Tavasztól más szelek fújnak a Városmajor árnyas fái alatt

Új igazgatója van 2020. március elsejétől a Városmajori Szabadtéri Színpadnak Benkő Nóra személyében, aki oldalunknak színházigazgatóként megvalósítandó terveiről, vágyairól, lehetőségeiről beszélt. Elvei szerint a színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész, s egy közös szenvedély, de azért várhatóan ezt a színházművészetet jócskán kibővítve élvezhetik azok, akik a közeljövőben jegyet váltanak majd az itt látható előadásokra.

Hogyan mutatható be röviden a tavasztól a vezetése alatt álló Városmajori Szabadtéri Színpad?
Elöljáróban érdemes leszögezni, hogy minket nem lehet összehasonlítani a kőszínházakkal, már csak azért sem, mert a játszási időszak, az „évad” jóval rövidebb, mindössze pár nyári hónap. De pont emiatt remek alkalmat tudunk kínálni azon színészeknek, akik nyáron szabadok, s szeretnék a színészkedés örömét egy szabadtéri játszóhelyen is megismerni, átélni. A közönségünk is némileg másképpen éli meg ezeket az élményeket, hiszen nyitott térben, a „csillagok alatt”, nyári estén az egésznek van valami vidámabb, happening jellege.
Mivel szabadtéri játszóhely vagyunk, ezért az időszakunk is meghatározott. Eddig ez három hónapig – június, július, augusztus – tartott, én ezt szeretném kibővíteni május közepétől, szeptember közepéig bezárólag. A játszási időszaknak alapvetően egy nagyon észszerű – de tőlünk független – tényező szab határt, az, hogy az este tíz órakor befejeződő előadás végeztével se fázzanak a nézők. Az időjárást persze nem lehet kiszámítani, de az utóbbi években egyre melegebbek a májusi és a szeptemberi hónapok is, ezért gondolom, hogy a számunkra kedvező időszak hosszabbítása megvalósítható.
Az is a terveimben szerepel, hogy akár 12 hónaposra is bővíthető a játszási idényünk, ez természetesen nem a színpadon, hanem a rendelkezésünkre álló belső terek kihasználásával valósulhatna meg. S ha már a terveknél tartunk, célom a huszonéves korosztályt is megszólítani, hiszen ők járnak legkevésbé színházba. A legkisebbeknek, gyerekeknek folytatódnak azok a műsorok szombatonként, amiknek már van hagyománya és be is váltak, látogatottak, de a kamaszkortól felfelé is szeretnénk látni nézőket a székeken.
Érdekességként említem, hogy intézményünk a múlt században, nem is színháznak, hanem kertmozinak indult. Ezt az örökséget – még a hetvenes évekből itt talált s most felújított mozigépek segítségével – szeretnénk folytatni, oly módon, hogy alkalmanként nem csak színházi előadásokat, de filmvetítéseket is láthatnak majd a nézőink. Szándékunk szerint retro hangulatot teremtünk, ennek megfelelően művészfilmeket, magyar filmeket szeretnénk majd műsorra tűzni.
A nézőterünk nyolcszáz férőhelyes, de már igencsak ráfér egy felújítás, illetve most alakítjuk ki az új arculatát a Színpadnak, hiszen külsőleg is szeretnénk megújulni. Ez nem csak a nézőknek, de a mi munkavállalóinknak is kedvező fordulatot jelent majd.

Hogyan kötődik majd össze még a múlt és a jövő?
Természetesen vannak olyan hagyományai ennek a játszóhelynek, amik nagyon jól beváltak, sikeresek, s ezeket szeretném is folytatni, de lesznek olyan újítások, újdonságok, amik már az új vezetés nevéhez köthetők majd.
A Városmajor mindig befogadó színházként működött, tehát nincs társulatunk. Az viszont a fenntartó elvárása velünk szemben, hogy minden évben legyen legalább egy saját produkciónk, ami ide készül. Ha azonban – ami szintén a terveimben szerepel – megvalósul nálunk egy sikeres műhelymunka, akkor évente akár több ilyen saját előadás is megszülethet nálunk.
A bemutatandó saját produkciónk, Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó című darabja. Ezt már a kinevezésemkor megörököltem, hiszen egy évad megszervezése már előző év őszétől elkezdődik, de ezt az örökséget teljes egészében én is jó szívvel fel tudom vállalni. A darab rendezője Keresztes Tamás, a produkció pedig a TRIP hajóval közösen valósul meg.
Az idén fele-fele arányban már az elődöm által letárgyalt, illetve általam meghívott darabok lesznek majd nálunk műsoron. Jövőre a döntés természetesen már teljesen a mi kezünkben lesz – művészeti tanácsadómmal, Peremartoni Krisztinával – járni fogjuk a vidéki és a határon túli színházakat, s az általunk legjobbnak tartott előadásokat fogjuk hozzánk meghívni. Az egyetlen szempont választásunkkor – tartalom szempontjából – a minőség lesz, de persze találkozhatunk olyan darabokkal is majd, amik nagyon tetszenek ugyan, viszont a technikai lehetőségeink – hiszen ezen a téren vannak korlátaink – nem engedik meg, hogy nálunk is műsorra kerülhessenek.

