Az elmúlt évek egyik sikerdarabja volt Zsámbékon, Galgóczy Judit rendezésében a Hinták, amely 2019 nyarán két alkalommal, augusztus 10-én és 11-én a Zsámbéki Műemlék Rakétabázison ismét színre került. Lackfi János Vilmos-díjas drámáját 2017-ben mutatta be a Zsámbéki Színházi Bázis, Peremartoni Krisztinával és Soltész Bözsével a főszerepekben, az előadást és alkotóit 2018-ban Mátyás Irén-emlékdíjjal ismerték el. A Hinták című dráma egy zsámbéki idős asszony történetén alapul, és bizonyíték arra, hogy a „valóság sokszor nem valóságszerű”. Lackfi János darabjának éppen az adja a különlegességét, hogy a súlyos, de mindennapos tragédiákat összesűrítő anya-lánya történetet egybeszövi Avilai Nagy Szent Teréz és Lisieux-i Kis Szent Teréz legendájával. A két szálat a hintamotívum, a földhöz kötöttség és a repülni vágyás szimbóluma köti össze. A kétszeresen díjnyertes produkció augusztusi előadásaira a http://zsambekiszinhaz.hu/ weboldalon és a jegy.hu felületén vásárolhatók jegyek.

„Anya-lánya viszonyról van szó, ez afféle „én is vagyok, te is vagyok” tükörjáték. Épp az azonos nemű, tükörkép-szülőtől akarunk leginkább elszakadni, miközben ő él bennünk a legerősebben. Mély és rendkívül szövevényes kapcsolat ez, a színészek gyönyörűen hozzák ezt a sokféle szintet és indulatot, meg ezt a fajta ellökős-visszarántós játszótéri hintajátékot: „gyere te aranyos, mars innen, te büdös”. Más ez, mint egy “szeretlek is, meg nem is” típusú szerelmi viszony, de közben hasonlít is hozzá.” – mondta Lackfi János egy interjúban (szinhaz.org) – …(…) nem csak a magunk életét éljük, hanem mindazokét, akik előttünk jártak és kiszólnak a fejünkből, beleélnek az életünkbe. Mint mikor az ember észreveszi, hogy a saját apja, anyja vagy nagyszülője beszél az ő fejéből, robotpilóta-üzemmódban.”

A Hinták a lét misztikájáról szól, metafizikus dolgokról beszél. Arról, hogy választhatunk-e a létezés és nem létezés között. Arról, hogy nálunk van-e döntés. Arról, hogy van-e jogunk dönteni.
(Galgóczy Judit, rendező)

„Lackfi János Hinták című drámája nem csupán egy anya-lány kapcsolatban röpít fel és merít alá a sebeket és reményeket hordozó szeretet végleteinek ábrázolásával. Anya és lánya maga is láthatatlan láncon függ, amely hol fölrántja őket az égi teljesség ígéretébe vagy a repülés szabadságába, hol visszahúzza őket a félelem, az aggodalom vagy a fizikai törékenység kötelével.


Galgóczy Judit rendező láthatatlan szelídséggel és finom utalásokkal keretezi Peremartoni Krisztina és Soltész Bözse szemérmetlenül hiteles alakítását, amely olyan közelségbe hozta a történetet, hogy a bemutató utáni este nem tudtam értelmezési távolságba kerülni tőle – a fájdalom száműzte a gondolatot. Másnap aztán kezdtek kirajzolódni a részletek, s velük visszatérni belém a hit, hogy e tragédiákkal körbevett anya-lánya kapcsolatban is rejlenek lehetőségek. A szereplők sorsa a boldogság és üdvösség tengelye között halad, a koordinátarendszerben más-más talentumokkal és életeseményekkel araszolnak előre születéstől halálig (vagy tovább), ahogy mindannyian.

A Zsámbéki Színházi Bázis előadása nem egy estére szóló időtöltés, mert, ha engedjük, hallhatóvá teszi a saját hintánk nyikorgását is, amelyről személy szerint hiszem, hogy nem egy Mekk Mester tákolta össze – ahogy a darabbeli kerti hintát a nagypapa, ezért érdemes keresni, ki és hogyan mozgatja.”
(Szám Kati / KÉPMÁS / 2017-05- 15)