Az egyházon belüli szertartási szokások, és az ahhoz tartozó tevékenységek alapvonásai, mind zeneileg, mind liturgiailag hasonlítottak az európai viszonylatban használtakhoz. A zenetanulás és az oktatás, színvonal és elvárások tekintetében művelőjéről feltételezett egy átlagtól eltérő rátermettséget, ezért az akkori szokások szerint a fiatal papok zenei tudásuk bővítése érdekében Európa egyik egyeteméről a másikra vándoroltak. Ezután természetesen nagyobb sikerrel találtak maguknak színvonalas munkahelyet. Igazából az egyházi zenei neveldékbe, vagy újonnan érkeztek, vagy kis idő elteltével ismét visszatértek a korábban ott oktató papok. Ugyanígy történt ez Váradon is. A fiatal papok európai viszonylatban is neves énekes iskolában (Schola Cantorum-ban) szerzett zenei ismereteik kikristályosodása után érkeztek addig teljesen ismeretlenként dolgozni a váradi püspökséghez tartozó káptani iskolához. A már ott oktató cantorok, éneklő kanonok, és succesoraik innen küldték tovább tanulni tehetséges növendékeiket Európa neves egyetemeire, majd tanulmányaik elvégzése után visszavártak őket, hogy a tanult új szakismereteikkel még jobban ki tudják bontakoztatni, és bővíteni tudják a már itt alkalmazott zenei oktatást. Láthatjuk, hogy a zene tudatos használata, és ennek folyton növekvő minőségibb igénye az egyházi berkeken belül folyamatos átalakulásokon megy keresztül. A végül Váradon letelepedett zenével foglalkozó papok minden olyan első kézből származó legfrissebb zenei ismerettel rendelkeztek, amelyek hasznosak voltak az új egyházi szertartási szokások, valamint az időközben kialakuló zenei törekvések terén.

Káptalanok és iskoláik

A különböző rendeletek szerint alapított nagyobb kolostorokban lehetőség, és egyben szándék is volt arra, hogy az új szerzetes-generációk nevelésére iskolák is nyíljanak. Ekkortájt kezdik az egyházi papi testületeket káptalannak is nevezni. Ezek a káptalanok szervezték meg nem csak a papi “utánpótlást”, hanem a rendszeres oktatást is. Ezen ívet követve érünk el a létrejött székesegyházi (káptalani) iskolák korához, amelyekben az éneklőkanonokok is tevékenykedtek.

Várad egyházi-, oktatási-, és ezzel párhuzamosan a kulturális szerepe a XIII. század végére elismertté vált, nem csupán az akkori Magyar Királyság, de Európa szerte is. A káptalani iskolák voltak akkortájt a zenei tanítás/tanulás fő színterei, megelőzve hatékonyság tekintetében a frissen elkezdett állami oktatást. Ebben fontos szerepet játszottak az érseki és püspöki székhelyeken működő egyházi intézmények, székeskáptalanok és az egyéb nagy egyházak, templomok papságát összefogó társaskáptalanok is.

A korabeli feljegyzések alapján az akkori Magyar Királyság területén összesen 14 székeskáptalant ismerünk: váradi, zágrábi, gyulafehérvári, szerémi, esztergomi, egri, győri, pécsi, váci, veszprémi, nyitrai, kalocsai, bácsi, valamint csanádi káptalant. Ezekhez csatlakozik további 28 társaskáptalan is. A székesegyházakhoz és a fenti nagy egyházakhoz (templomokhoz) komoly infrastruktúra-, könyvtár-, és iskola is tartozott. Tulajdonosa az adott egyház védőszentje, a használója, működtetője pedig a káptalan volt, s ez lett a katolikus egyházigazgatás egyik fontos intézménye is (mely egy püspökséghez, vagy egyházmegyéhez tartozott). Ennek tagjai a kanonokok, és ezeknek vezetője pedig a prépost.

Kétfajta káptalani forma

A katolikus egyházon belül kétfajta káptalant kell elkülönítenünk, a székes-káptalant és a társas-káptalant. Belügyeit mindkét káptalani forma önállóan intézte. A székes- és társaskáptalanok aszerint voltak minősítve, hogy székes- vagy egyéb egyház mellett működnek. Az érseki egyházhoz tartozó káptalant pedig székes főkáptalannak hívták. A váradi latin szertartású káptalant társaskáptalannak nevezték. Hasonló megnevezés illette a pozsonyi, a vasvári, a soproni, a nagyszombati,  a fiumei, és a csázmai káptalanokat is. A székeskáptalan a püspök tanácsadó testületeként is működött, ellentétben a társas-káptalannal.

A katolikus püspökök kizárólagos joggal rendelkeztek, míg a káptalanok nem vettek részt a püspöki megye kormányzásában. A káptalan jogai csekélyebbek akkor, amikor van püspök (sede plena), és nagyobbak olyankor, amikor a püspöki szék megürül (sede vacante), vagy a püspök akadályozva van (sede impedita). A káptalanok megtelepedésével, s különálló egyéni fejlődésük által, Várad több évszázadon keresztül, távoli vidékeken is ismert központtá vált.

Thurzó Zoltán