Szent István és II. Szilveszter pápa 

Az elmúlt hetekben megjelent cikkek mentén gondolom, hogy több kérdés is felmerült az olvasókban. Olyan belső részleteket, zenei élettel kapcsolatos tevékenységi feladatokat, és viszonyrendszereket ismerhettünk meg az éneklőkanonokok kapcsán, amelyek a jobb eligazodás érdekében további rövid tájékoztatást igényelnek. Emiatt érdemes pontokba szedetten áttekintenünk pár fontos politikai/egyházi intézkedést. Az államalapítást követően, a pontos előírásokkal ellátott törvénykezések és cikkelyek együttes összességének hatására több olyan jelentős egyházi döntés is megszületett, amelyek a későbbiekben szerves hatással voltak a korabeli zenei nevelés megalapozására, elindulására, és ennek több évszázados fenntartására.

Fontos döntések meghozatala.

István király a Magyar Királyság megalapításával egyidejűleg (behódoltatási céllal kezdeményezett csatározásainak vége felé) az ezredik év őszén Rómába küldte az akkori főpapot, Ascherik apátot, hogy az általa tervbe vett 10 püspökség felállításához – az apát közbenjárásával – II. Szilveszter pápa jóváhagyását megnyerje. A főpap a pápától István részére királyi címének és méltóságának koronával való elismerését, és egyben a magyar katolikus egyház megszervezésére történő felhatalmazását kérte.

II. Szilveszter pápa üdvözölte István király addigi egyházszervező tervének kezdeményezésének hírét, és 1001 tavaszán a ravennai zsinaton jóváhagyta a magyar egyháztartomány létrehozását. Sőt, a pápa a királyi koronával együtt apostoli hatalomban is részesítette őt, ezért hosszú nyélre tűzött apostoli keresztet is küldött királyunknak. Valójában kettős szimbólum volt ez: egyrészt a római Szentszék alá rendeltséget jelképezte, továbbá hivatalosan megbízta a magyar katolikus egyház megszervezésével kapcsolatos feladatokkal. Amúgy ezt a pillanatot tekintjük a keresztény magyar állam megalakulásának is. A koronázás szertartása az úgynevezett “Mainzi ordó” alapján folyt le, ami a német-római király, illetve császárok beiktatásánál használt kanonizálási szertartást jelenti.  Ennek következtében az uralkodó királyi méltóságot ebben a korban nemcsak világi személyként, hanem egyszersmind felszentelt papnak is tekintették. Az ebből eredő különleges hatalmuknál fogva az államalapító, keresztény térítést irányító királyok ekkor még országuk egyházának szervezői is lehettek, és az egyház ügyeiben is dönthettek. Ugyanez volt a helyzet István király esetében is: országának egyházfője is volt, a pápa pedig csak egy távoli felügyeleti jogkört gyakorolt felette.

Ezzel a királyi beiktatási döntésével egyidejűleg II. Szilveszter Esztergomot a magyar katolikus egyház (Ecclesia Catholica Hungariæ) élére állította, így Esztergom érsekséggé, továbbá a magyar állam és az egyház első központjává vált. Az önálló egyházszervezet az önálló államiság egyik feltételének számított akkoriban, s a király is sokkal jelentősebb szerepet játszott az egyház életében, mint mondjuk a középkorban.

A zenei megközelítés szemszögéből, arról az első fontos törvénykezésről kell említést tegyünk, amelyet személyesen István király hozott. A számunkra ismeretes immár több mint ezeréves magyar törvénytárunk az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az első törvénykönyvében (több rendeletével közösen), az akkori Magyar Királyság (Regnum Hungariae) területeit tíz egyházmegyére (püspökségekre) osztotta. Íme, a püspökségek alapításainak sorrendjei: esztergomi (1001), veszprémi (1002), győri, egri, pécsi, kalocsai, erdélyi, váci (1009), bihari és csanádi (1020 körül). Ezzel párhuzamosan fontos tudnunk, hogy az alapított püspökségek: Veszprém, Győr, Pécs, Eger és Vác az esztergomi-; Csanád, Bihar, valamint Erdély a kalocsai érsekséghez tartoztak.

Második törvénykönyvének első cikkelyével pedig tovább erősítette az első törvénykönyvében foglaltakat, és jogilag is megvetette az úgynevezett parochiális egyházak (plébániák) hálózatainak alapjait. Törvényileg elrendelte, hogy minden csoportosan tekintett, közelálló tíz falu építsen közös templomot, és gondoskodjanak annak fenntartásáról is.

Folyt.köv.

Thurzó Zoltán