Sakknovella – Stefan Zweig

5Stefan Zweig németnyelvű zsidósága miatt a hazáját egyik percről a másikra elvesztő, végül Braziliában letelepedő író képtelen volt újra otthon érezni magát a világban. A halála évében 1942-ben keletkezett és megjelent Sakknovella című alkotása az író egyik legnépszerűbb és legtöbbet olvasott műve.

Az elbeszélés sajátságos feszültségét a főszereplők zseniális sakkpartijának megjelenítése, és az író alteregójának tekinthető, a Bécset megtámadó német fasizmus elől Amerikába menekülő osztrák ügyvéd alakjának különös titokzatossága adja. A novella egyik főhőse a New Yorkból Buenos Aires-be tartó óceánjáró gőzösön a majdnem végzetessé váló sakkjátszma kapcsán így meditál: „A sakkjátékhoz, amint a szerelemhez is nélkülözhetetlen a partner, hogy ne váljunk automatává, puszta robottá –, s ezáltal végül embertelenné…”

A magyarul is megjelent műben megfogalmazza reményeit Európa jövőjével kapcsolatban is:

„Úgy vélem, hogy az útlevelek és az országhatárok egyszer majd a múlté lesznek. Kétlem ugyanakkor, hogy ezt mi magunk még megérnénk.”