Legyen valami, ami hajt minket!

Vannak dolgok, körülmények, amelyek tettekre, cselekvésre serkentik az embereket. Mindenkit némileg más és más külső tényező inspirál, az azonban közös bennünk, hogy valamiféle motiváció nélkül, sem a magánéletünkben, sem a társadalmi szerepünkben nem érhetünk el sikereket.

Az emberek szeretnek vásárolni az IKEA-ban, s nem azért, mert ott a legolcsóbb a bútor. S még csak azért sem, mert a legpraktikusabb, vagy legszebb darabok kaphatók a bútoráruházban. Viszont amikor otthon készen vannak a lapra szerelt berendezések sikeres összeállításával, ezentúl minden nap eszükbe jut, hogy a szekrényt ők szerelték össze, s, erre, annyira büszkék, hogy még a betérő szomszédnak, ismerősnek is eldicsekednek vele.

A sikerélmény fontosabb, mint a pénz, a megelégedettség érzetéért hajlandók vagyunk beáldozni a szépséget is. Ha egy bútoráruház képes volt ennek felismerése által a vevők bizalmába férkőzni, és jelentős tényezővé válni a piacon, akkor nekünk, önmagunknak is érdemes mindent megtenni azért, hogy lelkesedjünk valamiért.

Ahhoz, hogy egy üzletember meggazdagodjon, egy sportoló versenyeket nyerjen, egy dolgozó jó munkát végezzen, kell, hogy valami hajtsa, ösztönözze, a céljai elérésében.

Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy egy alkalmazott akkor nyújtja a legjobb munkateljesítményt, akkor dolgozik a legszorgalmasabban, ha jól megfizetik. A pénz azonban csak egy tényező egy munkavállaló szemében, s talán meglepően hangzik, de semmi esetre sincs az első helyen. Sokkal fontosabb, hogy lássunk célt munkavégzés közben, legyen sikerélményünk az elvégzett tevékenység után, s a vezetőink, munkatársaink, szűkebb környezetünk elismerjék azt, amit véghez vittünk.

Bármilyen munkát, vagy egyéb tevékenységet is végez valaki, állandó fenyegetésként ott lebeg a feje felett, hogy beleunhat abba, amit csinál. Vegyünk egyszerű példának egy irigyelt mesterséget, a színészét, s gondoljunk bele abba, mi ösztönözheti, motiválhatja sokadik fellépésében, illetve hogyan tudja elkerülni, hogy belefásuljon az éppen századik előadását ünneplő darab szerepébe? Egy híres angol színész erre a következő gondolatmenettel válaszolt: A mi szakmánk művészet, amit mindig lehet másképpen és jobban alakítani. De ezen kívül minden fellépésembe igyekszem belecsempézni némi különlegességet, ami nem csak a közönségnek, de önmagamnak is újdonság, így kerülöm el, hogy fáradtnak, fásultnak tűnjön játékom a színpadon.

S, ha egy színész képes erre, miért ne képzelhetné el mindenki, hogy amit végez, azt lehet művészi szinten is űzni, hogy minden nap belecsempészhet a munkájába valami újdonságot, ami önmaga számára is tartogathat változatosságot.

Amennyire fontos, hogy megtaláljuk azokat a tényezőket amik adott helyzetben inspirálhatnak minket, legalább annyira fontos, hogy felismerjük, és legyőzzük azokat a dolgokat, amik gátat jelentenek a cselekvéseinkben. Nem lehet sem olyan külső, sem belső tényező, ami elhatározásaink útjába állhat. S ha ezekkel tisztába jöttünk semmilyen akadály nem lehet legyőzhetetlen számunkra. De legalábbis – belső indíttatástól hajtva belevághatunk bármilyen feladat megoldásába, még akkor is, ha tudjuk nem biztos, hogy célba érünk.
Tölgyesi Tibor

Dan Ariely
Motiváció

HVG Kiadó 2017
Ára: 2200 Ft