Különleges lámpát alkotott „A vers fénye” címmel Viola Szandra költő és Váradi Andrea keramikusművész. „A vers fénye” című lakberendezési tárgynak nem csupán esszenciája, dísze is a kalligráfia, az írás; a cél pedig tartalom és forma tökéletes eggyé válása volt. A kerámialámpa formája is imára kulcsolt, hálát adó kezet idéz, utalva ezzel a felhasznált Radnóti vers címére és műfajára: a Himnuszra. A Radnóti-versben is megjelenő két ősi princípium, a fény és árnyék játékában elevenedik meg az ige, szinte látomásosan, hagyva, hogy a kerámia lapokon „átsüssön a vers fénye”.

„Már a járvány előtt is hangsúlyosnak éreztem otthonunk, környezetünk egyre tudatosabb formálását, a karanténban töltött időszak azonban csak megerősített abban, hogy nagyon nem mindegy, hogyan rendezkedünk be a négy fal között töltött időre, jó, ha komfortossá tesszük környezetünket könyvekkel, hangulatvilágítással, virágokkal, egyedi műalkotásokkal.”- mesél motivációiról Viola Szandra, az ötletgazda.

A díszlámpa meghitt világossága egyúttal a vers meghittségét is felidézi, családi tűzhelyként lobog, s egyben „utolsó villámként” a „csukódó pillán” ez a fény vezet át a hétköznapiból a szakrálisba, az ébrenlétből az álomba. A betűkön átszűrődő fény értelemmel világítja meg a szobát, meghittség szóródik szét általa, csöndes estéli fény-imádság.

„Nagyon közel áll például hozzám William Morris szemlélete, aki a képzőművészet és az alkalmazott művészet közötti szakadék áthidalására törekedett.  Esetemben ugyanez igaz lehet, megspékelve az irodalommal, hiszen a Heidegger óta „költőien lakozó” emberiség számára mi lehetne természetesebb és lélektanilag egészségesebb közeg, mint vers ihlette használati és dísztárgyakkal, bútorokkal körülvennie magát?”-vallja Viola Szandra, aki a verslámpát is „divatba szeretné hozni”, akárcsak a verstetoválásokat, az idézetes ruhákat vagy a verskarácsonyfa-állítás hagyományát, amelyek szintén az ő nevéhez fűződnek.

„Ez a hangulatlámpa segíthet őrizni a világ megannyi világosságát, legyen szó szerelemről, családi meghittségről, nemességről, gyöngédségről vagy egy jó ügy melletti elköteleződésről” – fogalmaz  a költőnő,  az alkotók hosszú távú tervei között szerepel ugyanis a különböző témájú és hangulatú versekre készített variációk sorának megalkotása. Szandra és Andrea remélik, hogy ilyen módon egyre több háztartásban és családban a verslámpa egyúttal kulturális, irodalmi értékek őrzője, őrlángja is lehet.

Viola Szandra és Váradi Andrea mernek nagyot álmodni, amikor arról mesélnek, hogy a koncepciót nem egyszeri alkalomra szánják: „Bízunk benne, hogy új szintre emelhetjük a dekorációs lámpák generációját is, nemcsak otthonok, múzeumok vagy irodalmi kávéházak dísze lehet, hanem egy-egy ünnep, ünnepkör jellegzetes motívumává is válhat, sőt angol nyelvre fordított magyar verssorokkal bejárja majd a világot. Bízunk benne, hogy ahogy például Vietnám városát, Hoi Ant a lampionok tették hangulatossá, híressé és gazdaggá, úgy teszi majd a magyar verslámpa is még híresebbé kis hazánkat és válik új hordozójává gazdag magyar költészetünknek.”