Kép forrása: Kiscelli Múzeum

A Tehnica Schweiz művészpáros (László Gergely és Rákosi Péter) több mint 15 éve dolgozik együtt. Érdeklődésük középpontjában a kulturális identitásokhoz kapcsolódó történetek, épületek, helyszínek és közösségek állnak. Kutatáson alapuló, „leletmentő” munkáikban nemcsak vizsgálják a kollektív emlékezet mintázatait, hanem különböző együttműködésen alapuló alkotófolyamatok során azok játékos előhívására is kísérletet tesznek.

A kék terem az épített és a tárgyi kulturális örökséghez való viszonyunk újragondolásával foglalkozik, amelyben két történet fonódik össze: a Szépművészeti Múzeum 19. századi antik szobormásolati gyűjteménye, valamint a 18. században épült tatai zsinagóga, ahol több mint negyven éven keresztül mutatták be az életnagyságú ókori másolatokat.

A kék terem egy installáció és egy film, helyszíne az egykori zsinagóga. A filmben a restaurátorok leválasztják a gipszmásolatokat a posztamensekről, darabokra szedik, ládákba rakják és elszállítják. Az épület fokozatosan kiürül, majd a zsinagóga önkényes elfoglalásával egy csapat művészhallgató veszi birtokba a műteremmé alakított teret, és az antik szobrok kisméretű porcelán másolatait készítik el a gipszek pontos, kicsinyített replikáiból egy új gyűjteményt hozva létre.

A film egy művészi intervenció dokumentuma, amely a gyűjtemény elköltöztetésével az önmaga emlékművévé váló kiürült épület számára kínál újabb ideiglenes funkciót: egy porcelánmanufaktúrát. A 19. században közpénzen vásárolt ókori replikák oktatási célokat is szolgáltak: az egyetemes szépségideál formajegyeinek elsajátítása érdekében másolták a művésznövendékek az antik szobrokat.

A Tehnica Schweiz projektje a tatai volt zsinagógában került először bemutatásra, a hely jelentésének különböző diskurzusait olvasztva magába. A második világháború előtt Tata 12 ezres lakosságának 10%-a izraelita származású volt; az asszimilált közösség tagjai között sok iparossal és kereskedővel. Tata iparának jelentős része, így a szőnyeggyár, a bőrgyár és a téglagyár is zsidó kereskedők tulajdonában volt. A város egyik prominens alakja volt a zsidó származású gyáros Fischer Mór (1799-1880), a herendi porcelángyártás felvirágoztatója.

Az anyag most új helyszínre, a Kiscelli Múzeum Templomterébe költözik. A Budapesti Történeti Múzeumhoz tartozó Kiscelli Múzeum a főváros történetének sokszínű tárgyi és művészeti emlékét őrzi. A kék terem a többszintű áthelyezéssel és újrahasznosítással történelmi és művészeti emlékeink tér – és idődimenzióinak folyamatos alakulását érzékelteti, miközben a kulturális örökséghez való komplex viszonyunk újragondolására vállalkozik.

A porcelánszobrokat Kondor Edit, Csák Mónika, Bokor Zsuzsa vezetésével és közreműködésével MOME Tárgyalkotó Tanszék MA hallgatói Bodnár Henrietta, Farkas Gabriella, Fúró Bernadett, Nagy Boglárka, Nagy-György Ágnes, Szőke Barbara készítették.

A filmben, amelynek zenéjét Bátki Viktor brácsaművész és zeneszerző készítette, az ógörög és a héber dallamvilág keveredik. Főmotívuma egy négy hangból álló ógörög hangsorból (enharmonikus tetrachord: egy nagy terc, két negyedhang) és egy ógörög dallamtöredékből tevődik össze. A zenét a művész (akusztikus) brácsán és hathúros elektromos brácsán játszotta fel, effekt pedálok használatával. A hangszerek segítségével imitálta az ókori húros-pengetős, ősi fúvós hangszereket, és az atmoszféra hangokat egyaránt.

Kapcsolódó programok:

2019. június 22. 16.00 – 18.00
A kék terem a Múzeumok éjszakáján
Átiratok A kék teremre: anyagok, technikák, minőségek, történetek

Résztvevők:

Káldi Richárd restaurátor – az ókori mesterművek másolása – az ókori másolatok restaurálása
Kondor Edit kerámiaművész, MOME Tárgyalkotó Tanszék – A porcelán titkai
Pap Dávid / FabLab – A szobrok léptékváltása – óriás gipsz szobrok asztali 3D-ben
Rákosi Péter (Tehnica Schweiz) és Lázár Eszter

2019. Július 5. 18.00
Exkluzív tárlatvezetés Péterfy Gergely íróval