Köztudott, hogy a muzsika eredete az ősidőkbe nyúlik vissza, és a legtöbb nép ősi mítosza szerint Isten ajándéka. A zenei hangoknak mindig fontos szerepet tulajdonítottak, mert a szavakon túl további információkat hordoztak, illetve érzéseket is közvetítettek. Ismeretes továbbá, hogy a zenét a történelmi kezdetekben varázseszközként is tisztelték. Mindez a misztikusnak ítélt tudás jelképesen kívánta közelebb hozni az emberek viszonyát a képzeletbeli, és a realisztikus létük között. A pogány világban többnyire a különböző rituálék kísérőjeként használták, de az államalapítást követően főleg a kereszténységben játszik a zene igazán fontos szerepet. Minden történelmi korszakban a zene ismeretének kiszélesítése részben a hatékonyabb hatalomgyakorlást is szolgálta. A keletről érkező magyarok az államalapítás után, a kereszténység felvételével, valamint I. Szent István és I. Szent László révén roppant gyorsan bekerültek Európa kulturális vérkeringésébe. A keresztény papok amellett, hogy a zenét a vallási szertartások szervesen fontos részének tekintették, többek közt olyan erőt is tulajdonítottak neki, amely alkalmas a gonosz démonok megfékezésére is.

Az emberi hang maga is egy hangszer.

A mai napig eldöntetlen a zenét kutatók között, hogy melyik zenei mód használata keletkezett előbb: az énekes, vagy a hangszeres. Tény viszont, hogy mindkét ág képviseltette magát a történelmünk során, de összességében nézve alig vannak arra vonatkozó pontos ismereteink, hogy hogyan is énekeltek, vagy zenéltek azokban az időkben. Zenei megközelítés szempontjából Várad és környéke is egy hosszas, de tudatosan folyton formálódó egyéni fejlődésen ment át.

Zenei oktatás Váradon.

Az egyházi kultúra továbbvivő szerepe egyértelmű. A kor vallási, és oktatási élete főképp a kolostorokban zajlott. Az oktatás a falakon belül szervezetten, belső képzés formájában folyt. A papok, és a szerzetesek nemcsak oktattak, tanítottak, hanem külföldi tanulmányútjukról megszerzett tudásukkal visszatérve, elősegítették azt a folyamatot, melynek keretében a papi kollégák már több nyelven írtak és olvastak egyházi szövegeket, használati liturgiákat. Valamint ha lehetőségük volt, akkor többek közt szerkesztették, és másolták is a nagy kincseket érő szertartási könyveket, bibliákat, kódexeket, zenei antifonálékat. Ezekről a későbbiekben ejtünk majd szót.

A zenei nevelés komoly kiadásokkal járt.

A jelentős összegeket igénylő egyházi felszereléseket a király adta. A könyveket, kódexeket, breviáriumokat, sacramentariumokat, graduálékat viszont a kinevezett püspöknek kellett biztosítania. Tudnunk kell azt, hogy csupán a liturgia elvégzéséhez egyszerre több szertartási könyvre is szükség volt, arról nem is beszélve, hogy a zenei nevelés egyéb komoly kiadásokkal is járt. Továbbá fontos megemlíteni azt is, hogy egy újonnan alapított püspökség fundamentumát képező egyházi intézmény könyvekkel való ellátása az akkori egész Magyar Királyságban tevékenykedő világi-/egyházi vezetők összefogását is szükségessé tette. Váradon is hasonló befektetéseket kellett eszközölni. A templomok vallási életének gyakorlása igen könyvigényes volt. Ennek ellenére elmondható, hogy történelmi pusztítások következtében a 11-12. századból csak igen kevés írásos emlék maradt fenn. Gyakorlatilag mindez azért történt, mert a káptalani iskolák könyvtárainak jelentős része a tatárjárás és a későbbi török hódoltság alatt elpusztult, továbbá fragmentálás okán Váradon, Gyulafehérváron, Kalocsán, Vácon, Csanádon jelentős károkat szenvedett az eredeti könyvállomány. Fontos hozzátenni, hogy a kezdeti heves belviszályok is jelentős szellemi és tárgyi áldozattal jártak.

Thurzó Zoltán