Karl Ove Knausgård – Évszakok – Ősz – A norvég füveskönyv

Talán ezzel a meghatározással jellemezhető leginkább Knausgård Ősz című könyve. Bár szükségtelen címkével illetni, elég elmondani: A kötetben szereplő bejegyzéseket egyetlen dolog köti össze, a szerző személye. Aki már olvasott Knausgårdtól, annak ez akár garancia is lehet az egyedi olvasásélményre. És nem is fog csalatkozni.

Az általa összegyűjtött gondolatokat születendő lányának címzi, aki csak hat hónap múlva jön világra. A bejegyzéseket három levél tagolja, mely az évszak három havának kísérőjeként jelenik meg. Ezekből a közvetlen hangvételű és megható üzenetekből ismerhetjük meg a szerző célját: Bemutatni az új kis lénynek a világot, a gyermek elé tárni, hogy miért érdemes élni.

“Meg akarom neked mutatni a világot… Csak így tudom magam is felfedezni.”

Hétköznapi tárgyak, érzések, természeti jelenségek, elvont fogalmak köré csoportosítja szabálytalanul hullámzó gondolat-áramlatait. De ne tévesszenek meg minket a címek! A benzin, a nap vagy egy konzervdoboz leírásának apropóján filozófiai magasságokba emeli olvasóját, vagy repíti el messzi gyerekkorának egy-egy emlékezetes pontjára.

Sokat töpreng az író az általa látottakon, olvasottakon, filmen, cikken, apja naplóbejegyzésein elmereng. Hagyja magát elragadni az elméjéből felbukkanó és tovasuhanó áramlatokkal. Tökéletes flow-élmény.

„Negyvenöt éves leszek, mire megszületsz, és ez azt jelenti, hogy harminc évnél többet nem oszthatok meg veled, az utolsó években talán beteg és elesett leszek. És ha egyszer gyerekeid születnek, lehet, hogy én már nem leszek.”

Megérkezett ember szavai ezek, aki szeretné megosztani esszenciáját az utókorral. Irigylem az író magabiztosságát, hogy elégedettsége teljes hitével ír magáról, az életéről, és a világról, ahogyan ő látja. Olyan ő mintegy szűrő, amin keresztül a dimenzió leképeződik. Nem tesz hozzá és nem vesz el belőle, pusztán felfogja a hullámokat és vásznat nyújt a kép megformázódásához.

Mint elmondja: Az ember a gyermekeiben él tovább; A könyv az ösztönös igyekezet, hogy minél többet mentsen meg magából a jövő számára.

Knausgård erős hangulatember. Érzékelhető a néhol filozófikus, máskor nosztalgikus helyenként meglepően könnyed, humoros töltetű képein keresztül. A rágógumit, a pisit és tetűt még a fiaimnak is elolvastam, jókat rötyögtek rajta itt-ott!

Az író őszinte hangvétele teljes testközelbe engedi olvasóját, kereteket feszegetően közel.

Képeslap gyűjtemény is lehetne, olyan intenzív vizuális töltetű egy-egy írás. Mivel még nem jártam északon, ezért számomra nagy élmény az ottani táj megjelenítését olvasni. Olyan gyerekkori emlékeket elevenít fel, ami teljesen különbözik az enyémtől: csónakázás nagypapával a ködös fjordokon, medúzákkal hógolyózni és összebarátkozni egy borzzal meg egy barna delfinnel.

A színek és a fények ábrázolása annyira érzékletes, néhol még az illata is körbeleng, érzem a nap melegét magamon. A szerző különös gondot fordított az északi flóra és fauna szerepeltetésére, egészen egyszerűen azért, mert szereti. Mert csupa olyan dolgot sűrített ebbe a kötetbe, ami őt foglalkoztatja, amin gondolkozik, amit szeret és ami valaha megérintette. Ezt kínálja keménykötésben magából.

A tetralógia második része, a Tél, február 24-től lesz megkapható.

Tim Mariann