Nagyvárad robbanásszerű kulturális felemelkedése és ennek európai hírneve sokat köszönhet 1692 után azoknak az egyházi személyiségeknek, akik a nyugodt konzervatív megközelítésben hívőkkel szemben a város kulturális életét a haladó gondolkodás mentén terelgették.

Nagyváradon, Vitéz János püspökségét követően (1445-1465) Patachich Ádám püspök volt az, aki hasonló léptékben és gyorsasággal (igaz, hogy pár évszázad elteltével), kulturális megközelítésből is jelentős szellemi örökséget hagyott maga után. Egy nagyon aktív szellemi műhelyt hozott létre, és Nagyvárad az ő idejében ismételten a “Múzsák városa” lehetett. Egyházvezetői és mecénási tevékenységét dicsérendően korszakát többen “Felix Civitas in secundum tempus”-nak is nevezték.

Érdekesség:

A Thurzó család zenetörténeti dokumentumai közt pontos részletességgel 19 olyan többnyire világi indíttatású koncertet tartunk számon, amelyeket Patachich püspök idején, 1760-1769 közötti időszakokban tartottak/rendeztek. Ezeknek helyszíne minden alkalommal a Régi Püspöki Palota volt – a mai Városháza helyén. Ősbemutatókként jegyzett operák, különböző hangszerekre írt versenyművek, misék, szimfóniák, kantáták csendültek fel ebben az időszakban – amelyeket M.Haydn, C. Dittersdorf, W. Pichl Nagyváradon komponált. Mindhárom világhírű zeneszerző többszörös titulusban is feltűnik ezekben a jegyzetekben, úgy mint: zeneszerző, karmester, és hangversenyszervező.

Az “árkádista” Patachich Ádám

Patachich Ádám (Syrasius Acrotophorius) mélyen hit a katolikus tanokban, a vallásosság fontosságában, de ugyanakkor a világi szépségben, és ennek hasznosságban hívők táborát is aktívan gyarapította. Művészeti jelentőségében kitapinthatjuk a továbbélő barokk, és az antikos klasszicista korszak (barokk klasszicizmus) ízléses keveredését. Az akkori nagyváradi katolikus püspöki udvar (1760-1769) humanisztikus kultúrája elsősorban a zene és a költészet művelésében, a könyvtáralapítás és fejlesztés, valamint az építészet fellendülésében nyert teret. A püspöknek egyházvezetői tevékenysége mellett komoly írói és költői ambíciói is voltak. Ez irányú életműve sokunk számára mindmáig alig ismert, pedig írt többek közt árkádikus pásztori verseket, vallásos carmeneket, valamint egyházi témájú irodalmi műveket is. Mindemellett világi értekezései, és politikai felszólalásai is jelentős nyomot hagytak. Mindezen tevékenységek a körülötte alkotó zeneszerzők szűk körét sokszor inspirálta (M. Haydn, C. Dittersdorf, W. Pichl), de a korabeli világ viszonylag elszigetelten ismerte a megszületett zenei alkotások mögötti ihleteket adó püspök személyének jelentőségét. Egyik szellemi öröksége így az említett zeneszerzők Nagyváradon komponált alkotásaiban ölt alakot, valamint azokban a számunkra szerencsés éveken át tartó adandó alkalmakban, amikor minden hangverseny beírhatta magát a zenetörténelembe.

Érdekesség:

Ha Patachich Ádám portréjára tekintünk, akkor az kell elsősorban erősítse nézetünket vele kapcsolatban, hogy egy olyan érzékeny arc tekint ránk, amely többek közt egy mindig távoli perspektívákban gondolkodó személyt is rejt. Dittersdorf idős korában így fogalmazott naplójában Patachich püspökről: “Jó uram nagyon lágyszívű volt. Ha valaki boldoggá tudta tenni, ez sosem történt könnynek nélkül, de különösen valamely érzelmes előadott zene hallgatása közben gyöngyöztek végig tiszteletreméltó orcáján. Egyébként amellett legkevésbé sem volt elpuhult, sőt komoly és szigorú szolgálati viszonylatban, úgyhogy inkább a keménység látszatát keltette…”

Patachich az egyház kulturális szerepének megerősítését látta minden tevékenységében.  Hitte, hogy a katolikus egyház által generált újjászületés több szinten is értelmezendő kell hogy legyen. Úgy vélekedett az Árkádia mozgalmáról, hogy a megfelelő arányban összeilleszthetőnek bizonyulhat a világi elképzelése az egyházi vonallal együtt. Igazából csak egyszer “hibázott”, és rögtön fel is oszlatták 34 tagú püspöki zenekarát. Mária Terézia innentől kezdve folyton kereste azt a megfelelő pillanatot, amikor a lehető legnagyobb, döntő csapást tudja mérni a püspökre. Időközben Patachich újabb tervezésbe, és kivitelezésbe kezdett: a korabeli Magyarország legnagyobb U-alakú palotáját kívánta megépíteni, magáénak érezte Franz Anton Hillebrandt, a püspöki palota tervezőjének a tervét, és saját főúri jövedelmeiből is sokat fordított az építkezésre. Közép-Európa egyik legnagyobb püspöki palotája épült fel Nagyváradon, mely méltán keltett feltűnést és további kellemetlenséget az egész monarchiában. A püspöki palota méretei, az elhúzódó építkezések költsége és fontossági sorrendje magasabb fórumokon is megütközést keltett, és 1770-ben a királynő is megfogalmazta, hogy előbb a szemináriumot és a székesegyházat lett volna érdemes felépíteni, és csak utána kellene a püspöki palotát is befejezni. A kialakuló véleménykülönbség beszédes emléke az a helyi anekdota, miszerint a püspök és a királynő egyik találkozásakor Mária Terézia a palota méretei kapcsán gúnyosan megjegyezte: „Nagy ól ez egy disznónak, Excellenciás uram!” Patachich válasza sem maradt el: „Ketten is elférünk benne, Felség!” A helyi szájhagyomány szerint a püspök áthelyezése előtt végül csak egy éjszakát aludt az 1776-ban elkészült palotájában. (Mindez abból fakadt Mária Terézia királynő részéről, hogy többek közt 1760-ban elédesgette tőle kedvenc muzsikusát, Michael Haydnt). Patachich fájó szívvel hagyta itt Nagyváradot (Kalocsára nevezték ki), hiszen következő tervei közt olyan komoly megvalósításra váró ötleteinek szabtak gátat, mint egy színház, valamint egy zeneakadémia felállítása. (A püspök 1762-ben helyezte el új palotájának alapkövét, melyben szándéka szerint a főpapi udvartartáson, hivatali helyiségeken túl könyvtár, színház és zeneakadémia is helyet kapott volna.)

Érdekesség:

A következő cikkben egy olyan zenetörténeti szempontból is jelentős hangszerről és annak nagyváradi történetéről fogok írni, amelyről úgy gondolom, eddig senki nem tudott. A Thurzó család birtokában van immár közel 50 éve egy olyan széfben tartott mélyhegedű, amely tulajdonosával együtt abban a püspöki zenekarban szolgáltatta a muzsikát, amely korszakban Patachich Ádám volt a váradi püspök, és amikor Michael Haydn kezdte nagyváradi zenekarépítő tevékenységét.

Thurzó Zoltán