Két év egy kisgyermek életében befogadhatatlanul sok idő. Mire is emlékszik abból, ami két év előtt történt? Többnyire arra, amit mi, szülők elmesélünk neki róla, és még egy pici… ami talán nem is olyan elhanyagolható! Ennyi idő telt el, mióta utoljára jártunk két kisfiammal a bábszínházban. A Diótörőt láttuk utoljára. Most nem akartam várni addig, úgy gondoltam menjünk amint lehet, menjünk amíg lehet.Mondhatni minden szempontból jó volt az időzítés. Egyfelől azért, mert épp előtte, 2021. október 29-én mutatták be a Kisrigókat, másrész mert még jegyet is sikerült venni rá!
És hogy mi volt ez a darab?
Igazi kisgyerekek igazi meséje magukról, egymásnak. Afféle keletkezéstörténet a családról, legendárium a világukról, amiben élnek. Mindannyiunk számára fontos, hogy legyen egy saját mesénk.
A legtöbb kisgyerek azokból a történetekből táplálkozik, amiket a szülők mesélnek nekik róluk, kiskorukról, azokról az időkről, amire nem emlékeznek, kiszínezve varázslatos gyermeki fantáziájukkal, kihívásokról és kalandokról, amiknek legendás hősei saját maguk. Majd addig-addig mesélik őket egymásnak, maguknak, másoknak, míg végül megkérdőjelezhetetlen tényekké szilárdulnak, minden regényes izgalmával és varázslatos fordulatával együtt.
De mi a helyzet olyankor, ha a szülők nem ismerik gyermekeik legkorábbi történeteit mert örökbe fogadták őket? Talán így még több szabadságot kaphat, még nagyobb teret nyerhet a képzelet. Ebben az esetben, ha lehet még fontosabb a mese, ami elvarázsolja a valóságot.
Minden kisgyerek szereti hallgatni a saját fantasztikus történetét, aminek ő maga a főszereplője.
Ez a történet három örökbefogadott gyermek története, arról, hogy hogyan lettek egy család. Gigi csak négyéves, a vadóc Csabó már öt, és a legidősebb, Szaszka már hat. Sok közös van bennük, hogy még mindannyian óvodások, nem tudnak írni, nincsenek szép játékaik, saját gyerekszobájuk, de még otthonuk sem. Ugyanis Csabó nevelőotthonban él, Szaszka és Gigi pedig nevelőszülőknél, egymástól távol. Mégis a testvéri igény és szeretet már találkozásukat megelőzően összeköti őket. Nem is hinnénk milyen leleményes és sokszínű módja van a kapcsolatfelvételnek az egymástól messze élő, de mindennél jobban összetartozni vágyó testvérek számára. Gondoljunk csak a beszélő galambra, Kukrúra, aki összetöri magát azért, hogy üzeneteket közvetítsen a három gyerek között. Aztán ott van hajszárító-belefon, amin keresztül Szaszka és Gigi közvetlenül tudnak beszélni egymással. Csabó találmánya pedig lufiban küldi el a mondatokat testvéreinek, egészen addig míg tönkre nem megy.
A három mindenre elszánt és bátor testvér mindent megtesz azért, hogy végre találkozhassanak, szembe néznek a sötét éjszakával és az erdő rémeivel, legyőzik minden félelmüket a nagy találkozás érdekében.
Ennek a megható, de egyben vidám történetnek Paulon Viktória és családja története szolgált alapul. Saját adoptált gyermekeiről és szívhez szóló adomáikról, ami egy blogból indult, ami megtekinthető most is itt: https://kisrigok.blog.hu/.
Majd egy csodaszép mesekönyv lett a Pagonynál, Agócs Írisz rajzaival. A könyvből pedig Gimesi Dóra faragott egy izgalmas színdarabot a Budapest Bábszínház deszkáira, Hoffer Károly rendezésében.
Lebilincselő és látványos előadás két felvonásban. Bartos Ágnes, Podlovics Laura és Barthos Bendegúz a gyermekek szerepében maguk is újoncként, egyetemi hallgatóként illeszkednek be a bábszínház stábjába, két nagy karakter mellé: Pallai Mara és Teszárek Csaba mellé, akik a szülőket testesítik meg kedves, szeretetreméltó módon. Egy új közös egységet formálva meg maguk is, szép eredménnyel.
Sokat kacagtunk, olykor könnyeztünk, az előadás minden pillanata lekötött minket. Köszönjük!
Sokat kacagtunk, olykor könnyeztünk, az előadás minden pillanata lekötött minket. Köszönjük!
Tim Mariann