Nagyvárad zenei élete a Thurzó gyűjtemény tükrében: Wenzel (Václav) Pichl nagyváradi munkásságáról

Wenzel (Václav) Pichl 1741. szeptember 25-én született Csehországban, a Tabor melletti Bechynben (Bechyně). Mivel akkoriban szinte gyakorlattá vált az, hogy a szülők a zeneileg tehetséges gyermekeiket elküldték valamelyik kórusba énekelni, így a kis Pichl is 12 évesen a breznici Jezsuita szemináriumban, mint kórus szólista kezdte el énekesi/muzsikusi pályafutását. A szülők részéről, azokban az időkben, ez volt az egyik legolcsóbban biztosítható zenei nevelési forma. Itt, a magyar Pokorny János (Jan Pakorny) kántortól kapta meg Pichl az első zenei alapokat. A gimnázium elvégzése után filozófiát, teológiát, valamint jogot tanult a prágai egyetemen, ugyanakkor a Szent Wencel szemináriumban mint hegedűs tevékenykedett. 1762-ben első hegedűs lett a Teinkirchen-i zenekarban, emelett az ottani karmestertől, Josef Seger-től zeneelméletet és zeneszerzést is tanult.

Nagyváradi évek

Báró Patachich Ádám püspök, Haydn távozása után, 1762-től folyamatosan Bécsben keresi – a királyi udvarnál – azt a megfelelő személyt, aki a nagyváradi püspöki zenekarának vezető koncertmester-karmestere lehetne. Két évig folyamatosan szóvá is teszi ezen szándékát barátainak a császárvárosban, majd 1764-ben, az egyik báli fogadáson meghallja játszani, az udvar legelismertebb és legfelkapottabb hegedűművész-zeneszerző-karmesterét (August Carl Ditters von Dittersdorffot), akinek zenei kvalitásai megnyerték tetszését. Egy sikeres privát tárgyalást követően el is csábította Mária Teréziától, és megbízta nagyváradi zenekara vezetésével,valamint arra is felkérte, hogy tetszése szerint bécsi illetve prágai muzsikusokkal bővítse nagyváradi együttesét. Ezzel egyidejűleg Patachich püspök a barátaitól további javaslatokat kapott olyan muzsikusokat illetően, akikkel zenekarát még jobban megerősíthette. Ezek közül, a prágai olasz opera igazgatójának, Josef Strobach ajánlására és Dittersdorf javaslatára a püspök csak egy zenészt hozott még magával. Patachich püspök a felkért muzsikust is leszerződtette, így lett Wenzel Pichl 1764-ben a püspökség koncertmestere és egyben második karmestere is.

Váradi érdekesség

Pichl váradi tartózkodásának érdekessége, hogy egy magyar lányt (akit Somogyinak hívtak) vett feleségül, és esketésüket maga Patachich Ádám celebrálta, aki ezt szívesen meg is tette, mert előzőleg még az ő közbenjárására sem sikerült elintézni Dittersdorf és Jurkovics Kató házasságát.

Ő is kénytelen elhagyni Nagyváradot

Miután a Habsburg udvarnál nem nézték jó szemmel a nagyváradi püspöki udvarnál történteket, az előző cikkben említett feljelentés folytán feloszlatták a 34 tagú püspöki zenekart. Pichl 1769-ben visszatér Prágába, ahol Ludwig Hartig gróf szolgálatába áll. 1771-ben Bécsbe utazik ismételten, ahol az Udvari Színházban tevékenykedik. 1777-ben Mária Terézia javaslatára a művészeteket kedvelő, akkor éppen lombardiai kormányzó Ferdinánd főherceg zenekarában lesz hegedűs, és kamarazene szerző, ahol közel 20 évet dolgozott, s itt teljesedett ki zeneszerzői munkássága is. Pichl levelező kapcsolatban állt ekkortájt Giovanni B. Martini-vel, akit valósággal csodált. P. Nardini pedig neki ajánlotta a ”Cento variazioni per il violino”  című művét. 1779-ben a Mantuai-i Accademia Filharmónia, majd 1782-ben a Bologna-i Filharmónia is tagjai közzé választotta. Miután Lombardiát a francia csapatok elfoglalták, 1796-ban visszatér Bécsbe. Sajnos, Milanóból való menekülése közben, több szerzeménye, és kottagyűjteménye is elveszett – többek közt pár Nagyváradon komponált alkotása is. Ekkor semmisült meg továbbá az a kéziratos munkája is, amely a cseh művészek itáliai munkásságáról szólt. Ettől kezdve Bécsben él, a királyi udvar zenekarában hegedül/komponál tovább, majd 1800-ban Ferdinand nagyherceg zenekarának karmestere is lesz.

