Misztikus nép, amely egykoron hatalmas birodalom felett uralkodott, ám a spanyol hódítók érkezése után a több száz évig fennálló kultúra egy pillanat alatt összeomlott. Az Inkák Aranya kiállítás most bevezet e különleges világ titkaiba. Íme, néhány tény, amit érdemes tudni az inkákról.

Istenként tekintettek leigázóikra

Az egyik inka eredetmonda szerint az istenek egyszer szakállas, állatok hátán lovagoló, magas emberek képében térnek vissza. Amikor a birodalom kapujában megjelentek az őslakosokhoz képest nagydarab férfiak az ezüstösen csillogó páncéljaikban, az inkák a jövendölést látták beigazolódni. „Hihetetlen látvány lehetett számukra a spanyolok bevonulása: lovakat addig soha nem láttak és a tűzokádó fegyverek is földöntúlinak tűnhettek” – mondta Varga András, a kiállítás kurátora.

Polgárháborús állapotokat találtak a spanyolok

A konkvisztádorok egy inka birodalommal találták szembe magukat, amelyet himlőjárvány tizedelt, majd Huáscar és Atahualpa háborúja miatt szenvedett. Apjuk halála után a két testvér csatájából Atahualpa került ki győztesen, ám ő Pizarro rabjaként végezte.

Kerék nélküli birodalom

Az inkák fejlett öntözési rendszert, utak hálózatát hozták létre és hatékony adminisztrációs rendszert dolgoztak ki, ám sem a kereket, sem a fazekaskorongot, sem az írás modern értelemben vett formáit nem ismerték. „A tudomány a mai napig értetlenül áll a tény előtt, hogy ilyen hatalmas teljesítményre hogyan voltak képesek, miközben a kereket nem ismerték” – mondta Varga.

Rejtély, miként építkeztek

A tudomány azzal kapcsolatban is csak találgat, hogyan tudtak az inkák puszta kézzel ilyen óriási, földrengésbiztos épületeket emelni. „Egyes kődarabok 100 tonnát nyomhattak, és ezeket is olykor 30-40 kilométeres távolságról hozták az építkezés helyszínére. Minden munkát emberi erővel végeztek, legfeljebb lámákat használtak kisebb terhek cipelésére” – magyarázta a szakértő.

Az első kokafogyasztók

Az inkák előszeretettel fogyasztották a kokacserje enyhe kábítószernek számító levelét – hegyvidéken ma is szokás a levelek rágása. Maga az uralkodó sem vetette meg e tradíciót, őt „előrágók” is segítették a mesterséges felfrissülésben.