Fotó: Paksiné Péteri Júlia

Vásárhelyi művészélet a Várkert Bazárban

Fotó: Paksiné Péteri Júlia

A Várkert Bazár, Testőrpalotájában a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeummal közösen rendez kiállítást 2018. február 9. és április 29. között, a tárlaton a vásárhelyi művészeti élet kerül bemutatásra.

A kiállítás gazdag, festményeket, szobrokat és grafikákat egyaránt felvonultató anyaga nemcsak az alföldi festészet 19. század második felében kezdődő kibontakozását, a 20. század elején összeálló hódmezővásárhelyi művészcsoport prominens képviselőit (Tornyai János, Rudnay Gyula, Endre Béla, Pásztor János), a két világháború közötti vásárhelyi művészeti életet és a mártélyi művésztelep kialakulását mutatja be, hanem az 1954-től induló hódmezővásárhelyi tárlatok korszakát, a helyi művészeket (Kohán György, Kurucz D. István, Németh József, Szalay Ferenc) és a rendszeres kiállítókat (Barcsay Jenő, Tóth Menyhért) is, közel 100 évet felölelve, a 20. század kezdetétől egészen a rendszerváltás időszakáig.
 
Hódmezővásárhely, Szolnok és Kecskemét mellett az alföldi művészet harmadik legjelentősebb központja volt.  A friss, nyugat-európai irányzatokat ismerő és követő „neósok” Kecskeméten hoztak létre művésztelepet Iványi Grünwald Béla (1867–1940) vezetésével, a szolnoki művésztelepen alkotók között pedig a művészi irányzatok változatossága volt a jellemző. Hódmezővásárhelyen Endre Béla jelenléte és művészeti szervező tevékenysége biztosította a képzőművészeti folytonosságot egészen 1928-ban bekövetkezett haláláig, de az itteni művészeti élet kibontakozásában komoly érdemei voltak a Párizsból hazatért fiatal Tornyai Jánosnak (1869–1936) is, aki olyan mestereket tudott maga köré gyűjteni, mint az említett Endre Béla (1870–1928) és Rudnay Gyula (1878–1957) festőművészek, valamint a szobrász Pásztor János (1881–1945).
 
A 20. század második felében Hódmezővásárhely kiemelten a művészeti élet fókuszába került. A második világháborút követően alapvetően átrendeződött a magyarországi képzőművészeti szcéna, a fővárostól távoli Hódmezővásárhelyen pedig némileg ki lehetett szabadulni a szocialista realizmus béklyójából. Nem véletlen, hogy a budapesti Képzőművészeti Főiskola akkori tanárai, a vásárhelyi születésű Kurucz D. István (1914–1996) festőművész és Szabó Iván (1913–1998) szobrászművész hallgatóikat nyári művésztelepre ide hozták. Ezzel – előzetes szándékuktól függetlenül – biztosították a hódmezővásárhelyi műhely szakmai utánpótlását, és megteremtették a Vásárhelyi Őszi Tárlatok képzőművészeti hátországát. Az 1954-es első Vásárhelyi Őszi Tárlat eredeti koncepciója szerint meghívásos kiállítás volt, mely bemutatkozási lehetőséget kívánt biztosítani a Vásárhelyen élő, a Vásárhelyről elszármazott és a nem itt élő, de a városban vagy Mártélyon rendszeresen alkotó művészeknek, de az évek során Vásárhelyen letelepedett művészek, mint Németh József vagy Szalay Ferenc baráti kapcsolataik révén az Őszi Tárlatokhoz vonzották Budapesten élő kollégáikat és nemzedéki társaikat is.
 
A főként a Tornyai János Múzeum gyűjteményéből válogatott, a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a szentesi Koszta József Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum és magángyűjtők anyagával kiegészített  kiállítás fővédnöke: Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter.

 

 



AJÁNLÓ






Legyen valami, ami hajt minket! Legyen valami, ami hajt minket!
Vannak dolgok, körülmények, amelyek tettekre, cselekvésre serkentik az embereket. Mindenkit némileg más és más külső tényező inspirál, az azonban közös…
Az írógép, mint útitárs Az írógép, mint útitárs
Azt mondják, aki művészlélek annak mindegy melyik témakörben alkot, mindegyikben maradandót hozhat létre. Az Oscar-díjas színész Tom Hanks nem csak…
Káli István: A szemfényvesztett Káli István: A szemfényvesztett
A 20. század derekán, majd második felének elején a világnak ezen a közép-kelet-európai részén volt egy jókora tömegnyi ember, akik…
Charles Dickens: Karácsonyi történetek Charles Dickens: Karácsonyi történetek
A nagy angol mesemondó talán legismertebb műve az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének. Szegénység és gazdagság örök…













  • Jegyértékesítő partnereink



    Impresszum - Kapcsolat | Adatvédelmi tájékoztató