--- Programguru Youtube csatorna --- --- Programguru Youtube csatorna ---

A KulTúra  zenés szalon Hanyecz Tünde nevével fémjelzett beszélgetéssorozat következő részének – a rendezvény 2019. február 14-én 18.30-kor a Benczúr Házban kezdődik – vendége Lippai Marianna lesz. A Zenés életkedv című esten vendégként fellép Zöld Csaba színművész is a gitárjával.

Kedvcsinálóként interjú keretében szeretnénk bemutatni – azoknak, akik még nem ismerik – Lippai Marianna motivációs írót, előadót, az optimizmus, a pozitív életszemlélet elkötelezett hívét.

Elég érdekes a foglalkozása, mit is fed ez valójában?
Elsőként talán néhány mondatot arról, hogyan is, minek a hatására váltam én azzá, aki ma vagyok. 2010-ben egy olyan trauma ért, aminél talán nincs is nagyobb egy anya számára, meghalt tizenhárom évesen a kislányom. Öt és féléves volt, amikor egy kromoszóma vizsgálat alkalmával kiderült, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ettől kezdve valóban úgy éreztem, hogy minden vele töltött nap egy ajándék számunkra. A tevékenységemmel szeretném felhívni preventív jelleggel mindenki figyelmét arra, hogy amikor minden rendben van az életünkben, akkor is bátran értékelni kell a meglévő dolgokat. Azt, hogy abban a pillanatban, abban az időszakban jó az életünk.

Mi történt a kislánya elvesztése után?
Két év gyász következett az életemben, nem találtam munkát, s teljesen új életet kezdtem – nyíregyházi vagyok – Budapesten. Valami indíttatás folytán elkezdtem írni, a gondolataimat jegyeztem le. Ezek kicsit naplójellegű blog bejegyzések voltak, amelyek közös jellemzője az volt, hogy először kicsit levittem a mélybe az olvasóját, de utána felhoztam, és az írásomat pozitív üzenettel fejeztem be. Szerettem volna mindenki számára tudatosítani, hogy az élet bár sajnos rövid, ezt a rövid életet is szeretetben kell, kellene leélnünk.

Ezt vajon nem tudja mindenki?
Ha tudja is, én úgy látom, az emberek úgy, abban a tudatban élik le az életüket, hogy még lesz időnk szeretni, majd mindenre jut időnk. De én úgy látom, ez nem így van, nincs időnk, hiszen bárkivel előfordulhat, hogy egyszerűen nem ébred fel, még akkor is, ha azt gondolta mindenki, hogy ez egy makkegészséges ember. Ennek ellenére civakodunk, irigykedünk, bántjuk a másikat – én pedig azért vagyok, hogyha az egész világot nem is tudjuk megváltoztatni, legalább a szűkebb környezetünkben, a családunkban béke és szeretet honoljon. Nem lehetek rosszban a szüleimmel, akiknek köszönhetem, hogy megszülethettem, a gyerekeimmel, akik az én génjeimet viszik majd tovább. Nem a világ rossz, vagy inkább azt mondom, ami rossz van benne, azt mi tesszük olyanná, s ha mindenre nincs is ráhatásunk, magunk körül azért teremthetünk egy szeretetteljes világot.

Ez a jobb világ rajtunk múlhat?
Meggyőződésem, hogy igen. Persze mindenki talál kifogást, mentséget a saját elítélhető viselkedésére: felmentésként azt mondja, én azért vagyok ilyen, mert ő is ilyen, ők is ilyenek hozzám! Ahelyett, hogy inkább magunkba néznénk, hogy mit tehetünk azért, hogy ne ilyen legyen a kapcsolatunk, az embertársainkhoz való viszonyaink. Én hiszek ebben, s ez nemcsak egy projekt nálam, én magam így élem az életemet, ami rengeteg boldogságot nyújt a számomra.

Ezek szerint a blogokkal kezdődött minden?
Igen, de akkor még nem gondoltam, hogy ennek ilyen hatalmas nézettsége lesz. Induláskor jót tett a lelkemnek, hogy kiírhattam magamból, ami bennem volt, ma már pedig – előtte húsz évig rádiós-tévés műsorvezető voltam – szinte csak ezzel foglalkozom. Ezt egy sorsfordulatnak tartom az életemben, feladatomnak tekintem, hogy az embereket kicsit abba az irányba állítsam be, amerre kellene, hogy menjenek. Szerencsére ezt a küldetést egyre nagyobb eredményességgel, hatékonysággal sikerül mára végeznem, hiszen több mint háromszázezer követőm van, és napi szinten rengetegen olvassák az írásaimat.

Ehhez a népszerűséghez az is hozzájárult, hogy továbblépett a blogokon.
A blogbejegyzéseim megmaradtak, de ezen kívül előadásokat is tartok, rengeteg helyre jutottam el így az országban. Kistelepülésektől nagyvárosokig elmegyek oda, ahová hívnak, egy kétórás motivációs előadás keretében mondom el a gondolataimat, hívom fel a figyelmet dolgokra. Szeretném rádöbbenteni az embereket arra, hogy nem biztos, hogy az az életforma, mentalitás a jó, ahogy most élnek, s változtatni sohasem késő. Az előadásaimban nem a saját múltamról, az engem ért csapásokról beszélek, hanem arról, hogyan élek én most. S ha ez a változás nálam és százezreknél működik, akkor mindenkinek érdemes elgondolkodni arról, hogy valami alapja csak van annak az élet változtatásnak, amit szeretetcsodának hívok.

