Fotó: Nagy Attila

Haydn és Prokofjev, valamint Weber és Hindemith művészete közti kapcsolatokat vizsgálja a Magyar Állami Operaház Zenekarának 2020. január 20-i hangversenye. A fanyar eredeti és a groteszk másolat elnevezésű est szólistáiként az együttes vezető művészei működnek közre, vezényel Stefan Soltész.

A koncertet Szergej Prokofjev egyik igen népszerű műve, az 1917-ben írt I. D-dúr, „Klasszikus” szimfónia nyitja. A négytételes mű, amit Haydn zeneszerzői stílusa is nagy mértékben inspirált, játékosan közelíti meg a nagy előd által képviselt zenei humort, miközben olykor könnyed, máskor groteszk eszközökkel saját géniuszát is megcsillogtatja.

Joseph Haydn első londoni tartózkodása alatt, 1792-ben született B-dúr sinfonia concertantéjában egy kisegyüttes négy szólóhangszere verseng egymással, és az őket kísérő szimfonikus zenekarral is. A darab tételei a nagyvárosi nyüzsgés, a falusi idill és a teátrális dráma hármasát kínálják humoros, sőt gunyoros elemekkel. A darab szólistái az Opera Zenekar többszörösen díjazott művészei: Soltész Ágnes (koncertmester), Pólus László (szólócsellista), Rácz Ottó (I. oboa) és a zeneszerzőként is ismert Kovács Zoltán (I. fagott).

A koncert második felében a német kora romantika kiváló alakja, Carl Maria von Weber 1811-ben komponált f-moll klarinétversenye a kor új zenei instrumentumát állítja a középpontba. A háromtételes versenymű drámai hőst farag a szólóhangszerből, amelynek kezdetben szép, ám fájdalmas számai derűssé oldódnak a darab végére. Klarinéton Kiss Sándor (I. klarinét), az évad kamaraművésze működik közre a produkcióban.

A hangverseny programja Paul Hindemith Szimfonikus metamorfózis Carl Maria von Weber témáira című alkotásával zárul. Az 1943-ben, a német szerző amerikai emigrációja idején született zenekari darab egy meg nem valósult balettzenéből keletkezett, aminek befejezéséhez Hindemith Weber Turandot című színpadi kísérőzenéjét is felhasználta. A jeles 20. századi alkotóra oly jellemző témák, mint a szexualitás és a gyilkosság, jelentős kontrasztban állnak a romantikából kölcsönzött részletekkel, és a drámai elemekben – akárcsak az est elején hallható „Klasszikus” szimfónia esetében – ugyancsak felsejlenek a történelmi idők viszontagságai, amelyek Prokofjevet később ugyancsak hazája elhagyására késztették.