Patricia Kopatchinskajával lép színpadra a Budapesti Fesztiválzenekar a Müpában, valamint londoni és lyoni turnéin Fischer Iván vezényletével. A világsztár hegedűművész csakúgy, mint a koncerteken hallható Stravinsky vagy a BFZ, nem híve a konvencióknak, például mezítláb játszik a közönségnek, mert – ahogy vallja – „a csillagok eléréséhez stabil tartásra van szükség”.

Régóta várt világsztárral találkozhat a Fesztiválzenekar következő koncertjein a budapesti közönség: Patricia Kopatchinskaja érkezik a Müpába, aki szélviharként kavarta fel tehetségével a hegedűs világot. „Iszonyú ötletes és néha provokatívan eredeti. Hallatlan fantáziájú hegedűs. Individualista művész, és nemcsak azért, mert mindig mezítláb játszik” – mondta róla Fischer Iván, akinek vezényletével a moldáviai születésű szólista Stravinsky hegedűversenyét adja elő Budapest mellett Londonban és Lyonban. A BFZ több Stravinsky-műsorral is készül: a Kártyajáték és a Hegedűverseny után 2022. február 11-én este, valamint 12-én délután – az Iván mesél sorozat következő koncertjén – a Petruska, 14-én este pedig a Tavaszi áldozat hangzik el. Az utóbbi darabról Fischer Iván rövid elemzést is ad ebben a videóban.

Petruska éjjel is életre kel: Stravinsky balettzenéjét pénteken babzsákon elnyújtózva is meghallgathatják az érdeklődők a népszerű, idén tízéves Midnight Music sorozat ez évi első koncertjén. A BFZ késő esti programja erre az alkalomra új helyszínre, a Budapest Kongresszusi Központba költözik, hogy még többen beférjenek; jegyek egységesen 2000 forintos jegyáron kaphatók.

Londonban, szintén Stravinsky zenéjével, két nagyzenekari koncertet is ad a Budapesti Fesztiválzenekar, emellett népzenés meglepetésre és gyerekkoncertekre is készül a Southbank központban. A brit főváros után a zenekar Lyonban, a város szívében található Auditoriumban folytatja februári turnéját.

Stravinsky kiválóan értett művei frappáns befejezéséhez: a Kártyajáték csattanója is hatásos, a Hegedűverseny fináléját azonban életrajzírója az egyik legizgalmasabb befejezésnek nevezte, amit a szerző valaha írt. Pedig a darab sikerében az orosz zeneszerző korántsem volt biztos, és nem ismerve kellőképp a hangszer sajátosságait, csak úgy fogadta el a felkérést, ha a darab címzettje, a hegedűművész Samuel Dushkin a komponálás alatt végig konzultál vele. Az összes tétel elején ugyanaz az akkord áll, amit Stravinsky először egy szalvétára jegyzett fel. Amikor Dushkin játszhatónak ítélte, hamar papírra vetette a teljes művet.