Valami örökre véget ért

Valami örökre véget ért

A változás mindig magában rejti az új lehetőségét, a fejlődést, a jobb, a több ígéretét. Ugyanakkor, amikor valami megszületik, törvényszerűen valami másra, a régire kimondatik a halálos ítélet. A könyv szerzője hét nap történéseit meséli el rendkívül izgalmasan, de a cselekmény eseményei el kell, hogy gondolkoztassanak minket saját korunk vonatkozásait illetően is.

Piciny angliai faluban járunk, - de lehetne ez a kis közösség bárhol a világon – ahol a földműves parasztok arcára a fagyos tavaszi szél szántott mély barázdákat, a bőrüket pedig a forró nyári nap cserzette. Inas karjuk kora tavasztól markolja az ekeszarvát, majd a boronát, aratáskor pedig a kaszát. Életük éppen olyan örök körforgás, mint maga a természet. Zárt közösségben élnek, mindent tudnak a másikról, nincsenek titkok a faluban. Tudják, kinek milye van, ki mikor született, mikor halt meg, ki kihez jár át éjszakánként. Ez nem csak egy „átok”, hanem egyben egy biztonságot nyújtó közeg is, ahol a biztonságot pontosan az adja, hogy nem kell ismeretlen dologgal sohasem szembe nézni. Hiszen az ismeretlen mindig magában rejti a veszélyt, a változást - ami nem mindig jó -, és ők már megszokták, hogy életük folyása mindig ugyanaz.

Amikor véget ér az aratás, megfáradtan készülnek az arató ünnepségre, és az azt követő lakomára - amire mindig a gazda hívta meg őket -, ám valami megzavarja ezt a várakozást. Sötét füst száll fel a falun kívül, ami a hagyomány szerint azt jelenti, hogy a közösséghez idegenek akarnak csatlakozni. De ezzel egy időben egy másik füstöt is észrevesznek, a gazda galambdúca lángol. Nem csak a gomolygó füst fest sötét fellegeket a falu egére, egyre több a baljós esemény történik, aminek része, hogy megjelenik egy földmérő is. A változás ott kopogtat, úgy néz ki, a falusiak életében már nem jön el több aratás.

A zajló eseményeket egy helybeli özvegyember meséli el. Ő a maga higgadt nyugalmával mondja el a történteket, de pontosan ez a nyugalmas hangnem kelt egyre nagyobb feszültséget az olvasóban. Bár már maga is több mint tíz éve ennek a falunak a lakója, még sem érzi igazán idevalónak magát. Talán ez az oka, hogy sokkal hamarabb megérti az idegenek szándékait, tudja mi miért fog történni, és mit is jelent ez majd a falu életében. Azt, hogy a zárt közösség, és benne az egyéni életek is szép lassan darabjaikra hullnak majd szét.

A történet akár időtlen is lehetne, de az eseményekből kiderül, hogy a XVI-XVIII századi Anglia a helyszín. A földbirtokosok ekkor ismerik fel, hogy a textilipar rohamos fejlődése más lehetőséget, egy szebb és gazdagabb jövőt is tartogathat számukra. Az addigi gabonatermesztés - amelynek hozama teljesen az időjárástól függött –, leáldozóban van, nagyobb haszonnal és megélhetéssel kecsegtet a juhtenyésztés. A földeket bekerítik, hogy alkalmassá váljanak legelőnek, és az addig földművelésből élő parasztokra már nincs szükség. Az állatokat már jóval kevesebb ember is el tudja látni, így nagyon sokan veszítik el nem csak a munkájukat, hanem az otthonukat is. Abban az időben ugyanis a földeken dolgozó munkásoknak picinyke házuk mellé, járt egy kis darabka föld is, és egy pár állatot is tarthattak. Ezért cserébe dolgoztak az uradalomban, ami most egy csapásra megszűnik, a nincstelen emberek a városokba kényszerülnek munkát keresni. Ezzel nem csak az ipar fellendülése veszi kezdetét, de immár végleg megszűnik egy addig állandónak hitt világ is, megtörténik az utolsó aratás.

A 21. század kiadó nemrégiben indított KULT márkanévvel egy új sorozatot, melynek egyik legújabb darabja ez a regény.

Tölgyesi Tibor
 
Jim Crace
Az utolsó aratás

21. század Kiadó 2018.
Ára: 3990 Ft


FRISS
AJÁNLÓ

















Jegyértékesítő partnereink



Impresszum - Kapcsolat | Adatvédelmi tájékoztató