“A Kerekes-Barabás Projekt, egy hosszú, öt éve kezdődő és reményeim szerint még nagyon sokáig tartó folyamat első nyilvános állomásánál állunk. Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb magyar fotóművészének tartom Kerekes Gábort. Többször találkoztunk kiállításokon, beszélgettünk művekről, de nem kerültem vele szoros kapcsolatba. Nagyon szerettem a fotóit és szerettem volna tőle műveket, de úgy alakult, hogy jelenleg csak egy képem van tőle, a 2005-ös Fly Off sorozatból. Gábor öt éve bekövetkezett halála után beszélgettünk Barta Zsolttal, mi történik majd a hagyatékkal. Ekkor merült fel, hogy kameráinak egy része biztosan múzeumba kerül, de vannak olyan gépek, amiket meg lehetne vásárolni, köztük volt a 6×6-os MAMIYA C330. Egy projekt lehetősége merült fel bennem, s éltem a lehetőséggel, mert ez egy sztenderd fényképezőgép, analóg, nagyformátumú és a fotóművészek jelentős része dolgozott hasonlóval munkássága adott időszakában. Nem ismeretlen eszköz tehát, amit hónapokig tart megtanulni, de lényegesen eltér az általánosan használt kameráktól, a most megszokottól kisebb-nagyobb mértékben különböző gondolkodásra, másfajta alkotásra késztet.

Mi a projekt?

A gépet fotóművészeknek adom néhány hónapra, hogy alkossanak vele. Minden művész maga dönti el mit, hogyan akar megvalósítani. Én alapvetően nem avatkozom be, csak beszélgetünk, nem akarok kulcsszereplő lenni. Az elkészült kontaktok alapján esetleg közösen választjuk ki a projektbe kerülő művet vagy műveket, de szintén a művész dönt az analóg vagy digitális kidolgozásról és alapvetően ő határozza meg a keretezést, a műtárgy végső megjelenését. A projektnek részét képezi az elkészült mű, ami lehet sorozat, vagy egyedi alkotás, a projekt során készített film kontaktja és rövid, oldalas írás a művésztől, arról, amiről akar, például Kerekes Gáborhoz kapcsolódó emlékeiről, miért azt csinálta, amit látunk, milyen anyagokkal dolgozott és így tovább. Szándékaim szerint a későbbiekben a kiállításokon a képek mellett egyaránt ott lesznek a kontaktok és a szövegek. Ilyen, mindhárom elemet tartalmazó könyvet szeretnék majd később a projektről. Az elkészült, kiállított művek szándékoltan nem egyedi darabok, a további példányok magán- vagy közgyűjteményekbe kerülnek majd. Számomra fontos, hogy a művész ne csupán a projekt keretében vállalja a művét, hanem az szervesen épüljön be az életművébe. Remélem, hogy a Gábor gépével való alkotás, a rá emlékezés, a régi-új alkotási folyamat, mind-mind inspirációként szolgál és ez hatással lesz majd a későbbi munkásságukra. Eddig négy művésszel sikerült együttműködni, ők voltak a pionírok, akik vállalták a kockázatot. Köszönet érte, név szerint Barta Zsolt Péternek, Opitz Tomasnak, Tímár Péternek és Robitz Anikónak.

Mi a projekt célja?

Az emlékezés, a gondolkodás, a művészetről, a fotóművészetről folytatott diskurzus. Amikor nekiálltunk ennek a feladatnak, még nem tudtuk, hogy Kerekes Gábor pontosan mit fényképezett ezzel a kamerával, Barta Zsolt Péter állhatatos hagyatéki feldolgozó munkája kellett hozzá, hogy láthassuk. Számomra jelkép értékű a most, először itt kiállított sorozatának a címe: Az alvó szépség. De ezt a szépséget nem nekünk kell felébreszteni, hanem ő ébreszt fel mindannyiunkat, mint a Gáborról és a fotóművészetről folytatott beszélgetések, gondolatok inspirálója.

Nézzünk, gondolkozzunk, beszélgessünk és emlékezzünk.” – mondta Barabás Lajos a kiállítás megnyitóján.

A kiállítás május 3-ig megtekinthető a 1111 Budapest, Bartók Béla út 30. szám alatt. Illetve az Artweek keretein belül Barabás Lajos Műgyűjtő és Borbély László az Artphoto Galéria vezetőjének tárlatvezetésen is résztvehetnek az érdeklődők 2019.04.13-án 16:00-17:00-ig.

Fotó: Várady Nikolett

Hozzászólás

Please enter your comment!
Please enter your name here