Kép forrása: Nemzeti Filharmonikusok

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kulturális Államtitkársága által létrehozott „Forrás a zenének – feladat a zenésznek” program keretében a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar Mozart Requiem-jét adja elő november 8-án a Gazdagréti Szent Angyalok Templomban és november 9-én a székesfehérvári Prohászka Templomban. Az esten Szalai Ágnes (szoprán), Estefán Tünde (alt), Boros Sándor (tenor) és Pintér Dömötör (basszus) énekművészek működnek közre.  Vezényel Hamar Zsolt. A koncertek 19.00 órakor kezdődnek, a belépés díjtalan.

Az élete utolsó évében járó Mozart éppen A varázsfuvolán dolgozott, amikor egy magát megnevezni nem kívánó, titokzatos idegen jelent meg nála, hogy gyászmisét rendeljen. A zeneszerző ekkor már súlyos beteg volt, így hihető az az utókorra hagyományozott kijelentése, hogy érzése szerint saját gyászmiséjét írja. A halálos betegség meg is akadályozta abban, hogy a Requiemet befejezze. Halála után legkedvesebb tanítványa, Franz Xaver Süssmayr fejezte be a félbemaradt töredéket. A titokzatos megrendelőről pedig kiderült, hogy egy mindig más tollával ékeskedő, magát zeneszerzőnek kiadó arisztokrata: gróf Walsegg volt. Mozart vérbeli drámai zeneszerző, aki hangszeres műveiben is színpadszerűen gondolkodott. Érett egyházi zenéjében is többnyire színpad nélküli drámaként értelmezte a latin szöveget, és – bár mindenkor szigorúan tartotta magát a liturgikus kötöttségekhez – sokkal inkább zenedrámát komponált, semmint templomi muzsikát. A tételek egymásutánjában váltakozik az izzó dráma az áhítattal, az utolsó ítélet borzalmainak zenei ábrázolása a túlvilági boldogság festésével, másrészt – mint a Confutatis tételben – magán a tételen belül is szembeállítja a tartalmi szférákat, illetve azok zenei kifejezését. Ezekből az ellentétes, egymást kiegészítő részletekből és összetevőkből alakult ki a legmagasabb fokú szintézisben a remekmű. Ezért szól a legnagyobb kérdésre, az élet és halál kérdésére feleletet adó Requiem első elhangzása óta minden korok emberéhez, ezért tartozik a halhatatlan alkotások közé.