Thurzó Zoltán zongoraművésszel való ismeretségem egy véletlennek köszönhetem. Februárban meghívott a Régi Zeneakadémián tartott koncertjére. Már korábbról tudtam, hogy Zoltán egy érdekes történelmi család leszármazottja, családjuk nagytatájától kezdve szorgalmasan őrzi és gyűjti Nagyvárad zenei történeti emlékeit. Ezért teljesen tisztában voltam azzal, hogy számára mennyire fontos ezen értékeknek a továbbadása a zenekedvelő közönség számára, s ezt most Dr. Eckhardt Máriával közösen létrehozott projekt is alátámasztja. Zoltán nem az a művész, aki felmegy a színpadra lejátssza a műveket, majd pedig lemegy, hanem már a koncert előtt személyesen fogadja az érkezőket és a koncerten is keresi a kontaktust a közönséggel, és minden cselekedetével próbálja még közelebb hozni hozzájuk a zenét.

Szereti Ön Lisztet?

Igen, mert mindenki, aki keresi azt a világot, amelyek az emberi fizikum számára elérhetetlenek, az első ajtónyitóként mindenképpen találkozni fog Liszt Ferenccel. Ő annyira zseniálisan átlátta az ember létét és szerepét a világban, hogy ezáltal muzsikája és szellemisége megkerülhetetlenné vált, mint az előadók, mint pedig a zenekedvelők számára.

A februári régi zeneakadémiai koncertje Lisztről szólt, a mesélne erről?

Dr. Eckhardt Máriától indult ki ennek a koncertnek az ötlete, akkor, amikor felkértem, a Liszt dupla CD-m írott szövegének lektorálására és szakmai elemzésére, annak érdekében, hogy közérthető és tudományosan is helytálló legyen. Majd tavaly novemberben a Régi Zeneakadémián tartott lemezbemutató koncertem után, megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem Liszt Költői és vallásos dedikációi mellé, még pár darabot megtanulni, mivel a zeneszerző, ezekkel a Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegnének írt zongoraművekkel bővítette még ki dedikációit. Így Dr. Eckhardt Mária volt az, aki e koncertanyag átlátását és sorrendjét beütemezte, annak függvényében, hogy mi, mit és milyen ciklusokat követ, s így alakult ki az ő pasztorálásával a műsor.

Ezzel a koncerttel már máshol is fellépett?

Mielőtt a budapesti zeneértő közönség elé egy nagyon kiforrott elképzeléssel megérkeztem, előtte már egy hét leforgása alatt Sepsiszentgyörgyön és Nagyváradon is felcsendültek ugyanezek a művek. Ott viszont én beszéltem Caroline és Liszt életéről, s úgy remélem, hogy még lesz ennek a koncertnek folytatása is, hiszen ígéretet kaptam a Liszt Társaság vezetésétől, hogy megpróbálják ezt a Dr. Eckhardt Máriával közös produkciót a társaság vidéki tagozataihoz is beajánlani.

A közönségnek nagyon tetszett a koncertje, ezt érezte a színpadon?

Igen, teljes mértékben. Én nem tudok egy helyben ülni, és a művészöltözőbe bezárkózni, ezért amikor a közönség megérkezett, kimentem beszélgetni velük. A teremben pedig mindig keresem a szemkontaktust, és azokat a pillanatokat, amikor az arcokból fel tudok töltődni – ezek számomra a zenei karikatúrák, mert miközben játszom, gyakorlatilag a résztvevőknek egy-egy karakterrajzát próbálom megeleveníteni. Minden darabnak van egy belső története és cselekménye, amit a zene éppen igényel, s ez kér egy adott arcvonást, egy típust. Van olyan előadó, aki felmegy a színpadra és nem néz le a közönségre, hanem eljátssza a darabot és lemegy. Nekem sem kell feltétlen beszélni a színpadon ahhoz, hogy próbáljam a határvonalat szétrobbantani. Viszont, amikor kitekintek a közönségre, s egy-egy arcvonás megragad, abban a pillanatban, azt az embert rajzolom meg a zene által, és én ennek segítségével tudok feltöltődni. Ezért minden kis zizzenetben, szabad pillanatban keresem a kontaktust a közönséggel, akár egy kis kitekintéssel, vagy csak hallom a szuszogást és így együtt lélegzünk. Ezeket, ha nagyon odafigyelünk, mind érezzük a színpadon, és ez természetesen inspirál és feltölt minket.

