Ahogy közeledünk az idei Beethoven-év végéhez (születésének 250. évfordulója van idén), akarva-akaratlan megpróbáljuk felmérni, mi az, amit megtettünk e rendkívüli zeneszerző emlékének ápolásáért és mi az, amit még megtehettünk volna, hogy ez az emlékév még maradandóbb élményekkel éljen tovább azokban a zenekedvelőkben, akik a szép számmal rendezett hangversenyeket szorgalmas kitartással látogatták. Természetesen mindezen terveket az egészségügyi Covid világjárvány oly mértékben csapta rá az ajtót mindenre és mindenkire, hogy a vakolat is a Sors szimfónia első négy hangján cseng azóta is a füleinkben.

A XIX. század óta (halálát követően) szerte a világon egymást érték műveinek előadásai, és nem voltak ritkaságok az egész estét betöltő kurriózumnak számító emlékhangversenyek sem. E rendezvényekből az évtizedek alatt Nagyvárad is kivette a részét: szimfonikus hangversenyeket, kamarazene-esteket, és önálló zongorahangversenyeket egyaránt tartottak városunkban.

Váradon hagyománya van a Beethoven-kultusz ápolásának, amelyet több jelentős adat is tanúsít. Most csak azoknak a műveknek egy részéről fogok említést tenni (a több száz koncertből), amelyek helyi zenei viszonylatban nagy hatással bírtak, úgymond sarokkőnek számítanak.

1868. február 29-én mutatták be Négykezes zongoraszonátáját (op. 6), Székács József és Basch Stefánia előadásában. A következő év október 9-én Reményi Ede világhírű hegedűművész előadásában hallgatta a nagyváradi közönség az F-dúr románcot. 1870. február 21-én Shophie Menter német zongoraművésznő, Liszt Ferenc egyik legkiválóbb tanítványa hangversenyt tartott városunkban, műsorában volt egy Beethoven zongoraszonáta is. A Hellmesberger-vonósnégyes 1873. január 23-án az op. 74-es Esz-dúrt, a Lórenczi–vonósnégyes pedig, 1875. április 24-én az op. 95-ös vonósnégyest mutatta be. E két európai rangú együttes Beethoven művei terjesztésének mindig nagy jelentőséget tulajdonított. 1877. egyik legkiemelkedőbb éve a nagyváradi zenei életnek. Liszt Ferenc másik tanítványa, Martha Remmert neves zongoraművésznő két hangversennyel szerepelt városunkban: február 2-án és 18-án. Mindkét alkalommal műsorába iktatott egy-egy Beethoven alkotást. Február 2-án az Athén romjait, 18-án pedig a cisz-moll (Holdfény) szonátát adta elő. Március 15-én Pablo Sarasate világhírű spanyol hegedűművész és Anton Door osztrák zongoraművész – Czerny kiváló növendéke – tartották közös hangversenyüket. Műsorukból magasan kiemelkedett a Kreutzer-szonáta. A Nagyvárad című napilap 1877. április 27-én a kiváló nagy lengyel hegedűművészről így ír: „Mi Wieniawskitól Beethoven hegedűkoncertjét zenekari kísérettel szeretnénk hallani, hogy a mestert 49 egész ragyogásában és jelentőségében méltányolhassuk”. E rövid idézetből is kitűnik, hogy a közönséget a zongorakísérettel előadott mű nem elégítette ki. Meg kell azonban azt is említeni, hogy a kíséret pontatlan is lehetett, mert Altschul Rudolf zongoraművész az utolsó pillanatban vállalta el a közreműködést a megbetegedett Deutsch Willy zongoraművész helyett. Zenekari hangversenyek már a XVIII. és XIX. században is voltak városunkban, de filharmonikus elnevezéssel az első 1888. január 5-én volt. Ezen a hangversenyen még nem szerepelt Beethoven-alkotás. A másodikon azonban már igen: február 25-én került bemutatásra a Hetedik (A-dúr) szimfónia, a következő év november 16-án pedig az Első Leonóra nyitány. 1890. december 13-án a Prometheus-nyitányt, 1891. január 5-én az Ötödik (Sors) szimfóniát Smerhovszky József vezényelte, majd új karmestert kap a filharmónia Bachó István személyében, aki ugyancsak gazdagította a helyi bemutatók számát. Így az ő nevéhez fűződik a Fidelio-nyitány 1893. december 16-i, és a Hatodik (Pastorale) szimfónia 1895. március 23-i előadása. Új fejezetet jelent a filharmonikusok életében Vomácska József karmesteri munkája. Sokáig dolgozott a zenekarral és több művet mutatott be. 1905. április 2-án bemutatóként az István király nyitányt és az op. 112-es Kantátát vezényelte. 1927-ben emlékezett meg a zenei világ Beethoven halálának 100. évfordulójáról. E jelentős évfordulón Fidelio című operájával ismerkedett meg közönségünk a Kolozsvári Román Opera művészeinek előadásában. Horváth Károly nevéhez fűződik a Coriolan-nyitány és a Kontratáncok megszólaltatása. Erich Bergel, a következő művekkel ismertette meg első előadásában a helyi zenekedvelőket: Kilencedik szimfónia, az aradi filharmonikusok kórusának közreműködésével; Házavatás és Második Leonóra-nyitány, valamint a Karfantázia. Acél Ervin, a nagyváradi filharmónia egykori karmestere két nyitány megszólaltatásával gazdagította a Beethoven-bemutatókat röviddel ideérkezése után: Névnapi nyitány és Athén romjai.

Ezután a helyi Filharmónia tagjai-, karmesterei-, meghívott szólistái minden évben jelentős mértékben hozzátettek a Beethoven-kultusz életben tartásához.

Folyt. köv.

Thurzó Zoltán