Jordán Tamás Hátrametszés – Az életem – tétre, helyre, befutóra

Jordán Tamás Hátrametszés – Az életem – tétre, helyre, befutóra

Jordán Tamás Hátrametszés című önéletrajzi könyvéből  megtudhatjuk azt,  hogyan lesz egy szorongó, mindentől rettegő kisfiúból mérnök, aztán színész az Egyetemi Színpadon, a 25. Színházban, Kaposvárott, majd színházigazgató a Merlinben, a Nemzetiben és végül Szombathelyen.

Jordán Tamás színészt, rendezőt, színházi direktort az Alexandra Kiadó kérte fel a könyv megírására. A művész kicsit hezitált, majd Sebő Ferenc segítségét kérve, mégis elvállalta. Így jelenhetett meg az Alexandra kiadó gondozásában a Kossuth és Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, színigazgató, egyetemi docens, érdemes művész, a Hallhatatlanok Társulatának örökös tagjának önéletrajzi könyve.
A Hátrametszés cím vajon mit takar? A hátrametszés a geodéziában az egyik művelet elnevezése. Jordán Tamás könyvében, pedig az önmeghatározás metaforája: a szerző visszaemlékezésében a számára fontos emberekhez, eseményekhez, ügyekhez való viszony alapján igyekszik megadni koordinátáit.
Egy ember is akkor válik megismerhetővé, ha feltérképezzük viszonyait az élet más jelenségeihez, emberekhez, tárgyakhoz vallja. A szerző életének 73 évére visszatekintő kötetéből megtudhatjuk azt, hogyan lett egy gátlásos, szorongó fiúból mérnök, majd előadóművész. Az ország egyik legismertebb színházi személyisége önéletírásában az önérzet és az önirónia hangját váltogatva szakmai pályájának és magánéletének meg nem oldott, kibeszéletlen problémáit veszi sorra. Nekem az Egyetemi Színpad volt a színházi elemi iskolám, a 25. Színház a gimnázium, Kaposvár az egyetem. Minden amit felsőfokon tudok ebből vezethető le. A Merlin, a Nemzeti Színház és Szombathely már az ott felszedett tudásnak a gyümölcsöztetése mint igazgató” – fogalmazott könyvében.
Simon István a következőképp reagált a könyvre:
„Kedves Tamás! Csak felsőfokon tudok beszélni a könyvről, annak stílusáról, összefogottságáról! Kiváló! Nemcsak rólad szól, hanem egy kórkép a XX. század utolsó harmadának, a XXI. század elejének színházi életéről, annak csatáiról, szépségeiről, vitáiról, mindez a te életednek, művészi pályádnak tükrében. S ez a tükör hiteles, hiszen te magad vetkőzöl pőrére és söpröd ki a szőnyeg alól a kellemetlen, sokszor fájó, feledésre szánt történeteket. Számomra döbbenetes az a kitárulkozás, ahogy döntéseid helyességében kételkedve, önmarcangolva, sok-sok öniróniával s nem kevés humorral mutatod fel nekünk Jordán Tamást! Egy teljes ember képe, sikerei, vívódásai, családi élete tárul elénk – az igazat mondd(va), nemcsak a valódit. (…) Őszintén gratulálok! Simon István”
A könyv briliáns hangulatváltozásainak két példája:
„ Jött a hír Esterházy Péter haláláról. Nincsenek rá szavaim. Megint hidegebb lett. Hetven év fölött egyre jobban látok egy képet. Születésem óta egy kör alakú kerítés vett körül. A kerítést emberek alkotják, családom tagjai, rokonok, barátok. Szorosan egymáshoz tapadva megvédtek. Kidőlt az első, de más állt a helyére. És eljött a pillanat, amikor már nem volt utánpótlás. Ahogy idősödöm, egyre több a hiány. Kezdett kereszthuzat lenni. Hetven év fölött már nem lehet kerítésnek hívni azt a néhány embert aki még a közelembe van. Egyre jobban didergek.”
Dalnokverseny 1992. Költők: Nádasdy ÁdámCsukás IstvánSpíró GyörgyEörsi István.
Zene: KalákaSebő EgyüttesPresszer Gábor.
Esterházy Pétert idézem: ép ésszel ki gondolta volna, hogy egy ilyen dalnokverseny vagy mi, mint a cukor a legyeket, vonzza a népeket. Még az is hihetőnek látszott, hogy manapság is vannak költők, manapság is van költészet. Vagy ki tudja. Mindenesetre nagyon jó este volt, rég nem éreztem magam ilyen könnyen. Egy hiba történt, fatális, Jordán Tamás zakójának mintája megegyezett az enyémével. Ezt a jövőben majd egyeztetni kell.”

 

A remek olvasnivaló ajánlásához talán Sebő Ferenc előszava a legmegfelelőbb: „Tanúja voltam Tamás keservesen megszenvedett művészi útjának, amíg ezekig a magaslatokig eljutott. Ebben a könyvben beszámol arról a sok gátlásról, amelyet le kellett küzdenie, hogy színésszé váljon. Tamás épp annyira mérnökember, mint amilyen nagy játékmester, s mindamellett jó humorú, emberszerető és tudatos előadóművész. A könyv több mint egy színész életének krónikája. Írása olyan bölcs élettapasztalatok gyűjteménye, amelyből mindannyian sokat meríthetünk, műszakiak, civilek és művészek egyaránt.” (Sebő Ferenc
Székely Ágota