Úgy gondolom hogy nagyon fontos Önnek az, hogy a közönséget megtanítsa jól zenét hallgatni, úgyhogy belelássanak a zenemű hátterébe.

Szerintem, mielőtt az előadók egy darabbal elkezdenek foglalkozni, oknyomozó riporterként kell kutatni a mű keletkezésének történetét, hogy mi volt a kiváltó oka annak, hogy a darab megszületett, mert ezek soha nem rögtönzött állapotban jönnek létre, hanem valamihez erősen kapcsolódnak. Ez lehet egy cselekmény, egy élettörténet, egy akkori megélt pillanat, amit a zenetörténelem nagyon pontosan le tud követni. Én csak azután kezdek el egy zeneművel foglalkozni, amikor már mindent elolvastam, és mivel a közönség nem mindig tud annyi időt szánni arra, hogy ezt a hatalmas dokumentációt átnyálazza, amit a darabok mögöttesen rejtenek, ezért ezt én mindig próbálom szövegszerűen megírni, vagy elmondani. Mielőtt az első hangot leütöm, igyekszem a kollektív gondolkodást egy patakmederbe terelni, hogy ezáltal mindegyikünk egy adott nyomvonalon induljon el. Nem kell, hogy mindenki végig ugyanazt lássa, de viszont célszerű a gondolatokat egy adott irányba összeterelni.

Most már, hogy két CD-je is megjelent, mesélne ezekről?

Románia a múlt évben ünnepelte a mostani határait, ezért választottam Liszt második zongorasorozatát. Én úgy gondolom, hogy nekünk, az erdélyi magyarságnak történelmi szempontból nagyon fontos, hogy világszemléletű magyar szerző alkotását, egy helyi magyar hirdesse – Nagyvárad zenetörténetében egyébként ez lett a legeslegelső album, ami megjelent. Utána jött az ötlet hogy egy 10 darabból álló sorozatban eljátszom a zongorairodalom legismertebb és legfigyelemfelkeltőbb műveit, s ennek az albumnak a címe: Heart and Soul, magyarul szívvel és lélekkel, mert valahogy ez tükrözi az én szándékomat. A második lemez anyagát, most kezdenem játszani, s ezzel jövőre fogok jelentkezni, de fejben már megvan a harmadik album anyaga is.

Most még térjünk vissza egy kicsit Lisztre, és arra, hogy mi alapján választotta ki a műveket?

Ez egy személyes indíttatás volt, még nagytatám adta oda Az Isten dicsőítése a magányban című kottát, s azt mondta, hogyha ezt megtanulom, akkor Nagyváradon én játszhatom el ezt elsőnek. Nekem nagyon megtetszett a Benedikció. Úgy vagyok vele, ha egy művet tanulok, akkor próbálok más darabokkal is foglalkozni az adott korszakból, mert részigazságok átpattanhatnak más alkotásokra is, amik viszont gondolatilag szervesen kapcsolódnak ahhoz, amit éppen játszom. Mert az összefüggések olyanok, mint a vízcsepp, ami nemcsak azt itatja, ahol földet ér, hanem az eredeti cseppről környezetében is ad egy szórt lenyomatot. Így amikor a Benedekciót elkezdtem játszani, elhatároztam, hogy mint a tízet megtanulom. Amikor jött az alkalom, hogy szeretnék egy önálló CD-t kiadni, akkor ezeket már hosszú idő óta játszottam. Amint már említettem, nekem nagyon fontos, hogy a magyarságomat megéljem itt ahol élek, és minden tettemben szeretném ennek a hídfőjét vigyázni, tatarozni. Azt mondtam magamnak, hogy Liszt Ferenc második legszebb zongorasorozata lesz, az az első tégla, amit erre az útra le fogok tenni, és ezt az utat mostantól kezdve hosszasan szeretném járni, és erre figyelni.

Most beszélgessünk a másik lemezéről is. Annak van valami jelentősége, hogy Heart and Soul című CD-n hogyan következnek egymás után a művek?

