A Voke Vasutas Zeneiskola Pesti Broadway Stúdió másodéveseinek nemrég lezajlott vizsgaelőadásán az érdeklődök az Operettszínház Raktárszínházának színpadán az Édeskettes hármasban című darabot láthatták. Interjúnkban a jövő reménységei közül – három lány és egy fiú jár az osztályba – az egyik primadonna aspiráns szólalt meg, és egyik tanárnőjük is kifejtette véleményét az iskoláról és a diákjairól. Elöljáróban annyit, van okunk az optimizmusra, hiszen Madáchcsal szólva, de a magyar zenés színjátszásra vonatkoztatva: Mert ami eddig kétséges vala, most biztosítva áll már: a jövő.
Elsőként a hallgató – Dezső Ágota – mondta el az iskolával való tapasztalatait, a jelen nehézségeit és a távalti céljait. Ő egy olyan lány, akinek nem csak vágyai vannak, de ismeri az utat is, ami a megvalósításhoz elvezet, s ami a lényeg hajlandó is mindent megtenni azért, hogy egyszer majd célba érjen.
Elég érdekes módon lett a Stúdió hallgatója, hiszen nem ide készült, amikor egy háromhetes operett kurzuson vett részt Peller Károlynál 2020 augusztusában, de utána az ő biztatására felvételizett ide is, s ez is sikeres volt.
Minek tudja be a sikeres felvételijét?
Kolozsvári vagyok onnan jöttem át az anyaországba, és a sikert talán annak, hogy már kiskoromtól szeretek énekelni. Ötödikes koromtól járok énektanárhoz, utána zeneiskolába jártam, majd az ottani Zeneakadémiát – egyedüli magyarként és évfolyam elsőként – végeztem el, mint klasszikus énekes. Az utolsó éves egyetemi képzésem már párhuzamosan folyt az itteni első éves stúdiós tanulmányaimmal. Szeptemberben lesz két éve, hogy az anyaországban élek, kifejezetten az itteni tanulmányaim miatt költöztem át.
Miben kap itt többet, mint Kolozsváron?
Ami nagy különbség, hogy itt el tudok menni a színészet felé is, hiszen nem csak operettet tanulunk, de prózát is mondanunk kell. A jövőmet elsősorban az operettek színpadán képzelem el, szívügyem, hogy magyarul énekeljek, az operákat viszont sokszor a szerzők eredeti nyelvén kell előadni. Az anyanyelvemen énekléssel úgy érzem teljesen másképpen és teljesen más dolgokat tudok közvetíteni, s ez számomra nagyon fontos szempont.
Előnyt jelent az ön számára az előképzettsége?
Amikor ide jöttem nagyon sok mindent kellett még tanuljak, az énekben Frankó Tünde a tanárom, s úgy érzem, tőle sokkal többet kaptam ezen a területen, mint kint összesen az egyetemi éveim alatt. A kérdésre válaszolva valahol lehet, hogy előny, de itt úgy érzem, a tanáraim a színészeti teljesítményre sokkal jobban kíváncsiak, mint az énektudásra. Ez utóbbiban személy szerint én még jobb vagyok, mint az előbbiben, de nagyon igyekszem mindkét területen fejlődni.
Még egy év és végeznek, mi lesz utána?
Az Operettszínházban nem tudom, ki kap majd közülünk állást, én alapvetően nem a musicalek, hanem az operettek felé fordulnék. Az Abigélben mindannyian bent vagyunk kisebb szerepben, de én már most is járok máshová is meghallgatásokra. A Madách Színházban túl vagyok két fordulón, és Kecskeméten is voltam egy általános meghallgatáson, onnan majd nyár végén kaphatok választ.
Egyébként szeretek előre tervezni, de a lehetőségeim sokszor véletlenszerűen jöttek, ilyen volt a bekerülésem a Sissy operett naiva primadonna szerepébe is, ahol együtt játszhatom két tanárommal, Szendi Szilvivel és Peller Károllyal.
Maximalista vagyok, nagyok az elvárásaim magammal szemben. Tudom, mit miért teszek, mindig felkészülök a feladataimra, ezek jelenleg kitöltik az életemet. De annyira szeretem ezt csinálni, hogy azt sem bánom, hogy most másra – ez alatt a magánéletet értem – nem is jut időm. Legfőbb vágyam, hogy szakmailag menjek előre, s ennek érdekében minden tőlem telhetőt megteszek, minden áldozatot meghozok. Az ambíciók tombolnak bennem, de van is okom az optimizmusra, hiszen amit akartam, azt eddig mindent elértem. Közel két év alatt lett két szerepem, statisztálok az Operettszínházban, elvégeztem kint az egyetemet, megkaptam másodévesként – mint gyakorlatos színész – az OKJ-s végzettséget. Huszonhárom évesként már most van mire büszkének lennem, de azt is tudom a nagy lehetőségeim még mindig előttem vannak.