Népszerűség

Pichl sokoldalúan képzett, szokatlanul termékeny zeneszerző volt. Az, hogy művei mennyire népszerűek voltak, az is bizonyítja, hogy életében másolták, sőt még nyomtatásban is terjesztették. Legtöbb szerzeményét magas méltóságoknak, uralkodónak ajánlotta. Alkotásai nagy tetszést arattak, és hatalmas sikert hoztak számára. Hazájához sem volt hűtlen, hiszen  – lehet, hogy kevesen tudják – de ő fordította le cseh nyelvre W. A. Mozart Varázsfuvoláját is. 1805. január 23-án, vezénylés közben halt meg egy Lobkowitz, Raudnitzi Fejedelem kastélyában tartott koncerten. Pichl kitűnő hegedűvirtuóz volt, és úgy mint előadót, mint zeneszerzőt is nagyra értékelték, kortársai kivételes tehetségnek tekintették. Dittersdorfval és Antonin Vranickyval együtt, vezető egyénisége volt a bécsi hegedűs iskolának. Vojtech Jirovec, akivel még Milánóban találkozott, Pichl-t a legjobb európai zeneszerzők közzé sorolta, de ezen a véleményen volt Dittersdorf is. 

Zenei fellendülés

Mind a két művész (Dittersdorf és Pichl), akiket Patachich püspök Váradra hívott 1964-ben, fiatalon került Nagyváradra. Nem túlzás azt állítani, hogy az itt eltöltött évek (1764-1769) mindkettőjüknek a szárnypróbálgatás évei lehettek, és mindezt nagy sikerekkel élhették meg. Csak remélni tudjuk, hogy ezekre a gazdag „munkás” évekre alapozva érték el további sikereiket. Természetesen ezen művészek előtt is (M. Haydn, W. Pichl,  K.D. von Dittersdorf), voltak a templomi szertartások minőségi emelése végett Nagyváradon más zeneművészek is. De a zenének az a fellendülése, ami Haydn-nal kezdődött, és Dittersdorf-nál érte el a csúcspontját, ehhez azonban akkor egy olyan bőkezű támogatóra volt szükség, mint a humanista Patachich Ádám.

Pichl művei 

A Haydn testvérek, Mozart klasszicizmusa, a francia zene, a cseh népzene, és főleg a szerelmi (pastorale) dalok hatása érződik Pichl művein. Termékeny zeneszerzőnek tekinthetjük, hisz mintegy 700 szerzeményt hagyott az utókor számára. Ezek között vannak: variációk, capriccók, fúgák, hegedűszólók, duettek hegedűkre, valamint hegedűre és brácsára, triók, vonós, illetve fúvós qvartettek. Összesen 148 vonósnégyest írt (ezeket a műveket több, mint valószínű, hogy Eszterházi Miklós Nagyhercegnek írta, aki kitűnő brácsaművész volt). Zenekari szerzeményei közt: 89 szimfónia, egy sor szerenád, concertini-k, 30 hangszeres koncert különböző hangszerekre, és oratóriumok vannak. (A szonátatételek felépítésében, szimfóniáiban korszakalkotó újításokat visz véghez. Hangszeres műveiben, ami a technikai kifejezést illeti, számos egyéni megoldást hozott létre). Nagyon szeretett dalokat írni. Olasz, német, valamint francia szövegre/libretto nyomán hét operát is szerzett.

Fesztivál is őrizte a nevét. Michael Haydn – Wenzel Pichl – Carl Ditters von Dittersdorf egyházzenei fesztivál

Nagytatám mindig azt mondta, hogy: “a nagyváradi zenei élet korabeli felvirágoztatása a művészetpártolásáról ismert báró Patachich Ádam püspöknek köszönhető, aki a kor legjobb zenészeit foglalkoztatta udvarában. Méltó tehát, hogy évről évre ápoljuk a ránk hagyott kulturális örökséget.” A fesztivál elindításának gondolata már azelőtt foglalkoztatta nagytatámat, mint ahogy az ténylegesen 2004-ben megvalósult volna. A fesztiválra szánt anyagot összegyűjteni több éves munkájába került, mivelhogy egy olyan sötét történelmi periódusban kezdte el ezt a feladatot, amikor még a kommunista rezsim fekete leple takart el mindent, ami mákszemnyit kultúrával, művészettel, valamint értelmiségi megmozdulásokkal kapcsolatos dolognak minősült. Emellett egy másik szempontot is figyelembe vett nagytatám: abban az évben volt kerek 40 éve, hogy a nagyváradi lakosság nemzeti és felekezeti hovatartozás nélkül, összefogott, és megmentette a Szent László plébániatemplomot a lebontástól, amely 1723-tól 1780-ig, mint székesegyház működött városunkban. Másfelől ez a három zeneszerző, 1760-1769 között (igaz 2 év megszakítással) ebben a templomban alkotott, és európai mértékekkel is mérhetően a váradi zenekultúránk kiteljesedésének munkáját végezték el. A fesztivál, minden aktív évében, három nagyváradi római katolikus templomban került megrendezésre: a katolikus székesegyházban, a Nagyvárad Olaszi Barátok templomában, valamint a Szent László plébániatemplomban. A fesztivál évente történő megszervezéséhez nagyon komoly anyagi háttér volt szükséges. Az évek alatt viszont sokat változott a világ, és az anyagi kiszolgáltatottság miatt nagytatám elhunyta után pár évvel úgy döntöttem, hogy határozatlan időre felfüggesztem a fesztivál évről-évre történő megszervezését.

Thurzó Zoltán