Fotó: Tim Mariann
Szombati munkanap ide vagy oda, meggyűlt a főtér Óbudán. Jó megint itt lenni, az Adventi vásárban. Karácsonyi illatorgia csap össze a korcsolyapálya felett: kürtőskalács, forralt bor, ropogós kolbász. Sok színes árus, megannyi forgatag. A színpad irányába haladó közönségből felismerhető, gyerek koncert lesz ma!
Pár éve Halász Jutkára jöttünk és Nana Vortexre. Minden évben változatos programmal készül Óbuda kicsiknek, nagyoknak.
Egy jól ismert alak a dobogón, kedves régi jó barát. Szakállának csak a színe változott az elmúlt negyven év során. Egy szál maga a mikrofon mögött betölti az összes jelenlevő szívét. Itt nem csak a gyerekek mosolyognak, minden szülő vele dúdolog, együtt énekel.
Nem véletlen, mi magunk is Gryllus Vilmoson cseperedtünk. Nem is olyan rég még mi álltunk ott a színpad tövénél billegve, szemünkkel Gryllus Vilmos bácsi szavain csüggve.
Most felnőttként csodálkozom rá, hogy mennyire érti a gyerekeket. Milyen egyedi módon tudja megszólítani, bevonni őket az előadásba. Ami gyerekként természetes volt, most látom, hogy inkább babona, a zene igézete. Bemutatja nekik hangszereit, állathangokat utánozva, játékos vetélkedőként.
Kívánságműsort tart, minden gyerek kérheti a kedvenc dalát. Senki nem marad ki.
Nagyszerű zenepedagógus, megtalálja a hangot a gyerekekkel és oda is figyel, beszélget velük. Ha valaki, akkor ő képes megszerettetni a zenét velük, egy életre belopni a dalt a szívükbe.
Bárki bármit mond, én meg vagyok győződve róla, hogy Gryllus Vilmos bácsi a Mikulás személyes jó barátja. Szívesen elképzelem, hogy esténként együtt danolásznak a tűz előtt.
Tim Mariann
