Nagyvárad kultúrateremtő szerepe a zenei műfajok sokszínűségét illetően is fontos helyet töltött be az összmagyar-, valamint az ilyen téren vezető európai nagyvárosok zenei életében. Az 1766-ban elsőként előadott és rögzített Dittersdorf operától napjainkig sok izgalmas érdekességet rejt a helyi operajátszás több évszázados zenetörténete.

Ahogy már említettem, a zeneszerző Nagyváradon ismerkedett meg Patachich Ádám jóvoltából a vers és drámaíró Metastasio több művével, amelyekből inspirálódva utólag a püspök felkérésére több zeneművet is komponált. Nem tudta, de ezek a számára ajánlott irodalmi művek mind Árkádiai törekvéseket tartalmaztak. A Nagyváradon élő, és Rómát is megjárt magyar árkádiai tagok (főleg Patachich Ádám és Gárnóczy Antal) azért fordították le részére olasz nyelvről latinra és magyarra ezeket az irodalmi műveket, hogy ő, mint az akkor itt dolgozó Európa szerte is közismert zeneszerző zenésítse meg őket. Dittersdorf kivételével és tudta nélkül akkor mindenki ennek a titkos kulturális társaságnak a tagja volt.

Érdekesség:

Dittersdorf mindösszesen 13 operát komponált életében. Nagyváradon írta meg, és mutatta is be első teljes operáját az Amore in Musica-t 1766-ban. Következő két operájának pár zenei részlete is itt vetődött papírra, amelyeket 1769-ben vitt el magával, amikor örökre elhagyja Nagyváradot. Ezek a zenei ötletek a későbbiekben azokban az operáiban voltak bővített formában megtalálhatóak, amelyeket a hesseni Johannisbergben (Arcifanfano, rè de’ Matti – 1774), valamint Bécsben (25 000 Gulden oder im Dunkeln ist gut munkeln -1785) mutatott be nagy sikerrel.

Az operajátszásnak – és más zenei műfajoknak is – a nagyváradi zenei élet palettájára magas színvonalon történő berobbanása elsősorban az árkádista báró Patachich Ádám püspöknek, valamint a köré szerveződő művészeti kör meghatározó személyiségeinek volt köszönhető. Nyitottságukra és hatásukra egyhamar más zenei műfajokkal is találkozhattunk városunkban: 1788-ban rendezték meg az első balett előadást is, és Patachich püspök itt töltött idejéből (1760-1776) további nyolc előadásról van ismeretünk.

A reneszánszban, és azt azt követő időkben is nagyon kedveltek voltak azok az ókori mintára alakult akadémiai beszélgető társaságok, ahol költők, muzsikusok, filozófusok, egyházi méltóságok, nemesek, és tudósok abból a célból gyűltek össze “zárt ajtók mögött”, hogy bemutassák egymásnak, valamint megvitassák avantgárd és újító gondolataikat, továbbá, hogy ezekből fakadóan a kulturális jelenük határait feszegessék.

A korabeli operáról

Az opera mint zenei műfaj az 1600 körül olaszországi Firenzében született. Az operában tapasztalt zenei kezdeményezések megkísérelték utánozni az ókori zene, elsősorban a görög monódia, a kithara-kíséretes szólóének hatásait. Így született meg a monódia is, amely egy hangszerrel kísért szóló éneklést jelent. A zenei dallamok a szövegek ritmusát, és ezeknek valamelyest érzékelhető lejtéseit követték. A hangszeres zene pedig alátámasztotta a szöveg mondanivalóját a megfelelően elképzelt kifejező harmóniákkal. Ezekből a minimális zenei szemléletességekből, megvilágításokból és törekvésekből született meg az opera.

Habár a történelem korábbi idejében, zenei formák révén már léteztek erős érzelmeket sugalló és kiváltó elbeszélések, csodákat, varázslatokat megelevenítő történetek (vásári komédiák, pásztorjátékok, madrigálkomédiák, és misztériumjátékok), azonban ezek mégsem tekinthetőek a jövőbeli operajátszás alapjainak, mert sem tematikailag, sem szerkezetileg, sem pedig előadás-elvárásilag/helyszínileg nem összeegyeztethetők. Habár látszólag mind ezek mind pedig az opera zenével kísért és előadott színpadi művek, valamint a korai operák témáit elsősorban a pasztorális drámák azaz pásztorjátékok, a görög mitológiák, és az emberközpontú vidám történetek adták a kettő közé mégsem húzható párhuzam.

Mivel az operában gondolkodó európai zeneszerzőknek nem voltak pontos leírásaik a görög zenedrámákról és igazából mélységeiben nem is ismerték a görög zenét, ezért a személyes inspirációik mellett formateremtő következtetéseikre voltak utalva.

Folyt.köv.

Thurzó Zoltán