Nagyvárad zenei élete a Thurzó gyűjtemény tükrében: Johann Karl Ditters “von Dittersdorf” Nagyváradon

Miután Michael Haydn 1762-ben Nagyváradról végleg elutazott Salzburgba, Patachich Ádám püspöki zenekara két évig vezető nélkül maradt. Mivelhogy a püspök régi szándékai szerint a számára ismerős, és tetsző bécsi királyi udvar pompáját kívánta kisebb léptékben megvalósítani jövőbeli székhelyén (amely 1760-ban Nagyvárad lett), így ismételten a császárvárosban kereste átmeneti kulturális problémájára a megoldást. Patachich több alkalommal járt a császárvárosban, de 1764 elején Bécsbe utazván végre meglelte azt a személyt, akit hosszú ideje keresett: egy báli fogadás alkalmával meghallotta játszani, és rögtön megkedvelte az udvar legelismertebb és legfelkapottabb hegedűművész-zeneszerző-karmesterét: August Carl Ditters-t.

Érdekesség
Karl Ditters von Dittersdorf  Bécsben született 1739-ben, August Carl Ditters néven. 1773-ban viszont nemességet szerzett, és ettől kezdve járult nevéhez a „von Dittersdorf” kiegészítés, amelyet azóta is ismernek és használnak a zenetörténelemmel foglalkozók.

Dittersdorf hegedűjátékát, valamint karmesteri kvalitásait a királyi zenekar élén Patachich Ádám püspöknek nem volt nehéz értékelnie. Egy titkos magánbeszélgetést szervezett a zeneszerzővel, és ennek alkalmával Mária Teréza királynő udvari zenekarának első hegedűsét és karmesterét sikeresen meggyőzte és leszerződtette Nagyváradra. A püspöknek annyira megtetszett a fiatal muzsikus hegedűjátéka, hogy azonnal megbízta zenekara vezetésével, valamint azzal is, hogy bécsi, illetve prágai muzsikusokkal bővítse ki az együttesét. Váradra indulása előtt, még Bécsben Dittersdorf olyan kitűnő muzsikusokat válogatott ki, akiknek a nevét később az egész világ megismerte. Az általa elképzelt zenekar koncertmestereként hozta magával Wenzel Pichl, cseh származású bécsi zeneszerzőt, egyben jó barátját is. Patachich püspök ez alkalommal nem bizonyult jó diplomatának, mert Mária Terézia soha nem bocsájtotta meg, egyébként kedvelt püspökének, hogy elédesgette tőle számára kedves karmesterét.



Pontosítás
Nagytatám élete végéig azon volt, hogy hiteles információkat szolgáltasson mindenki számára. Én is több cikkben és tanulmányban olvastam pár zenetörténeti tévedésről. Ezeket viszont nagyon gyorsan helyükre lehet tenni. Az egyik általános tévedés az az, hogy Dittersdorf és Wenzel Pichl 1765-ben érkezett Nagyváradra, mindketten 1764 április 1-én érkeztek. Mielőtt rátérnénk Dittersdorf tartózkodásának ismertetésére (amely M. Haydn-re is ugyanúgy vonatkozik), szükséges pontosítani egy másik fals információt is, amely azzal kapcsolatos, hogy ők hol is fejtették ki váradi működésüket. Hol is zenélhettek? Sokan a mostani nagyváradi római katolikus székesegyházat (Bazilikát) tekintik M. Haydn, Dittersdorf, valamint Pichl működésének színhelyeként. A gondolat csábít, de ez nem így van. Tényként kell megemlítsem, hogy a mai Székesegyházat 1752-ben kezdték építeni és csak 1779-ben készült el. Még abban az évben igaz megnyitották a hívek és közönség előtt, valamint az orgonát is használatba vették, de a hivatalos felszentelése csak 1780-ban következett be. A mellette lévő püspöki palotának az alapkövét 1762-ben helyezték el (erről az előző cikkben tettem utalást is), de az épület csak 1776-ban készült el. Mint a fenti évszámok is bizonyítják, sem Haydn, Pichl, sem pedig Dittersdorf, itt (a jelenlegi Bazilikában) nem fejthették ki működésüket, mivel ők hárman 1760-1769 között  tartózkodtak Nagyváradon, és ekkor az még az épületek nem voltak készen. Az akkori székesegyház, a napjainkban ismeretes Szent László templom volt, mely 1723-tól 1780-ig, mint székesegyház működött. Meg kell továbbá említeni azt is, hogy az akkori püspöki palota, a mostani nagyváradi Városháza helyén állt, amit Csáky Miklós (1737-1747 között váradi püspök) építtetett fel, ami egyben papnevelő intézetnek is helyet adott. Ez az épület sajnálatosan módon 1773-ban teljesen leégett. Igaz, a jobb szárnya még ma is áll, közvetlenül a polgármesteri hivatal melletti tűzvédelmi torony szomszédságában, s a jelenlegi városi vezetés figyelmen kívül hagyja a több évszázadon átívelő műemléki jellegét. (Ezt az épületrészt véleményem szerint sürgősen rehabilitálni kellene.)

