Reménytelenül, mégis elszántan

A II. világháború hadtörténelmi eseményeinek magyarországi vonatkozásait tekintve egyik legfontosabbika az, amikor a Budán bekerített német-magyar csapatok megpróbáltak kitörni az őket körülvevő ostromgyűrűből .  A korszak történészként  legjobb ismerőjének , Ungváry Krisztiánnak kötete ehhez a kétségbeesett hadművelethez és emberi következményeihez ad újabb értékes adalékokat.

Budapest ostroma, illetve annak megítélése, hogy hadászatilag volt-e értelme védeni a magyar fővárost, mind a mai napig megosztja a szakértőket. Egyrészt belátható, hogy egy ország fővárosát harc nélkül feladni súlyos politikai döntést eredményezett volna, másrészt viszont az is nyilvánvaló volt, hogy ez a magyar főváros sem stratégiailag, sem védhetőségét tekintve nem volt alkalmas arra, hogy megállítsa a diadalmasan előretörő szovjet – és ekkor már a velük szövetséges román – csapatokat. Végül is Hitler döntése  esett a legnagyobb súllyal latba, aki  erődnek nyilvánította, és Festung Budapest néven határozta meg  fővárosunk helyzetét. Mindezek következménye lett a főváros közel ötven napig tartó ostroma, s ami ezzel járt, az itt élő civil lakosság szenvedése, az infrastruktúra és épületek teljes mértékű rommá tétele. Amikor már katonailag tarthatatlanná vált a helyzet, akkor került sor arra – az egyes megítélések szerint kétségbeesett, más aspektusból példamutatóan hősies – kitörési kísérletre, amely indítékainak jobb megértéséhez – mind a cselekmény drámaiságának, mind heroizmusának újabb nézőpontból való megközelítéséhez ad újabb adalékokat ez a kiváló kötet.
A  könyv első fejezetében egy általános helyzetértékelést, hadászati, hadműveleti összegzést olvashatunk, természetesen  a ma már sokkal jobban átlátható átfogóbb ismereteket tükrében. Ez a rész is rendkívül érdekes olvasmány, azonban a kötet igazi vonzerejét a későbbi személyes beszámolók adják. Azoknak a német katonáknak – legyenek ők akár tisztek, altisztek, vagy közlegények – a beszámolói, visszaemlékezései, akik személyesen élték át azt a földi poklot, ami 1945. február 11. után várt rájuk. Volt a visszaemlékezők között olyan, aki végül elérte a saját csapatokat és átjutott, s nagy számban olyan is, aki a szoros ostromgyűrűt bezáró szovjet katonák fogságába esett. Volt, aki ezekről a napokról naplót vezetett s ennek alapján rekonstruálta később mi is történt, de volt olyan is, aki a visszaemlékezésekre támaszkodva idézte fel ezt a pár napját az életének. Az azonban közös bármelyikükben, hogy életük olyan napjait idézik vissza, ami számukra felejthetetlen volt, és emiatt a kitörési hadművelet egész további életükben kitörölhetetlenül mély nyomot hagyott.
Közel nyolcvan évvel később olvasva ezekről a dolgokról a ma emberének már történelmet jelentenek a leírtak. Ez a történelem azonban nem csak arra emlékeztet minket mi is történt nyolc évtizeddel ezelőtt, de példákat is ad arra, hogy – még ha úgy ítélhetők is meg a visszaemlékezők, hogy adott szituációban a megkérdőjelezhető oldalon álltak – az önfeláldozó bajtársiasságot, a legreménytelenebb helyzetben való kitartást, és a rendíthetetlen hitet bármilyen nehéz körülmények között siker koronázhatja. Olyan katonák voltak, akik mindvégig hűek maradtak az esküjükhöz, és bármit is adott nekik a sors, mindenkor, minden megoldhatatlannak látszó körülmények között is teljesítették a feladataikat. Az utókornak pedig ezt az emberi helytállást – bármi érdekében történt is az – nem csak megismerni, de méltányolni is a kötelessége. A méltánylás legyen mindenkinek a magánügye, viszont a megismerésnek remek és elengedhetetlen eszköze lehet ez a kiváló történészi munka.
Tölgyesi Tibor

Ungváry Krisztián
Utak a senkiföldjén

Jaffa Kiadó 2021
Ára: 4999 Ft.