Hárman indultak a Főváros által kiírt pályázaton. Mit gondol, miért önre esett a bíráló bizottság választása?
Ha valaki megnézi a múltamat, akkor azt is láthatja, hogy olyan végzettségeim vannak – nevezetesen öt diplomával rendelkezem – amik arra predesztinálhatnak engem, hogy egy ilyen összművészeti projektet sikeresen tudjak majd működtetni.
Elvégeztem az ELTE magyar-francia szakát, majd a Színművészetin – Horvai István osztályában – színésznőként fejeztem be a tanulmányaimat. 21 évig voltam tagja a kezdeti időszakban Nemzeti – napjainkban Pesti Magyar – Színháznak. Ismerős vagyok a média világában is, hiszen kulturális területen voltam műsorvezető a TV2 csatornán. Időközben elvégeztem a Színművészetin a drámapedagógia szakot, elkezdtem gyerekekkel is foglalkozni, nyári táborokat szerveztem és vezettem. Vezetője vagyok a Pesti Magyar Színiakadémiának – itt 2012 óta vagyok igazgató – de ehhez el kellett végeznem a műszaki egyetemen a közoktatás vezetői szakot is. A közgyűlés egyébként engedélyezte, hogy megtartsam a Színiakadémián a vezetői posztomat, aminek nagyon örülök, mert sikeresek vagyunk, tavaly 17 főt vettek fel tőlünk a színművészeti egyetemekre, s idén is hasonlóan jó eredményt várunk. A színházból színésznőként közös megegyezéssel május 31-ével távoztam, tehát színészként már nem dolgozom náluk, csupán a Színiakadémiát vezetem.

Nem fog egy színésznek hiányozni a megszokott színpad?
Úgy gondolom nagyon fog hiányozni, de nem az a színházigazgató vagyok, aki magának osztja a főszerepeket. Ez azért nem zárja ki azt, hogy máshol esetleg egy-egy szerepfelkérést elvállaljak, de ez még a jövő, meglátjuk, mire futja majd az időmből.
Tisztában vagyok azzal, hogy egyszerre nem lehet két lovat megülni, s így nekem elsősorban a színpad másik oldalán kell majd állnom. A színészi múltam viszont nagy előny abból a szempontból, hogy idekerülve semmi nem volt ismeretlen, ismerem a majd nálunk dolgozó, fellépő kollégákat és így jól tudom, mi is az a minőség, amit ők képviselnek.

A Színpad kínálatából érdemes kiemelnünk két fontos rendezvényt, a Városmajori Színházi Szemlét és az Összefogás Gálát. Ezekről mit érdemes tudnunk?
A Szemlénk egy ma már hagyományos rendezvénye a Városmajornak – és én szívesen folytatom azokat a hagyományokat, amik eddig is beváltak – erre nyolc előadást hívtunk meg az ország különböző pontjairól s a határon túlról is.
A darabok augusztus 24-től szeptember 11-ig – egy-egy alkalommal láthatóak – egy versenyprogramban vesznek részt, amit egy négytagú zsűri – Ráckevei Anna színésznő, Máté Gábor színházigazgató, Horváth János Antal dramaturg, és jómagam fog értékelni, s különböző díjazásokban részesíteni. Célunk azonban elsősorban nem a versengés – hiszen minden meghívott versenydarab véleményem szerint ragyogó – hanem az, hogy helybe hozzuk, elérhetővé tegyük a fővárosiaknak azokat a színházi élményeket, amikért egyébként messzire el kellene utazniuk.
Az egyszer megrendezendő Összefogás Gála már az én ötletem volt, így a Covid-19 járvány kapcsán munka nélkül maradt színházi emberek – nem csak a színészek, de háttérmunkások, kellékesek, fotósok is – lehetőséget kapnak arra, hogy fellépjenek, s ennek az előadásnak a bevételét teljes egészében közöttük osztjuk szét. De ez nem csak egy sima előadás lesz, hiszen a rendezvény augusztus 16-án már délután elkezdődik egy félnapos fesztivállal, amit este 8-kor a Gálaműsor zár a nagyszínpadon. Erre a fél napra egy családias jellegű, jövős-menő, sétálós kínálat kavalkádot tervezünk, de természetesen az esti előadás már hagyományos színházi módon, ültetős rendszerben tekinthető majd meg. A Gála nem csak rövid részek egymásutániságából áll, hiszen Harangi Mária rendezésében egy jól szerkesztett, különféle blokkokból álló, többfajta stílust bemutató műsort láthat majd a közönség.

Még ötéves kinevezésének csak a kezdetén tart, de megmondaná, mikor tekintené sikeresnek a tevékenységét?
Kicsit általánosan megfogalmazva válaszolnék erre a kérdésre.
Ha mi itt a színházban bármilyen jó dolgot kitalálunk, de arra nincs befogadó készség, akkor annak semmi értelme, akkor sikertelenek vagyunk. Ha viszont kielégítve a közönségigényt, egy számunkra vállalhatatlan színvonal alá megyünk, az nekünk okoz meghasonlást, ez szintén nem lehet a cél.
Ezért olyan dolgokat kell bemutatnunk, színre vinnünk, amikben egyrészt benne vannak a mi vágyaink, céljaink, de mindez találkozik a közönség ízlésével is. Ebből következően véleményem szerint a siker mércéjének az tekinthető, ha megtaláljuk a maximális összhangot, amiben a közönség igénye találkozik a színházcsinálók üzeneteivel, elképzeléseivel. Munkámban én is minden erőmmel erre fogok törekedni, s ha ez megvalósul, akkor talán elmondható, hogy színházigazgatóként is sikeres lettem.
Tölgyesi Tibor
fotó: Várady Nikolett