Termékeny komponista
Dittersdorf sikeresebben tovább folytathatta a M. Haydn idejében elkezdett munkát. Sokkal rendezettebb körülmények álltak rendelkezésére, mint elődjének. Michael Haydn, párhuzamosan zenei munkája elindításával az alapokat is le kellett hogy fektesse. Dittersdorf Bécsből magával hozott kiváló muzsikusokkal egészítette ki a váradi püspök zenekarát, a kórust pedig olyan színvonalra emelte, hogy nemcsak az országban, hanem külföldön is híressé vált.

Érdekesség
A Michael Haydn által megalapozott új püspöki zenekar 1764-1769 között Dittersdorf vezetésével jutott el Európai hírnevének csúcsára. Ekkorra már a zenekari taglétszám eléri a 34 főt, és ezzel a nagyváradi püspöki zenekar megelőzi a bécsi királyi udvar zenekarának taglétszámát is. (!)

Dittersdorf zenéjével igazságtalanul bánt az utókor. Műveit szinte elfelejtették halála után, de az is igaz, hogy azért pár évtizede újból lassan felfedezik zeneszerzői nagyságát. Pedig nagyon termékeny komponista volt. Könnyen és gyorsan írt, és talán ez is oka, a művei egy részénél tapasztalható elnagyoltságnak. Szerencsétlensége, hogy olyan kortársai voltak, mint Joseph-, Michael Haydn, vagy épp Wolfgang Amadeus Mozart. Bizony az ő nevükkel és műveikkel nehéz volt még abban a korban is versenyezni. Pedig Dittersdorf igen fontos és nélkülözhetetlen szerepet töltött be, úgy a váradi, mint a bécsi klasszikus zene fejlődésében. Harmincnégy operája közül 12 olasz, a többi – a később, főleg 1786 után keletkezettek – német nyelvűek. Szimfóniái  közül 120-at tekintenek biztosan az ő művének, emellett azonban további – neki tulajdonított – kilencven szimfóniának nem teljesen biztos a szerzősége. Több mint 70 versenyművet írt, különböző hangszerekre (hegedű, mélyhegedű, oboa, zongora, stb.). Kamarazenei műveinek száma 280 körül van. Oratorikus szerzeményeinek a száma megközelíti a 240-et.

Zenei alkotásai az elmúlt években/évtizedekben is többször felcsendültek Nagyváradon. A Nagyváradi Állami Filharmónia zenekarának műsorain szinte állandó polgárjogot nyertek egy időszakban M.Haydn, W. Pichl és K.D.von Dittersdorf művei. Nagyváradi tartózkodása nem vész a feledés homályába, az már biztos – mert mi nagyváradiak vigyázni fogunk erre. Erre is!

Thurzó Zoltán