó várja mindazok jelentkezését, akik felismerik önmagukat, családtagjaikat, ismerőseiket a képeken, hogy történeteiket közre adhassa facebook oldalán.
Tölgyesi Tibor

Azok a hatvanas, hetvenes évek
Szalay Zoltán fotóalbuma

Kossuth Kiadó 2019
Ára: 4990 Ft