1931. június 14-én rendezett vizsgahangverseny egy lépéssel előrébb vitte azon törekvést, hogy a helyi operaelőadások ügyét előmozdítsa. Különösen időszerű volt ez, hiszen 1924-ben a helyi operatársulat megszüntette működését; az operarajongók igényét a különböző, többé-kevésbé sikeres vendégjátékokkal elégítették ki. Ez adta az ötletet a helyi kezdeményezés fontosságának, s éppen Hubic zeneiskolájának rendezésében.
A Nagyvárad 1931. június 16-i száma így ír az eseményről: „Tegnap este tartotta a városi színházban Hubic tanár államilag engedélyezett zeneiskolája évzáró hangversenyét nagyszámú előkelő közönség előtt… Külön meg kell említenünk Tripon Aurelt és Stein Vilmost, sok tapsot aratott énekükért. Nagyon szép, meleg orgánummal és behízelgő énekkészséggel tűnt fel Vorna Anna. Ádám: A nürnbergi baba című daljátéka került ezután előadásra, melynek sikere osztatlan volt. Kitűnő betanulás és jó játék tette élvezetessé ezt a bájos kis operát. A szereplők között elsősorban kell kiemelnünk Torsan Cornélt nagyszerű muzikalitásával, Gramma Blanka felső hangjainak tiszta csengésével aratott, ügyes játéka mellett, tetszést. De kitűnő volt hangilag dr. Oana Valér és nagyon hozzájárult az összjáték élvezetességéhez Pop Emil. A zenekart Anca Leontin, ez a fiatal tehetséges muzsikus vezette. Ez volt a dirigensi bemutatkozója, mellyel már is szép sikert könyvelhet el. Jól vezette az együttest, talán kicsit túl temperamentumos is volt a zenekarral. A szép kis előadást őszintén és melegen tapsolták. A gondos és művészi betanítás érdeme a kitűnő Márkusi páré, akik fáradhatatlan munkát végeztek.”
E sikeren felbuzdulva, az év végén 1931. december 12-én következett a folytatás, amikor Adam: A nürnbergi baba című egyfelvonásos vígoperáját és Mascagni sokat játszott világhírű operáját, a Parasztbecsületet adták elő. Így e két egyfelvonásos műből egész estét betöltő operaelőadás kerekedett ki, amit a színházban rendeztek, nagy érdeklődés mellett. A műsorlap tanúsága szerint, Nagyváradi Román Operának nevezték e vállalkozást. A főrendező: Ștefan Mãrcuș, karmester: Leontin Anca, a kórusvezető: Iosif Botto. A nürnbergi baba szereplői: A. Gritti, Pop Emil, Torsan Cornel, Gramma Blanka. A Parasztbecsület szereplői: Rita Mărcuș, A. Mureșan, Paula Marian, Torsan Cornel, Erdei Ilona. Hogy miért nem volt folytatás, azt ma már nehéz lenne pontosan megállapítani. Egy azonban biztos: nem a közönség közönye hiúsította meg ezt a kezdeményezést.
Tudunk róla, hogy a kolozsvári román opera igazgatósága többször köszönetét nyilvánította – sajtó útján – a nagyváradi közönségnek, amiért mindig oly lelkesen támogatta az operaelőadásokat. Francisc Hubic a következő jelentős eseménnyel, mint szervező és karmester jeleskedett. A Nagyvárad 1933. április 5-i száma beszámol arról a hangversenyről, melyen a híres Perosinak egyik oratóriumát mutatták be: „A zenekarra, férfi magánhangokra és vegyes karra írt nagy mű kemény dió a leggyakorlottabb kórusnak is. Annál inkább érdeme Hubic Ferencnek, a kórus agilis karnagyának, hogy azokkal az eszközökkel, melyek ma városunkban rendelkezésre állnak, ilyen elismerésre méltót tudott produkálni… A buzgóságáról és fáradhatatlan energiájáról ismert Hubic karnagy tanította be és vezényelte az együttest, szakavatottságával és még több szeretettel. Hálás közönség tapsolta lelkesen a sokra hivatott együttest és karnagyát.” Kiemelkedő sikerének újabb állomása, hogy 1939. június 21-én a kiváló fővárosi Muzicescu-kórus előadta két kórusművét a színházban rendezett hangversenyen, Stoicescu Ștefan vezényletével. A hangversenyről Pásztor Bertalan írt kritikát a Szabadság című napilapban. „Bőséges programmal szolgáltak, módjukban volt művészetüket minden irányban érzékeltetni. Különös örömünkre szolgált, hogy az előadottak között Hubic Ferencnek, a váradi görögkathólikus püspöki katedrális kiváló regens chorijának, a neves egyházi énekköltőnek, két remek szerzeménye is szerepelt s ezek szépségei a vendégkórus pompás előadásában még inkább érvényesültek.” Munkássága maradandó emléket hagyott Nagyvárad zenei életében. Francisc Hubic elhunytakor Romulus Botto, a Népakarat című helyi újság 1947. november 16-i számában így búcsúztatta: „Még alig hervadtak el a virágok dr. Szalay Elemérnek, a városi Zenekonzervatórium tragikus sorsú igazgatójának sírja felett, a halál most egy másik zenei értéket rabolt el a városnak. Meghalt Hubic Ferenc, aki tanár, zeneszerző és karnagyi teendői mellett a múlt nyárig, amikor betegsége miatt visszavonult, a Városi Zenekonzervatórium igazgatója is volt.”
Thurzó Zoltán
