Nagyváradon 1956. január 9-től 1989. december 24-ig a meghívott társulatok, valamint a helyi előadók összesen 330 operát adtak elő. Az említett időintervallumon belül ezekkel az ismert operaszerzők neveivel találkozunk, valamint pontosan ennyi alkalommal előadott operákkal: Verdi (52), Strauss sr. (48), Schubert-Berté (46), Mozart (39), Puccini (22), Kurt Weill (20), Strauss jr. (13), Rossini (10), Donizetti (10), Bizet (10), Britten (8), Dittersdorf  (7), Mascagni (6), Delibes (5), Gounod (5),  Leoncavallo (4), Csajkovszkij (4), Aszafjev (3), Erkel Ferenc (2),  Bihari Sándor (2), Alexandru Zirra (2), Handel (2), Humperdick (1), Offenbach (1), Ponchielli (1), Saint-Saens (1), Bellini (1), Flotow (1), Smetana (1),  Scsedrin (1),  T. Jarda (1), Doru Popovici (1).

Ugyanezek a társulatok, és helyi előadók az előbb említett operaelőadásaik mellett bemutattak továbbá 8 báboperát (Pergolesi), 41 daljátékot (Kacsóh Pongrácz “János Vitéz” – 20, Bihari Sándor “Kádár Kata” – 15, Kodály Zoltán “Háry János” – 2, Kodály Zoltán “Székelyfonó” – 1), 30 balett produkciót Csajkovszkij: A hattyúk tava (10), Adolphe Adam: “Giselle” (3), Farkas Ferenc: “Csinom Palkó” (3), Alfred Mendelssohn: “Călin” (2),  Kenessey Jenő: “Keszkenő” (2), J. Bayer: Baletul “Babatündér” (2), A.Vivaldi: Évszakok (2), S.Prokofiev: “Cinderella”  (1), Kara Karajev: “A villám útja” (1), valamint meg nem nevezett balett-előadásokkal a nagyváradi balett-társulat (5), és a Bukaresti Opera balett-társulata (2). A pontosan ismert szerzők/alkotásaik balett előadásait továbbá a Kolozsvári Magyar Opera balett-társulata, a Temesvári Opera balett-társulata, valamint a Konstancai balett-társulata adta elő városunkban. Ugyanebben az említett időszakban Lehár Ferenc: ” A víg özvegy” révén egy darab operett előadás is volt Nagyváradon.

Városunkban olyan helyi-, megyei-, országos-, és nemzetközi hírű előadók koncerteztek  – ezekben az években – természetesen a teljesség igénye nélkül felsorolva őket, mint zongorán: Rados Ferenc, Ránki Dezső, Kocsis Zoltán,  Sava (Singer) György, (Fischerné) Szalay Stefánia, Valentin Gheoghiu, Arkadij Sevidov, hegedűn: Ruha István,  Ion Voicu, Mădălin Voicu, Igor Oistrach, Ole Böhn, Viktor Tretyakov, énekesek közül pedig Lya Hubic, Papp Magda, Simándy József, Polgár László, stb.

A nagyváradi operaelőadások ezekben az időkben megcsappant mértékéhez hozzájárult részben az előző cikkben említett kommunista szemlélet is, valamint a zenei kulturális igény kielégítésében előtérbe léptek az államilag teljesen felügyelt filharmóniai koncertek (engedélyezett műsorok/fellépők).

Hiába voltak jelentkezők, egyéni szervezők, más városból/országból önálló turné keretén belül a környékünkre érkező operatársulatok – ezeknek nagy többségének fellépését nem engedélyezte a Bihar Megyei Kultúrügyosztály, a területi párttitkár, valamint a bukaresti Művelődésügyi Minisztérium Zenei Főigazgatóság. Mindent amit “saját szakállra” szerveztek – volna – egyszerűen lesöpörtek az akkori politikai életnek vezetői az asztalról. Még akkor is, ha a szervezők minden költséget saját maguk álltak volna, és minden illetéket befizettek volna a Kultúrügyosztály számlájára, valamint jelentős mennyiségű tiszteletjegyeket is biztosítottak volna az államilag kinevezett “zenei szakembereknek” az adott zenei eseményekre. A kommunizmus nagyon nagy hatással volt a komolyzenei élet szabadságára (szabadságtalanságára), ugyanakkor az operaelőadásokra is. 

A “könnyebben és gyorsabban kivitelezhető” (egy ilyen megfogalmazást is tartalmazó hivatalos dokumentum is többek közt birtokunkban van ebből az időből) filharmóniai előadásokat / kamarazenei műsorokat részesítették előnyben. Ezzel pedig részben az államilag “javasolt” műsorok/előadók, és a pártpropagandát támogató nagyzenekari programok futottak végig úgy Nagyváradon, mint ahogyan ez a teljes országban ezekben az időkben amúgy “bevett” szokás volt.

Igazából úgy gondolom, hogy Victor Hugo gondolatával csatároztak: “A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.”

Folyt.köv.

Thurzó Zoltán