Korrajz írótollal felvázolva

Mind a holokausztról, mind az 1956-os forradalmunkról számtalan írás – irodalmi és tudományos egyaránt – látott már napvilágot, a remekműveknek azonban éppen az a jellemzője, hogy amikor azt gondoljuk, ezekről már mindent tudunk, akkor is képes mutatni az olvasónak egy addig ismeretlen perspektívát.

A történelem – könyvekből olvasva, előadásokon hallgatva – sokaknak nem több mint szinte meseszerű – igaz, sokszor nagyon kegyetlen és véres mese ez – cselekmények sorozata. Aki azonban átélt olyan élethelyzeteket, melynek minden pillanata ma már a történelemkönyvek lapjain olvasható, az tudja, hogy a fikciók és a valóság között sokszor óriási űr tátong.
Az olasz szerző regénye cselekményéül azokat az évtizedeket választotta, melyek mind a mai napig a XX. század történelme után érdeklődők képzeletbeli sikerlistáján a legelőkelőbb helyeket foglalják el: a II. világháború éveit, s az azt követő ötvenes évek hidegháborús, újabb világégés kirobbanásától aggódó korszakát.

A szerelem nem válogat, bármi is legyen a nagyvilágban két ifjú szív szinte semmit nem lát belőle, hiszen számukra megszűnik minden, ha egymás szemébe néznek. A kegyetlen náci faji törvények azonban semmire és senkire nem voltak tekintettel, a fiatal lányt elszakították zsidó szerelmétől, hogy a fiú előbb a lódzi gettó lakója legyen, majd egy hosszú és borzalmas vonatút végén az auschwitzi vasúti rámpán kelljen megmutatnia, hogy elég erős és alkalmas még arra, hogy munkájával hasznot hajtson a koncentrációs táborban.

Amara az olasz lány azonban nem törődik bele abba, hogy élve, vagy halva ne találja meg egykori szerelmét, akit kíméletlenül elhurcoltak mellőle. A háború végeztével – immár újságíróként – keresésére indul, minden követ megmozgat, minden egykori szemtanút felkutat. A nyomozás közben a vak véletlen 1956-ban sodorja Magyarországra, ahol szemtanúként átéli és átérzi egy kis nép forradalmát, majd kibontakozó szabadságharcának vérbe tiprását a Szovjetunió irgalmat nem ismerő hadserege által.
A regény története két szálon fut, hisz a jelenkort az ötvenes évek környezetében ábrázolja, de a lány gondolatban újra meg újra megidézi – illetve az általa felkutatott szemtanúk elbeszéléseivel megidézteti – a világháborús éveket is. Kitartását és állhatatosságát végül siker koronázza, ám az egymásra találás újabb, nem várt csavart visz az addig is szerteágazóan, ám rettentően izgalmasan bonyolódó történetbe.
Ez a fordulatos regény remek példa arra, hogy miként lehet az egyszerű emberek szemén, érzésein, hányattatásain keresztül bemutatni a nagyhatalmi játszmák – semmire tekintettel nem lévő – céljait, és lépéseit. A köznapi események ábrázolása által emberközelivé és átélhetővé válnak azok a napok, melyek nemcsak népek és nemzetek, de az azokat alkotó családok és állampolgárok sorsát, egzisztenciáját, életkörülményeit – és sok esetben – életben maradását is nemcsak rövid időre, de sokszor végérvényesen meghatározták.

Nem elég azonban a remek témaválasztás, kell hozzá gördülékeny stílus is, hogy egy könyv olvasmányossá váljon. Ha pedig a cselekményt történelembe ágyazva adják közre, akkor ahhoz, hogy hiteles legyen, szigorúan ragaszkodni kell a tényekre alapozott – időpontok, személyek, mozzanatok tekintetében – egykori valóság hű visszaidézésére. Ez a regény – olasz szerzője Dacia Maraini, aki sajnos még kevéssé ismert nálunk – de mindkét tekintetben eleget tesz eme követelményeknek.
Tölgyesi Tibor

Dacia Maraini
Végállomás Budapest

Jaffa Kiadó 2019
Ára: 3990 Ft