Személyes élmények egy borkóstoló kapcsán

Csodaszép panorámás hajókázás, finom borok, jókedvű társaság – ugyan mi másra is vágyhatna az ember egy kellemes nyári estén? S nekünk mindez megadatott, mert részt vettünk a Winelovers River Night budapesti borkóstolós rendezvényén.


A Winelovers már régi motoros a szakmában, nem véletlen tehát, hogy az általuk rendezett borkóstoló hangulatát szerettük volna átélni, az itt kapott élményt megosztani, s – abban az esetben, ha benyomásaink kellemesek – ajánlani a rendezvényt az olvasóinknak.
Legelőször persze a weboldalukon található beharangozóból tájékozódtunk arról, mire is számíthat az, aki leszurkolja (modern korban élünk, tehát helyesebb az átutalja kifejezés) a 10.900 Ft belépődíjat. Csábítóan hangzott, hogy a korlátlan borfogyasztás – 12 borászat kínálatából – a finom svédasztalos vacsorafalatok – amihez a vacsoraidőszakban díjnyertes Kreinbacher pezsgőt is szervíroznak – s persze a csodálatosnak ígérkező kétórás hajóút – Vigadó téri indulással és érkezéssel – fel a Margitszigetig, majd le a Művészetek Palotájáig. Egyszóval annyi szépet és jót kínáltak, hogy úgy gondoltuk, vétek lenne kihagyni ezt a kínálkozó lehetőséget.

S hogy nem csak minket győzött meg a weboldal – illetve bizonyára sok törzslátogató is eljött a hajóra, akik elégedettek voltak a Winelovers korábbi rendezvényeivel – azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már a hat órára meghirdetett kapunyitás előtt szép számmal gyülekeztek a vendégek a hajókikötőben. Aztán pontban hatkor – az már eleve nagyon szimpatikus, ha egy rendezvény tartja magát a megadott időpontokhoz – az emberek libasorban léphettek Budapest legkomolyabb rendezvényhajójának a fedélzetére. Gyors regisztrációs ellenőrzés a kedves hostess lányoktól, zöld karszalag a csuklóra, s irány a kóstolópoharas pult, ahol 1000 Ft letét ellenében kaphattuk meg a formás üvegpoharat.
A hajó alsó- és felső fedélzetén gyorsan sokasodtak az emberek, s mivel a kezdetektől „szabad volt a vásár”, az első fecskék már szakértő arccal ízlelgették a szőlők finom nedűjét. Egy esemény színvonalát nem csak a kínált szolgáltatások, termékek minősítik, hanem az azon résztvevők összetétele is. A vendégeket nézegetve, ők – persze ez elsősorban tipp – öltözet, viselkedés, metakommunikációs jelzések alapján jórészt a felső középosztály tagjaiból kerülhettek ki. Sokan jöttek párban, három-négyfős, baráti, munkahelyi társasággal, egyáltalán nem volt jellemző, hogy valaki magányosan kóborolt volna. Egyébként a több mint kétszáz vendég eloszlott a hajón, talán egyedül a felső hátsó nyitott fedélzeten jelentkezett némi zsúfoltság, de ez bizonyára annak is volt köszönhető, hogy itt élhették ki a dohányosok a szenvedélyüket.
Ahogy telt az idő, fogyott a bor és emelkedett a hangulat is, mindeközben talán sokan alig vették észre, hogy hétkor a hajó kifutott és észak felé vette az irányt. Voltak, akik következetesen megpróbálták végigkóstolgatni a borászok teljes kínálatát, mások inkább ragaszkodtak az általuk már ismert és kedvelt borászatok termékeihez. S ha már a borászatoknál tartunk, érdemes valamit megjegyezni, ami sajnos ezen a hajóúton is kiütközött – ehhez persze a rendezőnek nincs sok köze – hogy bort csak mosolyogva, jókedvűen lehet kínálni, s ez által megszerettetni. Ha valaki fáradt, rosszkedvű, unja az egészet, az jobb, ha meg sem jelenik, minthogy ellenreklámot csináljon önmagának.
Nagyjából fél órát hajózhattunk, amikor lehetőség nyílt hozzáférni a terített vacsoraasztalhoz. Némi sorállás után jól esett bekapni a finom falatokat, s leöblíteni azokat egy-egy korty pezsgővel. Az igazsághoz az is hozzátartozik – erre a rendezőnek legközelebb jobban oda kell figyelnie – hogy a vacsorafalatok nem csak nagyon finomak, de kissé szűken mértek is voltak, így aki csak később oltotta volna éhét, annak nem jutott már a teljes választékból.

A víg iszogatás, beszélgetés, nevetgélés közben a gyors óra ment, s mindenkinek rá kellett döbbennie, hogy egyszer minden jónak vége szakad. Kilenc óra felé a hajó kikötött, s ez is jelezte, hogy lassan közeledik a záróra. De még ekkor is volt egy óra arra, hogy mindenki kiürítse az utolsó – na meg még egy, meg még egy – poharat, s kicsit talán bizonytalan léptekkel, de mindenképpen egy kellemesen eltöltött este élményével térhessen haza.
Akik eljöttek – úgy érzem – semmiképpen nem bánták meg, akik pedig kihagyták, azok sajnálhatják, de nekik a legközelebbi alkalommal lesz módjuk bepótolni, azt, amit ezen az estén elszalasztottak. Érdemes tehát figyelni a wineloversrendezvenyek.hu honlapot, betervezni a belépőjegyet a kiadásaink közé, testünket edzeni egy újabb boros túrára, lelkiekben pedig már előre fel lehet készülni arra az örömre, amit a jó bor, a vidám társaság, az együtt töltött gondtalan órák adnak.
Tölgyesi Tibor
fotó: Várady Nikolett