Kékkovács Mara azon tanárok egyike, akik keze alatt talán éppen most formálódnak a jövendő nagy primadonnái, bonvivánja, szubrettjei, táncos komikusai vagy akár musical hősei, hősnői. Átadva azt a tudást, ami benne van, egy új generációnak nyújt segítséget abban, hogy majdan mindent elérjenek a zenés színjátszás területén.
Hol tudja átadni azt a tudást, tapasztalatot, amik önben felhalmozódtak az évek alatt?
A Pesti Broadway Stúdióban tanítok, ahol a mostani másodéveseink nemrég lettek túl a sikeres vizsgaelőadáson. Az iskolában zenésszínész képzéssel foglalkozunk, mely végül egy akkreditált végzettséget ad, Színész I.-ként fejezik be a hallgatóink. Az Operettszínház biztosítja számunkra a szükséges helyett a balett a tánc és a színészmesterség órákra. Cserébe a hallgatóink másodévtől statisztálnak a színház darabjaiban, ami azért is fontos, hiszen a képzés követelménye, hogy bizonyos színpadon eltöltött óraszámot is igazolnia kell a hallgatónak, hogy folytathassa a tanulmányait.
Az itteni játszás azért is hasznos, mert a színhát felső vezetésének van egy képe arról, ki hová jutott el szakmailag, s ez esetleg lehetőséget teremthet arra – van is erre példánk – hogy valaki az Operettszínház társulatába bekerüljön.
Ki juthat be ide?
A felvételire verseket, prózát, dalokat kell hozni, ehhez hasonló a Színműs követelményekhez. Nem feltétel az előképzettség – de nyilván ez nem hátrány – a szemmel látható őszinte elhivatottság azonban mindenképpen előnyt jelent.
Az osztályok létszáma 4-12 fő között mozog, ebből főleg akkor van lemorzsolódás, ha valakit – erre gyakran van példa – felvesznek közülük a Színművészeti Egyetemre.
Ahhoz hogy valaki itt megállja a helyét, elvárásunk, hogy mindenki nagyon szorgalmas legyen, legyenek nyitottak a prózai előadások iránt is, nyitott szemmel járják a színházi világot.
Hogyan néz ki egy átlagos képzési nap?
A képzés a hallgatóink teljes idejét kitölti. Reggel indul általában egy mozgásórával, utána jön egy színháztörténet- vers és próza vagy beszédtechnika óra, délután pedig jönnek a gyakorlatok, a színészmesterség órák. Elsősorban zenés színészeket képzünk, de ez változhat, bárkiből bármi alakulhat a későbbiekben.
De nekünk, tanároknak is vannak komoly feladataink, hiszen ki kell építeni egy olyan bizalmi kőrt, ami elősegíti, hogy az ide bekerült vadidegen fiatalok, kapcsolódni tudjanak egymáshoz a színpadon, őszintén tudjanak a másik felé fordulni. Erre most remek alkalom mutatkozott, hiszen valóban karnyújtásnyira figyelhettem a három osztálybeli lányunkat a színpadon, mivel együtt játszunk az Abigélben. Tanárként egyébként mi is folyamatosan tanulunk, naponta rádöbbenünk mennyire más valamit tudni, vagy ezt a tudást valaki másnak úgy átadni, hogy az érthető, befogadható legyen. Van köztünk egy generációs különbség s ez nem csak nekik, de sokszor nekünk is tartogat újdonságokat.
Ez a Stúdió hosszú múltra tekint vissza, vannak olyan végzősei, akik példák lehetnek a mostani hallgatók számára?
Nagyon fontosnak tartom, hogy a hallgatóink lássák, hová juthatnak el azok, akik itt végeznek. Néhány példát említve ide járt Vágó Zsuzsi és Vágó Bernadett – a közelmúltból Kardffy Aisha – de ide járt Bereczky Zoli, Nagy Sanyi vagy Csonka András is.
Van tehát kit követniük, de az még a jövő titka, hogy a mostani hallgatóink közül ki az, aki a színpadok szívtipró férfibálványa, vagy csodálatosan lenyűgöző imádott istennője lesz.
Tölgyesi Tibor
fotó: Vasutas Zeneiskola
