Nagyvárad zenei élete a Thurzó gyűjtemény tükrében: A római Árkádia Akadémia csoportosulás törekvéseinek nagyváradi megjelenéséről

Nagyvárad mindig a magyar történelem egyik jeles városa volt, amely fényét elsősorban a kereszténnyé vált Magyar Királyságban I. Szent Lászlónak, valamint az itt alapított – messze földön is híres – egyházi intézményeknek köszönhette. Patachich Ádám viszonylag rövid nagyváradi ittléte alatt (1760-1776) kulturális tevékenységét tekintve mind mecénási megközelítésből, mind pedig átfogó művészeti elképzelések terén is egy akkoriban alig ismert csoportosulás meghatározó gondolkodásmódja szerint követhetjük nyomon, amely az árkádikus mozgalom eszmei világába illeszthető be. Ilyen többrétűen is összeegyeztethető tevékenységgel (a katolikus egyházon belüli világi eszmék burkolt támogatása), amely a művelődési élettel kapcsolatos ambíciókat illeti, nem találkozhatunk gyakran Nagyvárad zenetörténelmi oldalait fellapozandó feljegyzéseinkben.

A római Árkádia Akadémiai eszméinek nagyváradi megjelenése

Nagyvárad kulturálisan fejlődő arculata a török uralom alól való felszabadulását követően (1692) gyakorlatilag eléggé rövid idő alatt tud ellentétes képet felmutatni viszonyítva más magyarországi városokkal, és az ott tapasztaltakkal szemben. Zenetörténeti megközelítésből nézve olyan szemléletek mentén építkezik európai magaslatokban is komoly szinteken elismerést szerezve magának, amely egy nagyon jól szervezett rendszerben gondolkodó kulturális csoportosulás céltudatos gondolkodásmódjának belső elképzeléseinek alapján történt. A Mária Terézia időszakában tapasztalt kulturális folyamatok hátterében a magyarországi művelődéstörténeti kutatás csak a XX. század utolsó évtizedeiben figyelt fel az Árkádia Akadémia működésének jelentőségére. Napjainkban az Árkádia-kutatás, valamint ennek magyarországi vonatkozásainak feltárása szép eredményeket és érdekességeket tudott felfedni az érdeklődő történészek előtt. A nagyváradi vonatkozások tekintetében, és bővebb információ gyanánt mindenkinek a figyelmébe ajánlom Tóth Sándor Attila által írt “Rómából a Pannon Árkádiába” című könyvét. Az Accademia dell’Arcadia elnevezésű tudományos-művészeti-irodalmi akadémiát Rómában, a Farnese palotában, Krisztina svéd ex-királynő irodalmi körébe tartozó írók, művészek, és tudósok alapították 1690-ben. Megalakulásakor főleg irodalmi társulást képviselt, de hamarosan nemzeti mozgalommá terebélyesedett Közép-Kelet-Európa szerte. Az Árkádia mozgalma ámbár elsősorban világi szemléletet képviselt esztétikai és kulturális megközelítésből (a művészetek, zene, irodalom, festészet, színjátszás révén), mindeközben pedig időtállóság terén a katolikus egyházon belül tudott a legjobban maradandót alkotni. Tagjai a kulturális élet megújítására törekedtek. 

Ez a csoportosulás nagyon aktív, és a háttérben kezdetektől pápai támogatást is élvezett, hisz ennek elvei akkoriban összefüggtek a katolikus egyház elképzelésével, amely a világi kulturális nyitottság mellett a nemzeti és politikai nyitás lehetőségét is magában hordozta. Soraikba nemcsak olaszokat, hanem más nemzetiségű tagokat is felvettek, akik olaszországi tartózkodásuk során meghívásos alapon látogathatták az akadémia rendszeres gyűléseit. Az „árkádisták” később, hazájukba visszatérve is szorosan tartották egymással a kapcsolatot, így az itáliai centrumú mozgalom Európa számos országában egyszerre éreztette hatását – részben titokban. Ez valahol természetesnek is tekinthető. A katolikus egyházon belül mindig is egyfajta kettősség volt tapasztalható, hiszen a belső feszítő “differentia specifica” folytonos vitákat keltett az egyházon belüli méltóságok között. A katolikus vallásban, és ennek egyház szemléletében is megtaláljuk a Felvilágosodás világi eszméjét. Az ezt támogató egyházi követők, akik ebben a történelmi korszakban a “korszerűt” keresték, többen a római Accademia dell’Arcadia tagjai voltak. Patachich Ádámot 1739-ben a római tanulmányai alatt javasolták tanárai, illetve már beavatott kollégái, hogy válasszák be őt is az Árkádia Akadémia tagjainak sorába. Érdekességként megemlítendő, hogy a társaságon belüli neve nem sajátja, hanem Syrasius Acrotophorius volt. Amikor 1760-ban nagyváradi püspöki székhelyére megérkezik (de az ezt követő kalocsai érseki székhelyén is) gyakorlatilag (több terve közt) egy kis-Árkádiát kívánt létrehozni művészetpártoló barátaival közösen, így gyakorlatilag fiók-Árkádiákat hozott létre mindenütt, ahol járt – és mindezt mindenhol sikerült el is érnie. Ez irányú tevékenysége és életműve meghatározó kulturális arculat tekintetében Nagyváradon szervesen kapcsolódik innentől kezdve további zenetörténeti pillanatokhoz.

Ezért a következő cikkben erről olvashatnak a kedves olvasók további érdekességeket.

Thurzó Zoltán