Hogyan zajlanak ezek az előadások?
A beszélgetés egy moderátor segítségével zajlik, de a nézők ezután bármit kérdezhetnek tőlem. Ember vagyok, emberi és emberséges az emberekkel. Az én életemnek nincs olyan része, amiről nem tudnék őszintén beszélni nekik.
Van még egy sajátossága az előadásaimnak, nevezetesen az, hogy nem szoktam idézni senkitől, csak az általam megélt, megtapasztalt dolgokról beszélek, ami a saját lelkemből fakad, azt mondom, el.
Az emberek kicsit szinte megvilágosodnak egy-egy előadás után, odajönnek hozzám, s elmondják, hogy a két óra alatt a saját életükkel szembesültek. Elgondolkodnak azon, hogy milyen jó, hogy egészséges a családja, felnőttek a gyerekei, van munkája, férje, van hol laknia, és van mit ennie. Rájön arra, hogy sok mindent kapott az élettől, amitől boldognak kell lenni. Nem azzal kell foglalkoznia, hogy esetleg mije nincs még meg – ami esetleg már a szomszédnak megvan – mert akkor egész életében elégedetlen, boldogtalan lesz.

Úgy látja, hogy sok a boldogtalan ember?
Igen, s ehhez a boldogtalansághoz persze az is hozzájárul, hogy olyan világban élünk, ahol minden pillanatban mókuskerékben forgunk. Az embert a vágyai teszik boldogtalanná, és sokszor nem is vesszük észre, hogy mi mindenünk van már meg. Amit pedig megszereztünk annak talán egy napig tudunk örülni, aztán új célok felé nézünk, hiszen a fogyasztói társadalom állandó vásárlásra, szerzésre ösztönöz. Ezért is szoktam az előadásaimon elmondani, hogy nem szükséges tv-t nézni, és a reklámok hatása alá kerülni. Nem érdemes a manipulációknak bedölni, nem lehet mindenki fotómodell, vagy izompacsirta, nem lakhat mindenki palotában, vagy járhat méregdrága autókon. Ezek nélkül is kialakíthatunk egy olyan világot magunk mellett, amiben elégedettek lehetünk, és erre kell koncentrálnunk, hisz ez tesz majd minket boldoggá.
A másik ok a hit hiánya, s itt most nem feltétlenül az istenbe vetett hitre gondolok. Én elmondom, hogy én miben hiszek, hogy ez min alapul, hogy én hogyan élem az életem, hogyan kelek és fekszem, hogy telnek a napjaim. Elmondom, mi nyújt nekem kapaszkodót, hogyan élem az életemet és mindezekkel példa vagyok, lehetek a számukra. Jólesik a visszajelzés, amikor azt mondják: neked elhiszem, mert te hiteles vagy az én szememben. Te végigcsináltál valamit, amikor eltemetted a gyermekedet, de utána felálltál, boldogan élsz, tudsz mosolyogni, s nem bántod az a másikat, hanem igyekszel rajta segíteni.

A hit ezek szerint kulcskérdés?
Én úgy látom régebben sokkal összetartóbbak voltak az emberek, aminek az is az alapja volt, hogy egymásban is, egymásnak is sokkal jobban hittek. Ma már megszűnt ez a bizalom, úgy érzem nem az atomháború fog minket elpusztítani, hanem az egymás ellen fordulás, akinek több kell, az nem hagy a másiknak. A rengeteg csalódás, becsapás hatására, ma már bárki bármit mond, alig hiszik el a szavát. S ha pedig már nem hisz senki senkiben attól csak egy lépés, hogy azt kell gondolniuk, hogy már Isten sem létezik. Aztán jön egy negatív fordulat, egy tragédia az életben, s mindenkinek mi az első mondata: Jaj Istenem, segíts meg!

Mindenki képes lehet a változásra?
Én nem megváltoztatni akarom az embereket, hanem egy kapaszkodót nyújtani. S ha akár egy szó, egy mondat hatására is megérti, megérzi, hogy nem jó irányba tart, s valamelyest is változtat, átértékel, már akkor is érdemes volt meghallgatnia az általam elmondottakat.
Az, hogy ki mit fogad be, fogad el, az előadásomból az nagyrészt rajta, önmagán múlik. Ha valaki világéletében azt gondolta, a világ rossz és gonosz, akkor annak soha nem lesz hite a jóban, s talán soha nem lesz boldog. Ez független iskolázottságtól anyagi helyzettől, hiszen főleg mentalitás, erős lelkiség kérdése. Mi döntjük el, hogy jó vagy rossz emberek akarunk-e lenni, hiszen aki tud rossz lenni, az nyilván tudna jó is.

Blogja és előadásai mellett könyvei is vannak, amik megvásárolhatók az előadások után.
Hat éve már, minden évben megjelenik egy határidőnaplóm, amiben minden hétre van egy pozitív – általam írt – üzenet, motivációs gondolat.
E mellett megjelent már egy gondolatos könyvecském, ami olyan, mint egy füveskönyv. Ennek olyan nagy sikere volt, hogy mára mind elfogyott, de erre a februári előadásra majd megjelenik az utánnyomása, így a nézők itt már vehetnek belőle.

Miben lesz más ez a mostani előadás, mint a többiek?
Hanyecz Tünde barátnőm meghívásának teszek eleget – ő lesz az est moderátora is – amikor megtartom a budapestieknek ezt az előadást. Az est különlegessége, hogy Zöld Csaba színművész úr zenével kíséri, vélhetően saját szerzeményeit fogja eljátszani. Ez a gitár kíséret egyrészt kicsit oldja majd az esetleges feszültséget, a zene, az éneke pedig egyenesen a lelkünkhöz szólhat.
Tölgyesi Tibor
fotó: Várady Nikolett

Hozzászólás

Please enter your comment!
Please enter your name here