Fotó: Enescu aláírása, és saját kezű jegyzeteivel

Nagytatám zenetörténészi kutatómunkája során többször is foglalkozott/publikált Enescu váradi hangversenyeiről, és ittlétének részleteiről.

A világhírű román zeneszerző/előadóművész több ízben is megfordult városunkban. Ezeket a korabeli eseményszámba ment látogatásokat nem érdektelen feleleveníteni még napjainkban sem, mivelhogy városunk újkori zenei életének alakulásához – Bartókhoz hasonlóan – ő is jelentősen hozzátett.

Tevékenységét nem csak a kollégák, sajtósok méltatták, hanem alkotásait nagy gonddal mutatták be a helyi-, hazai-, és külföldi művészek. Továbbá nemcsak hangszeres műveit illetően kérhették ki véleményét, hanem nagyzenekari műveinek értelmezését is megbeszélhették vele.

Enescu hangversenyei is ünnepi légkörben fogantak. A korabeli szakkritika az akkori lapok hasábjain elragadtatott hangon számol be egy-egy fellépéséről. Valóságos ünnep volt, amikor Nagyváradra érkezett, s csodálatos játékával elkápráztatta a hallgatóságát. Az idősebb nemzedék zenekedvelői közül még akadnak néhányan, akik visszaemlékezhetnek a volt Kereskedelmi Kamara helyiségében tartott, nem mindennapi forró hangulatú koncertjére, átszellemült játékára, csodálatos vonókezelésére.

De lapozzuk fel a korabeli sajtót, s idézzük fel néhány meleghangú sorát. 1921. június 4-én szerepelt először városunkban, s a nagy eseményt így jelenti be a Nagyvárad című napilap: „George Enescu a mai hegedűművészek között is az első helyen áll, akinek kiforrott technikáját és játéktudását a külföldi metropolisok sajtókritikája egyöntetűen megállapította” A június 5-i kritikában pedig ezt a megállapítást olvashatjuk: „A csodálatos tehetségű művészről csak szuperlatívuszokban lehet megemlékezni. Stílusának mélysége, interpretálásának virtuozitása, ragyogó harmóniába olvad.”

Alig telik el két év, 1923. november 21-én újra fellép Nagyváradon, ahol a zenekedvelő közönség most már, mint művészetének ismerője fogadja. A kritika megjegyzi, hogy: „A művészt a közönség szűnni nem akaró tapsviharral jutalmazta, de az ünneplés nem korlátozódott csupán a hangversenyteremre, mivel utána, a távozó művészt rajongói vállaikra vették és úgy vitték a reája várakozó kocsihoz. A lovakat kifogták és az ifjúság tüntető lelkesedéssel húzta végig az utcán a közönség ünneplésétől kísérve – és ezzel felejthetetlenné téve ezt a szép napot a művész számára.” Műsorán Tartini, Vieurtemps, Sarasate egy-egy hegedűszáma, valamint Brahms hegedűversenye szerepelt.

1927-ben három hangversennyel is meglepte városunk zenekedvelőit. Őszinte szeretetét, s nagyrabecsülését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Nagyváradot szemelte ki egyik legértékesebb művének, a III. a-moll zongoraszonátájának ősbemutató helyéül. Ez a kompozíció nemcsak Enescu alkotóművészetének határköve, hanem az egész román zenekultúra egyik fontos állomása. Egyébként az Enescu tiszteletére rendezett hangversenyek kötelező műsorszáma is. A koncertről a Familia, 1927. január-februári száma a többek között a következőket írja: „Ennek az utolérhetetlen zenevirtuóznak magasrendű szárnyaló művészete mindent levetkőzött, ami földi.” A Nagyvárad 1927. január 18-i számában a következő méltatást olvashatjuk: „Más művész leghatalmasabb teljesítményű koncertszámnak tekinti Bach Ciaconnéját. Ez a tüneményes hegedűművész ráadásnak játszotta azt el két műsorszám között. És úgy játszotta, ahogyan Bachot csak egy Enescu játszik. Ezután következett a mester új opuszának, a román népi motívumokra épített új szonátájának bemutatója. Abszolut muzikalitással, a hagyományos zenei keretek tiszteletben tartásával, de a modern zeneművészet fejlett lehetőségeinek igénybevételével öntötte formába és a szonátát hallatlan erővel ható zenei egységbe foglalta az ő előadó- és teremtő zsenije.”

1929 novemberében (25–26-án) ismét Nagyváradon koncertezik. A két hangversenyről szintén elismerően nyilatkozik a Nagyvárad zenekritikusa: „Egészen kivételes zenei élmény volt a Franck Cesar szonáta előadása.” 1931-ben tartott hangversenye felülmúlta az összes addigiakat, mivel a mester ebben az évben ünnepelte születésének 50. évfordulóját. Ez alkalomból az egész ország a legnagyobb ünneplésben részesítette a zeneszerzőt és ebből a kedves megemlékezésből városunk is kivette részét.

Folyt. köv.

Thurzó Zoltán