1853-ban szólalt meg első alkalommal színpadunkon Verdi remeke, a Rigoletto. Egyedül Verdinek adatott meg, hogy közönségünk több mint 10 operáját láthatta, hallhatta. Az első Verdi bemutatóval – ha nem is túl gyorsan – fokozatosan átalakul a repertoár Verdi centrikussá. Napjainkig a következő operái szólaltak meg a legnagyobb előadásszámmal a bemutatók sorrendjében: Rigoletto, A két Foscari, Ernani, Trubadur, Traviata, Álarcosbál, Nabucco, Aida, Othello és Don Carlos.

A 70-es évek második felében az operett térhódításával egyre csökken az operaelőadások száma, és 1879-ben Meyerbeer: A próféta előadásával meg is szünnek. A műfaj hiába a színházi műsorrendből olyan visszaesést eredményezett még a hangversenyéletben is, hogy érdeklődés hiányában több koncertet sem lehetett megtartani. 1884-től ismét elővettek egy operát Auber: A fekete domino-t. S ez – ha lassan is – segítette a komoly zenei rendezvényeket.

Új fejezet kezdődött a helyi operajátszásban, amikor megnyitotta kapuit az impozáns állandó kőszínházunk. A társulatot, amely Somogyi Károly igazgatásával kezdte meg magasztos hivatását, úgy szervezték meg, hogy operák játszására is alkalmas legyen. Az ünnepélyes megnyitás 1900 október 15-én volt, Erkel örökszép művével, a Hunyadi Lászlóval.

Városunkban az első Puccini zenedráma, a Pillangókisasszony 1907 március 13-án került színre. Következő nap a Nagyváradi Friss Újság így számol be az eseményről: ”Ünnepnapja volt tegnap a nagyváradi Szigligeti színháznak. Hónapok óta a társulat legjobb erői azon fáradoztak, hogy a színházi közönségnek egy feledhetetlen estét szerezzenek. Láttunk és hallottunk is oly szép dolgokat, aminőről városunk világot jelentő deszkáival vonatkozásban álmodni sem mertünk. Zsúfolt ház várta a függöny felgördülését, az előzene varázs hangjai által a tündérmesék, álmok világába ragadva” Meghatódva gondolunk rá, hogy a Pillangókisasszony ősbemutatója, mindössze három évvel előzte meg a nagyváradi premiert.

1919 március 10-én szólalt meg nálunk először T. Brediceanu egyfelvonásos operája: A fonóka (La şezătoare). A művet a nagyszebeni műkedvelők egyesülete mutatta be, az illusztris szerző vezényletével. Közreműködött a helyi katonazenekar szimfonikus együttese. 1912-es év zenei csemegével örvendeztette meg a műfaj kedvelőit, amikor a színház vezetősége vendégszereplésre hívta meg az olasz gyermekoperát. Ez a sikeres bemutatkozás felkeltette a helyi érdeklődést és 1914-ben egy középiskolában előadták Gluck Május királynője c. egyfelvonásos kisoperáját. A következő években több hasonló bemutatóra került sor. E téren a legeredményesebb tevékenységet Kiss Magda kiváló tanárnő érte el. Az 1920-as évek eleje mindenképpen fénykora volt a helyi operajátszásnak. Évente annyi előadás volt, hogy sem előtte, sem azóta nem haladták túl. 1922-23-as évadban például 63.

1926-ban a bécsi opera tagjaival Mozart-ciklust tartottak a helyi zenekar közreműködésével. 1931-ben a Hubic-zeneiskolában megalakult az operatársulat. Egyik előadásukat, mint a helyi román operát hirdették. Az előadásokat Leontin Anca vezényelte. Közreműködtek: Rita Marcuş, Gramma Blanka, Paula Marian, Erdei Ilona, A. Gritti, Pop P. Emil, Torsan Cornel, A. Mureşan.

A kórust Botto Romulus tanította be. 1934-ben a zenekedvelők jelentkeztek az alábbi művekkel: Brediceanu: A fonóka, Mozart: Bastien és Bastienne, Parasztbecsület és a Tosca. 1946-tól a következő operákat sikerült előadni helyi erőforrásból: Parasztbecsület, Boldog ember, Az úrhatnám szolgáló és Kurt Weill: Koldusopera. Az utóbbi időben pedig az ilyen irányú érdeklődést leginkább a Kolozsvár-Napoca-i két opera, ritkábban pedig a temesváriak szórványos előadással elégítik ki. A kolozsvár-napocai opera évekig bérletes előadásokkal segítette gyarapítani az operakedvelők táborát Nagyváradon.

Az elmúlt történelmi korszakokban, évszázadokban csodás történetek körvonalazódnak operajátszás tekintetében városunkban. A zenei élet előadóinak színe-java fellépett az elmúlt 254 év alatt. Összegző gyanánt, íme egy gyors opera-áttekintő (milyen időintervallum között hány operaelőadás volt Nagyváradon): 1766 – 1788 között: 1 (Dittersdorf: “Amore in Musica”), 1788. január és 1833. szeptember 23 között – 56, 1834. január és 1862. október 21 között – 132, 1867. szeptember 22-től 1900. január 20-ig – 328, 1900. január 25-től 1956. január 9-ig – 941, 1956. január 9-től 1989. december 24-ig – 330,  1990. január 8-tól 2020. január 9-ig  pedig csupán 48 operaelőadás.

(Ez az utolsó két cikk szervesen kapcsolódik a 35,36,38,39,40,41,42,43-as cikkeimhez.)

Thurzó Zoltán