Abszolút igen, péntek 13-án születtem, ami másoknak nem egy szerencsés nap, nekem viszont a szerencseszámom, és ez életem döntő részében végig is kísért. Ezért a CD-n az egész sorozaton belül mindig 13 szám fog szerepelni. A darabok egymást követése hangnemileg nagyon harmonikus, van egy belső szál is, amit hangulatilag próbálok végig vezetni úgy, hogy az egyik mű átadja a történetet a sorban következőnek. A zenetörténelemben az idő pókhálóján nagyon szépen lehet ugrálni térben és időben, így mindig harmonikus rendszert tudsz felépíteni, akkor is ha eltérő korszakok és szerzők műveit játszod. Viszont örök igazságok, időkapszulaként mindegyik darabban jelen vannak, s ez az, ami szerintem érezhető, hogy ez a CD, és majd a következők is az elejétől a végéig egy harmonikus egységet próbálnak sugározni.

Elsősorban Erdélyben koncertezik, de most már egyre többször láthatjuk Budapesten is. Hogyan fogadja az itteni közönség?

Vegyes érzelmekkel. Sajnos a magyarság már több évszázada megosztott. Nekem nagyon rossz azt érezni, hogy vannak, akik nem magyarként tekintenek rám, hanem erdélyi románként. Én magyar vagyok, hisz történelmi erdélyi családból származom. Sajnos, hogy a történelem ceruzája, nagyon vastagon fogott és a politika egy nagy szeletet szakított le Magyarországról, pont onnan is ahol földrajzilag születtem. Viszont vannak aki ezeket nem veszi figyelembe, én azokat nagyon szeretem és a szívemben őrzöm. Nekik csak a zene számít, amit próbálok tolmácsolni, s ez alapján ítélnek meg, így szeretek Budapesten koncertezni. Ezzel kapcsolatban van is ötletem, szeretnék olyan életvitelt folytatni, hogy havi időmet megosztva egy jelentős részt Budapesten tölthessek.

A megjelent zenei anyagainak, milyen volt az erdélyi és a budapesti fogadtatása, illetve Magyarországon hol lehet hozzájutni a CD-hez?

Szerintem, nagyon jó volt. Természetesen Erdélyben más értéke és hatása volt, mint Budapesten, ahol zenei berkekben naponta, vagy hetente körülbelül ötven CD-t adnak ki. Emellett Budapesten pompás zenei események vannak, szerintem a komolyzenei élet sokszínűsége veri Bécset és Prágát. Az események színvonalát tekintve a művészeknek a négyzetkilométerre leszűkített szürkeállománya is jóval nagyobb, mint más világvárosokban, és ezért a piac is erőteljesebb. Budapesten próbálok egy kis erdélyi hangot felmutatni, ezek azok a kis zenei névjegykártyák, amivel szeretném az erdélyi régiót az itteni közönségnek megmutatni. Ez a zenei anyag Magyarországon a Líra bolthálózatában érhető el.

Tudom, hogy Önnek nagyon fontos az, hogy a családja által összegyűjtött tudás mind szélesebb körben közkincsé váljon. Ezzel kapcsolatos vállalásáról mesélne?

Szeretném közérthető formában bemutatni mindazt a zenei hagyatékot, amelyet családom Nagyvárad és a magyar történelem egy kicsiny szeleteként őriz. Ez a gyűjtemény városom komolyzenei életének az archívuma. Intézményekben sincs annyi dokumentáció, mint amennyi nálunk megtalálható, köszönhetően nagytatámnak, aki életét erre áldozva 70 évig gyűjtötte, kutatta az dokumentumokat. Most mára ez annyit jelent, hogy prímér forrásanyagban van körülbelül 340 évnyi anyagunk. Ezt 1199-től fogom egy száz cikkben terjedő sorozatban bemutatni. Nálunk rengeteg érdekesség található, kezdve a Nagyváradi Filharmónia alapításától. De itt van a Bartók hagyaték Nagyváradi része is, és olyan dolgok, amiket a zenetörténészek és a speciális kutatók keresnek, de vagy azt hiszik, hogy eltűntek, vagy nem tudják, hogy hogyan kell ezekhez eljutni. Ezt az egészet egy regényes környezetben szeretném bevezetni, és epizódonként mindig meg fogunk állni, személyeknél, intézményeknél, korszakoknál. Így próbálom egy kicsit közismertebbé tenni a város gazdag zenei múltját, nemcsak a váradiaknak, hanem mindenkinek, aki erre nyitott.

Horváth Erika

Hozzászólás

Please enter your comment!
Please enter your name here