A szakrális tematikájú nagyszabású nagypénteki koncerten felléptek a teátrum sztárjai: Fischl Mónika, Ninh Duc Hoang Long, Süle Dalma, Vadász Zsolt és Pete Ádám, a Budapesti Operettszínház szimfonikus Zenekara és Énekkara, valamint a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendékei Bor-Fejérváry Péter és Elek Leon. Az est karmestere Pfeiffer Gyula, a Budapesti Operettszínház főzeneigazgatója, rendezője Bori Tamás volt. A koncert második felében felcsendülő Requiemet a mű szerzője, Andrew Lloyd Webber a nemrég rákbetegségben, mindössze 43 évesen elhunyt idősebb fia emlékének ajánlotta fel.

„Jézus Krisztus, az egyetemes megváltónk kereszthalála által elérte, hogy az emberek
szabaddá váljanak bűntől és a bűnt követő „örök haláltól”. Tehát nem a halálra, hanem az
életre, a megváltásra emlékezünk. Innen a cím is: az örömhír, hogy mindig van remény és
új kezdet. A színpadon látható produkciók segítségével szeretnénk megosztani Önökkel ezt
az örömhírt, hogy együtt ünnepelhessük az újjászületést.” – ezekkel a szavakkal köszöntötte a gála nézőit Bálint Ádám, az Operettszínház művésze, aki a Feltámadás című koncert házigazdája volt.
Nyitányként Johann Sebastian Bach: János Passiójából a Herr, Unser Herrscher tétel
hangzott el a Budapesti Operettszínház énekkarának előadásában. A mű – amelyet 1724-ben, nagypénteken mutattak be a lipcsei Szent Tamás templomban – Krisztus szenvedéstörténetét és halálát jeleníti meg János evangéliuma szerint. A folytatásban egy „fogadalmi mű” csendült fel, Wolfgang Amadeus Mozart C-moll miséjének részlete, amellyel a szerző a Constanze Weberrel megkötött házasságáért kívánt hálát adni az égnek. A mű „Laudamus Te” részletét Süle Dalma énekelte, ezt Guiseppe Verdi: Lombardok c. operájából a Zarándokok kórusa követte a színház Énekkarának előadásában.

A Krisztus-oratórium Liszt Ferenc egyik legmeghatározóbb műve, melynek komponálására
rendkívül hosszú időt fordított a szerző, közel 10 éven át készült. A harmadik rész Márk
evangélista szavain alapul („Tristis est anima mea – Szomorú az én lelkem”, Márk
14,34–36). A keresztre feszített, a közelgő haláltól gyötrődő Krisztus fájdalmas szavait
először a zenekar szólaltatta meg, majd a bariton szólista, Pete Ádám.
Az énekkar előadásában elhangzott Kodály Zoltán 1934-es Jézus és a kufárok c. nagyszabású kórusműve, amelyet Dvořák Stabat Materének egy részlete követett.
A koncert második felében a világhírű musicalszerző, Andrew Lloyd Webber –
Requiemje csendült fel. A mű nem idegen már a Budapesti Operettszínház
közönségének, hiszen novemberben, halottak napján az Avilai Nagy Szent Teréz
Plébánián a mise keretein belül, valamint az Örök világosság gálakoncerten is hallhatták.
A női szólót ezúttal a Liszt Ferenc -díjas Fischl Mónika, a tenor szólót Ninh Duc Hoang
Long énekelte. A fiúszoprán szóló részeit pedig a Kodály Zoltán Kórusiskola két
növendéke, Bor-Fejérváry Péter és Elek Leon. A rendhagyó nagypénteki koncertet
szűnni nem akaró tapssal hálálta meg a közönség.
fotók: Budapesti Operettszínház / Janus Erika