Vannak dolgok, körülmények, amelyek tettekre, cselekvésre serkentik az embereket. Mindenkit némileg más és más külső tényező inspirál, az azonban közös bennünk, hogy valamiféle motiváció nélkül, sem a magánéletünkben, sem a társadalmi szerepünkben nem érhetünk el sikereket.
Az emberek szeretnek vásárolni az IKEA-ban, s nem azért, mert ott a legolcsóbb a bútor. S még csak azért sem, mert a legpraktikusabb, vagy legszebb darabok kaphatók a bútoráruházban. Viszont amikor otthon készen vannak a lapra szerelt berendezések sikeres összeállításával, ezentúl minden nap eszükbe jut, hogy a szekrényt ők szerelték össze, s, erre, annyira büszkék, hogy még a betérő szomszédnak, ismerősnek is eldicsekednek vele.
A sikerélmény fontosabb, mint a pénz, a megelégedettség érzetéért hajlandók vagyunk beáldozni a szépséget is. Ha egy bútoráruház képes volt ennek felismerése által a vevők bizalmába férkőzni, és jelentős tényezővé válni a piacon, akkor nekünk, önmagunknak is érdemes mindent megtenni azért, hogy lelkesedjünk valamiért.
Ahhoz, hogy egy üzletember meggazdagodjon, egy sportoló versenyeket nyerjen, egy dolgozó jó munkát végezzen, kell, hogy valami hajtsa, ösztönözze, a céljai elérésében.
Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy egy alkalmazott akkor nyújtja a legjobb munkateljesítményt, akkor dolgozik a legszorgalmasabban, ha jól megfizetik. A pénz azonban csak egy tényező egy munkavállaló szemében, s talán meglepően hangzik, de semmi esetre sincs az első helyen. Sokkal fontosabb, hogy lássunk célt munkavégzés közben, legyen sikerélményünk az elvégzett tevékenység után, s a vezetőink, munkatársaink, szűkebb környezetünk elismerjék azt, amit véghez vittünk.
Bármilyen munkát, vagy egyéb tevékenységet is végez valaki, állandó fenyegetésként ott lebeg a feje felett, hogy beleunhat abba, amit csinál. Vegyünk egyszerű példának egy irigyelt mesterséget, a színészét, s gondoljunk bele abba, mi ösztönözheti, motiválhatja sokadik fellépésében, illetve hogyan tudja elkerülni, hogy belefásuljon az éppen századik előadását ünneplő darab szerepébe? Egy híres angol színész erre a következő gondolatmenettel válaszolt: A mi szakmánk művészet, amit mindig lehet másképpen és jobban alakítani. De ezen kívül minden fellépésembe igyekszem belecsempézni némi különlegességet, ami nem csak a közönségnek, de önmagamnak is újdonság, így kerülöm el, hogy fáradtnak, fásultnak tűnjön játékom a színpadon.
S, ha egy színész képes erre, miért ne képzelhetné el mindenki, hogy amit végez, azt lehet művészi szinten is űzni, hogy minden nap belecsempészhet a munkájába valami újdonságot, ami önmaga számára is tartogathat változatosságot.
Amennyire fontos, hogy megtaláljuk azokat a tényezőket amik adott helyzetben inspirálhatnak minket, legalább annyira fontos, hogy felismerjük, és legyőzzük azokat a dolgokat, amik gátat jelentenek a cselekvéseinkben. Nem lehet sem olyan külső, sem belső tényező, ami elhatározásaink útjába állhat. S ha ezekkel tisztába jöttünk semmilyen akadály nem lehet legyőzhetetlen számunkra. De legalábbis – belső indíttatástól hajtva belevághatunk bármilyen feladat megoldásába, még akkor is, ha tudjuk nem biztos, hogy célba érünk.
Tölgyesi Tibor
Dan Ariely
Motiváció
HVG Kiadó 2017
Ára: 2200 Ft
