Elkezdődött a karácsonyi készülődés időszaka, sőt már javában benne vagyunk! Az Andrássy út teljes ünnepi fényében pompázik, megérkezett a Mikulás és hatalmas örömünkre az első hó is leesett. Bár idén a szokásosnál korábbi időpontra vettem jegyet, épp bronzvasárnapra, jó döntésnek bizonyult.
Már állt a karácsonyfa az előtérben, ellenben még találtunk parkolót a közelben. Habár a Bábszínházba többnyire kisföldalattizni szoktunk, külvárosi gyerekeknek az páratlan élmény.
Negyedik hullám ide vagy oda, a nézőtéren nem maradt üres szék. Aki pechére nem tudott eljönni, gondoskodott róla, hogy ne vesszen kárba az élmény. Ezzel együtt, vagy talán épp emiatt, meglepően kevés köhécselés volt hallható.
Számomra a Diótörő a karácsonyi hangulat megalapozásának az alapköve. Láttam már több országban, több színpadon, több évtizeden át, sőt, kis balett intézetisként szerepeltem is benne, számomra mégis megunhatatlan.
Hogy mi teszi örökérvényűvé a darabot, Csajkovszkij zenéje vagy E.T.A Hoffmann története? Ha meghallom a zenét, lelki szemeim előtt felvillannak a jelenetek, a mozdulatok és a fények, érzem a színházi zsöllye illatát. Azt hiszem a válasz valahol a szívemben lakozik.
Mikor gyerekeim születtek, új perspektívát kapott ez a darab (is) és egy teljesen új értelmezésben nézhettem meg a Budapest Bábszínház színpadján, Szőnyi Kató rendezésében. Lenyűgözött a látványvilága és a találékonyság, ahogyan a történetet megjelenítették előttem a bábok világában. Egy teljesen új dimenzió tárult fel előttem. Sosem képzeltem volna, hogy a spanyoltánc ábrázolható egy legyező együttes dinamikus flamenkójával. A szalagokat megvilágító fény-árnyék játék egyértelmű mégis lenyűgöző hatást keltett. Nekem ez az absztrakt rész a kedvencem benne és a gyerekeknek is tátva maradt a szájuk. Persze az ő kedvenc részeik különböznek az enyémtől. Azt hiszem, mindenki megtalálja benne a sajátját. A sokszínű történetet változatos és leleményes technikai megoldásokkal, vizuális élményekkel tálalják nekünk.
Bródy Vera jelmezei kedvesek és szépek. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a színészek előttünk, nézők előtt bújnak bele kosztümjeikbe. Így a maszkok a legkisebb gyermekek számára sem ijesztőek.
Az első felvonás vidám, és úgy adja át egy karácsony estéjének hangulatát, hogy mi magunk is szeretnénk közéjük tartozni, felugrani a színpadra és velük ünnepelni.
Érdekes, hogy a digitális mesékhez szokott generáció is mennyire élvezi a valódi csillagszóró látványát a fán, a varázspálca fényét és a háború ágyúrobbanását. Még én is elképedtem Egér Király és Diótörő herceg szikrázó kardharcán, ők sikongattak gyönyörűségükben. Nemhiába, fiúgyerekek, mi más is tetszhetne nekik, ha nem a háborús jelenetek!
Ugyanakkor lankadatlan figyelemmel követték a teljes darabot, az égi és tengeri utazást ugyanúgy, ahogy a népek táncát. Úgy érzem minél többször látjuk, annál jobban élvezik. Örülnek, hogy ráismernek a szereplőkre, a tárgyakra, amik majd később jelentőséget kapnak. Sikerélménynek könyvelik el, hogy tudják, mi fog majd történni. Nagyon szép könyvek kaphatóak a történetről különböző kiadásokban, érdemes előtte elolvasnunk egyet közösen velük.
A diótörő a bábszínházban talán még nagyobb csoda, egy életre kelt karácsonyi mese, főleg mikor a gyerekek szemében látom azt tükröződni. Hálával tölt el, hogy idén nem kellett nélkülöznünk, és újra a részeseivé válhattunk ennek a bűvöletnek.
Tim Mariann