A Budapesti Filharmóniai Társaság művészei, szlovén, olasz, osztrák és magyar színészek, táncosok és énekesek, összesen mintegy 250 művész tiszteleg Ljubljanában az isonzói csaták áldozatai előtt, ezzel mintegy saját halottaikat is meggyászolva.

Az I. világháború ideje alatt Magyarországon hivatásos szimfonikus zenekarként a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara működött, így az együttes küldetésként éli meg, hogy korábbi tagjaikért is muzsikáljanak, akiket akkor frontszolgálatra hívtak, és sosem térhettek haza. Avgust Ipavec szlovén zeneszerző A zöld smaragd színei – elfelejtett szenvedés című szimfonikus költeménye az I. világháborúban zajló isonzói csaták borzalmait zenésíti meg. A mű minden szenvedő nemzethez szól: a darab egyes részeiben a szlovén nyelven kívül olasz, német, magyar és orosz nyelven is felhangoznak prózai részletek a korabeli katonák leveleiből – így válik személyessé a többszázezer katona tragédiája. A produkció páratlan összefogás és emlékezés, számos kiváló művész és együttes közös tiszteletadása.

Az I. világháború minden harcoló nemzet számára tragédiával zárult. A „Nagy háború” során a Magyar Királyság területén 3.800.000 embert mozgósítottak. Egy részük a Magyar Királyi Honvédség, mások a császári és királyi haderő alakulataiban szolgáltak. Közülük a különböző frontokon 661.000-en haltak hősi halált, 743.000-en megsebesültek és 734.000-en hadifogságba estek. Isonzónál közel 100.000 honfitársunk esett el, az összes nemzet áldozatainak száma több mint 1 millió fő volt.

Avgust Ipavec zenéje Isonzó völgyének csodás szépségét idézi fel, amelyet az I. világháborúban harcoló katonák emberi ésszel felfoghatatlan szenvedése torzított el, s amely szenvedést a szimfonikus költemény megrázóan adja vissza. A mű egésze az együttérzés kifejezése az akkor élt emberek megpróbáltatásai iránt; az alkotó legmélyebb érzelmeiből fakad, aki maga is arról a vidékről származik. A műben megjelennek Isten angyalai, akik a költőt vigasztalják, megelevenedik egy-egy magyar, szlovén, olasz, osztrák és orosz katona alakja, akik a frontról írott és otthon maradt szeretteiktől kapott leveleiket olvassák fel, és megszólal a háborús emlékeket elbeszélő narrátor is.

Avgust Ipavec szlovén zeneszerző Goriziában születetett 1940-ben. Katolikus teológiát végzett, 1966-ban Ljubljanában, majd 1974-ben a Zeneakadémián szerzett diplomát zeneszerzés szakon. Ezt követően a Bécsi Zeneművészeti Főiskolán fejlesztette tovább tudását, ahol Alfred Uhl jeles osztrák komponista tanítványa volt. Avgust Ipavec elsősorban a programzene művelője, oratóriumairól és kórusműveiről ismert, mint amilyen például négynyelvű miséje, a Missa populorum, Assisi Szent Ferencről szóló oratóriuma, a Fonte d’Amore, vagy az 1998-ban Szent Benedek és Szent Bernát tiszteletére írott Ad Missam in Agris. Zeneszerzői munkásságáért hazájában, Szlovéniában és Ausztriában is magas szintű elismerésben részesült. Katolikus papként Bécsben lát el kórházi lelki gondozói szolgálatot.

A prózai betétekkel kibővített előadás a ljubljanai Cankarjev Dom nagytermében csendül fel március 24-én közel 250 művész közreműködésével. A koncert nemzetközi szervezőbizottsága meghívja a szomszédos nemzetek legfőbb közjogi méltóságait azokból az országokból, amelyeknek katonái az isonzói front sok szenvedést látott mezeinek földjében nyugszanak.

Előadók: Dr. Henrik Neubauer (rendező, koreográfus), Marjan Grdadolnik (karmester), Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, vegyeskar, magyar népzenei együttes, a ljubljanai balettiskola növendékei, drežnicai gyerekek, katonák – a boveci 1313 társulat tagjai, szlovén, olasz, osztrák és magyar színészek

Szervezők: Bécsi Szlovén Intézet (Vincenc Rajšp), A béke útja (Likar)