Széchényi Ferenc,a felvilágosult gróf másfél évtizedig tudatosan gyarapította könyvtárát, amíg érdemesnek találta arra, hogy 1802-ben a nemzetnek felajánlja, és ezzel megvesse „egy közmívelődési tudományos központ, egy nemzeti könyvtár”alapjait. Feleségének ásványgyűjteménye alapozta meg a természettudományirészleget, a könyvtárból lassan kialakuló Nemzeti Múzeumban.

A múzeum természettudományi anyaga egy évszázad alatt Európa egyik vezető hatalmához, aMonarchiához mindenben méltóvá fejlődött, ahogy lassan a határokon túl, sőt Európán kívül is megindultak a gyűjtések. Csak irigyelni lehet azt a lázas, kíváncsi, öntudatos légkört, amely Magyarországnak a kiegyezéstől 1917-ig tartó hatalmas gazdasági fejlődését kísérte. Az 1848-49-es szabadságharc leverését követő megtorpanás után újra tudományos társaságok alakultak, folyóiratok indultak, virágzott a tudomány. A művelt nagyközönség érdeklődése mellett adományokkal is segítette a nemzet múzeumának méltó fejlődését. Nagy nevek fémjelzik ekkor a múzeumot is, elég, ha csak Herman Ottóét említjük itt.

A trianoni békeszerződés és a gazdasági válság miatt elszegényedett nemzet nem volt képes sokat áldozni múzeumaira. Ennek ellenére Tasnádi Kubacska András vezetésével modern, szenzációszámba menő őslénytani kiállítás nyílt, és az Állattár újszemléletű kiállítását is nagyon dicsérték. A II. világháború idején szerencsére kevés kár érte a múzeumot, a háború után pedig új lendületet vett a kiállítási tevékenység, hiszen ezt kívánta az uralkodó eszmeáramlat: a dolgozótömegek műveltségének növelése.

A II. világháború után, a 1940-50-es évek fordulójától újra intenzíven folytak a magyarországi növénytani és állattani kutatások, melyekben múzeumi szervezésben egyetemi, kutatóintézeti és magánkutatók is részt vettek. A hazai élővilág megismerése – nem kis részben a múzeum kutatóinak munkájával – óriási lendületet vett az elmúlt évtizedekben.

http://www.nhmus.hu/

Hozzászólás

Please enter your comment!
Please enter your name here