Folytatom a múlthétről – negyedik részként – nagytatám, Thurzó Sándor tanulmányának ismertetését a Nagyváradi éneklőkanonokokról:

László éneklőkanonok 1346-1358-ig irányította a váradi káptalani iskola zenei tevékenységét. A szóban forgó esztendők okleveleiben sűrün említik nevét. Így többek közt 1357-ben Perus Mihállyal, a király emberével a Szatmár megyei Szamosszeg határait járta, s annak birtokába iktatta be Mihályt, György fiát, a királyi pecsétgyűrű jegyzőjét. László mester, Gergely fia, a préposttá lett Fülöp utóda a cantori pályán. „Bullás ez is, a bulláért 34 forintot fizetett” – írja róla a krónikás. 1366-ban György (egyes források szerint: Gergely volt a neve) vezette a káptalani iskola zenei munkáját.

István 1367-1369-ig töltötte be a cantori állást. Szép karriert futott be: 1373-ban Csanádi préposttá nevezték ki. Az éneklőkanonoki állásban utódja Jakab lett, aki korábban a csanádi káptalani iskola vezető lectora volt (1373). A váradi iskolához ő is pápai bulla útján került. E kineve­zés kapcsán tisztázatlan problémák is felmerülhettek: „forrásunk azt mondja, hogy ez ügyben folynak a tárgyalások, mindenek felett e ket­tős kinevezésből is alig lőn valami. Legalább azután két évtizeden át még mindig István az énekeskanonok Váradon. Jakab énekeskanonokot pedig csak 30 év múlva, 1405-ben találunk: ez kétségkívül már más Ja­kab.“

László nádor egy 1369-i leveléből kiderül, hogy Kárász faluban élt Bereczk cantor, váradi éneklőkanonok, aki aztán Kárász Bereczk néven került be a káptalani cantorok névsorába. Szirmay Antal XVIII. századi történetíró szerint 1371-ben még váradi éneklőkanonok volt. „Midőn ugocsamegyei birtokát, Zepre elpusztult falut ismét benépesíté, ez őróla Kárászlónak neveztetett el s neveztetik ma is.” Mindebből kiderül, hogy Kárász Bereczk 1369-től 1371-ig viselte az éneklőkanonoki tisztséget eb­ben az iskolában.

Pármai Antal szentszéki követ jegyzője volt István éneklőkanonok, aki 1384-ben teljesített zenei szolgálatot Váradon. Igen képzett ember lehetett, hisz „mind Rómától való pártfogoltatása, mind Pármai Antal mellett viselt hivatala arra látszanak mutatni, hogy Olaszhonban isme­rős vala, s az ismeretséget ottan végzett tanulmányai alkalmával szerezhette.“ Nem azonos az 1367-ben Váradon működő István cantorral.

Domokos éneklőkanonok neve szintén csak egy évig szerepel a cantorokat megörökítő feljegyzésekben (1395). Igen hamar eltávozott vagy elhalt utódja, Lukács éneklőkanonok is, bár az sem kizárt, hogy az ak­kori püspök helyettesével vagy a káplánnal azonos (mindkettőt ugyan­csak Lukácsnak hívták), s ebben az esetben 1396-tól 1403-ig végzett ze­nei missziót a váradi iskolában.

Jakab éneklőkanonok 1405-től 1406-ig volt tagja a káptalannak, Miklós pedig csak 1407-ben. Utódja András éneklőkanonok lett, aki 1408—1421 között viselte a cantori tisztséget. „Időközben a káptalani dékánságot is viselte s több köteles-helyi kiküldetésben vett részt. Így 1417-ben Barlabásy Mihály király emberével beiktató Upor István er­délyi püspököt és atyjafiait a bereg megyei Gelényes és Chama birto­kába, melyeket a királytól új adomány címén nyertenek.”

Huszonkét évig viselte a megtisztelő cantori címet Dionysius (1405- 1427). Sajnos a nevén kívül egyebet nem tudunk róla, pedig érde­kes egyéniség lehetett, ha ennyi éven át hűséggel szolgálta a muzsika ügyét.

Miklós éneklőkanonoknak is csak a nevét ismerjük (1422-1424). Bár mindössze a jelzett esztendőkben volt cantor, zenei munkásságáról éveken át emlékezik a krónikás.

folyt.köv.

Thurzó Zoltán