Művelődéstörténészként mást sem teszek, mint hogy lefordítom a mítoszokat – beszélgetés Jankovics Marcellel

40

A kecskeméti kiállításán láthattuk Kossuth Lajos 90 éves kori fotóját, amelyet az Ön nagyapjának, Dr. Jankovics Marcellnek dedikált. Mesélne pár szót erről a nagypapáról és arról, miként került a család kapcsolatba Kossuth Lajossal?

Jankovics Marcell nagyapám Somogy megyében született. Amikor édesapja fiatalon meghalt, őt és édesanyját nagyapja, Meszlényi Jenő, aki Pozsonyban élt, magához vette. Meszlényi, az 1848/49-es szabadságharc ezredese és Kossuth Lajos sógorok voltak. Fivére, Rudolf feleségül vette Kossuth Lajos húgát, Zsuzsát, húga, Teréz pedig hozzáment Kossuth Lajoshoz. Az atyafiságnak köszönhetően nagyapám még gimnazista korában 2 nyarat töltött Torinóban, Kossuthnál.

Nagyapám fiatalemberként a XIX. század egyik legjelentősebb magyar hegymászója volt Eötvös Loránd és a szintén pozsonyi Zsigmondy Vilmos mellett. Ügyvédként praktizált. A közéletben egy fél ciklus időtartamra a 48-as párt képviselőjeként vett részt, amelynek vezére Kossuth Ferenc, apám keresztapja volt. Verseket, cikkeket, novellákat, regényeket írt, a Felvidék konzervatív irodalmi életének vezetője volt a két háború között.

Számos területen tevékenykedik: grafikus, rendező, forgatókönyvíró, művelődéstörténész, kultúrpolitikus… Hogyan következtek ezek az életében?

Rajzfilmesként kezdtem. Végigjártam a szamárlétrát, fázisrajzoló gyakornokságtól a rendezésig, végül a Pannónia Filmstúdió ügyvezetői székébe huppantam. A tervezői munkakörből következett a grafikusi “elhajlás”, a rendezéssel együtt járt (esetemben) a forgatókönyvírási ambíció. Alapgyakorlatot azzal szereztem, hogy a Gusztáv-sorozat egyik vezető rendezőjeként egy oldalas filmötleteket kellett írnom tucatszámra. Az elfogadott ötletekből pedig Nepp József vázlatai nyomán képes forgatókönyveket rajzoltam.

A művelődéstörténet kiskamasz koromtól érdekelt. Kedvenc szerzőim a méltatlanul elfeledett Tóth Béla és a népszerű Ráth Végh István voltak.Színvonalas családi könyvtárakban molyoltam. Először apáméban. Aztán, amikor elkobozták a vagyonunkat (ami alatt a lakás berendezése és a könyvek értendők), és visszakerültem a kitelepítés, nagyapám és nagynéném könyvtárában. Özvegy nagyanyám és a lánya fogadott be. ’56-ban apám kiszabadult a börtönből, ekkor Fráter György nagybátyám, akinek a felesége és 3 gyereke disszidált a forradalom leverése után, fogadott be minket. Neki is remek könyvtára volt. Négy karakteresen különböző könyvtár, nekem kincstár valamennyi. Pannonhalma csak növelte a könyvek iránti szeretetemet. Nekem pedig a feleségemmel, mielőtt még az internet egyeduralmat szerzett volna e téren, sikerült sok ezer könyvet fölhalmoznom.

Nem tekintem magam politikusnak. Nem is lennék alkalmas rá. Kompromisszumként ugyan elfogadom a kultúrpolitikusi címkét azért, mert. másfél ciklust töltöttem az NKA élén, ami nem politikai poszt, csupán tisztviselői, vajmi kevés önállósággal. Van véleményem közéleti kérdésekben, de rendszerint maradok a műveltség, művelődés területén. A közéleti embert ugyan homo politicusnak nevezik lateinerül, de nem hivatásos politikust értenek alatta.

Meghatározó alakja a magyar animációs filmművészetnek, ki ne emlékezne Gusztávra, vagy a Magyar Népmesék kedves figuráira és az Ember Tragédiájának animációs változata is az Ön nevéhez fűződik. Komoly, vagy humoros kifejezési mód tehát az animáció?

Nálam is, is. Másoknak vagy, vagy. Feladat, cél, döntés, alkat, vonzódás kérdése, hogy melyik irányba leng ki az inga. Hozzám ma már legközelebb az irónia, még inkább a szatíra áll, ami egyszerre véresen komoly és humoros. Helyesebben szellemes. Nem fakaszt kacajra, mint a vicc vagy a burleszk, mert a szellemen keresztül akar hatni, ami fékezi a zsigeri hatást. Talán nem szembeötlő, de én Az ember tragédiáját is szatírának tekintem, és e szerint is nyúltam hozzá.

A jelképek ez egy különleges téma, ismét Öntől idézek. „Művelődéstörténészként mást sem teszek, mint hogy lefordítom a mítoszokat. A mítoszok meghatározok a kultúrákban?

A mítoszok a tudomány előtti kor világmagyarázatai. Nekem azért fontosak, mert szintetizáló módon közelítik meg a nagy kérdéseket, nem szűkítik a válaszokat egy-egy kérdésre. Ez az utóbbi, analitikus megközelítés a modern ember sajátja. Ő nem látja a fától az erdőt. A mítosz megtanítja az embert arra, hogy mindkettőre figyeljen. Fogja be az erdőt, élje át a hangulatát, szívja be az illatát, hallgassa a hangjait, aztán menjen közel a fához, tapintsa meg, szagolgassa, ízlelje meg a gyümölcsét, figyelje meg a körülötte, rajta zajló változatos életformákat, aztán mindennek a tudatában, ismeretében váljék az erdő részévé.

Pályázott az induló Duna TV elnökségére is, s Önt idézve szerencse, hogy nem lett elnök. Miért gondolja így?

Alkotó embernek az alkotás a legfontosabb. Ez az ő önzése. Hivatalt csak más kedvéért vállal, mert az lemondással jár. Mindig rábeszélésre mondtam igent, és mindig megkönnyebbültem, amikor megszabadultak tőlem.

Külföldi fogadtatása 1975-ben rögtön egy Oscar-díj jelöléssel indult. Mondhatjuk, hogy pozitívabban alakult a külföldi értékelése, mint a hazai?

Nem az Oscarral indult, én éppen fordítva látom. Ismer ugyan az animációs világ, annak is már inkább csak az öregebbje, de igazi elismeréseket magyaroktól kaptam. Hál’ Istennek.

Június végén lesz a 13. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál. Ebben is részt vesz?

Kecskeméten két filmem van versenyben. Egy rövid egyedi és egy tévésorozat-epizód. Személyes részvételem rendhagyó módon alakult. 20-án, a megnyitó előtt egy nappal tartok egy vetített képes előadást Szent Lászlóról a Városi Könyvtárban (más napra nem fért be), 24-én pedig az animációról szóló könyv bemutatóján veszek részt, amely az MTVA és az MMA filmtárgyú sorozatának első kötete. Közreműködtem benne, azért.
Paksiné Péteri Júlia

Hozzászólás

Please enter your comment!
Please enter your name here