Fotó: Jim Rakete

A New Yorkban élő Jan Vogler napjaink egyik legjelentősebb gordonkaművésze, aki március 22-én a Nemzeti Filharmonikusok vendégművészeként Saint-Saëns I. csellóversenyét adja elő a Müpában. 

A német muzsikus húszévesen lett a Drezdai Staatskapelle szólamvezetője, több mint húsz éve pedig szólistaként járja a világot. Mesés hangú (és értékű) Stradivari hangszerén a zeneirodalom valamennyi nagy művét eljátszotta már, ezek közül szólaltatja meg a francia romantikus szerző alkotását, amely különleges helyet foglal el a repertoárban. Éppen Saint-Saëns szellemi vezetésével kezdték újra felfedezni a 19. második felében a francia zene klasszikusait, például Rameau-t, hogy aztán megint évtizedekre elfelejtsék, és csak a 20. század végén csodálkozzanak rá zenéjének eredetiségére és változatosságára – ezen stílusjegyek valóságos tárháza A gáláns indiák című operából készült zenekari szvit. Az est második részében Hamar Zsolt a német romantikus szimfonikus zene egyik legnépszerűbb alkotását vezényli: a szerény osztrák szerző nagyszabású, magával ragadó mesterműve a 4. szimfónia, tele lélekmelengető dallammal és átható erővel; igazi kihívás a zenekarnak, semmihez sem hasonlítható akusztikai élmény a közönségnek.

Rameau: A gáláns indiák – szvit

1725 novemberében indián küldöttség érkezett Amerikából Franciaországba, Agapit Chicagou törzsfőnök vezetésével. Chicagou beszédet intézett a királyhoz, XV. Lajoshoz, amelyben biztosította őt hűségéről a britek elleni harcban. Az indián küldöttség a Théâtre Italien­ben is fellépett, ahol három törzsi táncot mutattak be: a béke, a háború és a győzelem táncát. Az eseményen jelen volt Jean-Philippe Rameau, aki ezután komponálta a Les Sauvages (A vademberek) című csembalórondóját, s ez az élmény inspirálta a tíz évvel később bemutatott opera-balettjét, A gáláns indiákat is.

Saint-Saëns: I. (a-moll) csellóverseny, op. 33

Camille Saint-Saëns 1872-ben, harminchét éves korában írta meg első csellóversenyét, amely napjainkban is egyik legnépszerűbb műve. Három személy alapvetően inspirálta a versenymű szerzőjét. Elsőként Augus­te Franchomme említhető, a francia vonótechnika egyik kifejlesztője és Chopin csellóművész-partnere, akinél Saint-Saëns diákkorában zongorakíséretet tanult. A második Auguste Tolbecque francia hangszerkészítő és zenész, aki a cselló mellett viola da gam­bán is játszott. A csellóverseny ajánlása neki szól. Ő mutatta be a versenyművet 1873-ban, és a versenymű közepén hallható rokokó menüett Tolbecque régizene iránti vonzalmáról tanúskodik – illetve arról is, hogy a francia-porosz háború után a francia zene hagyományai mindennél fontosabbak voltak egy francia zeneszerző számára. A harmadik inspirációs forrás pedig Liszt Ferenc, akit Saint-Saëns élete végéig nagyra tartott.

Bruckner: IV. (Esz-dúr, „Romantikus”) szimfónia

Anton Bruckner zeneszerzői életművének legfontosabb pilléreit monumentális szimfóniái képezik. Szimfonikus zenekari írásmódján ugyanakkor érződik, hogy elsődleges hangszere az orgona volt: sokszor úgy váltogatja a hangszercsoportokat, mint az orgonista hangszerén a regisztereket. Tíz befejezett és az utolsó, befejezetlen szimfóniája közül az egyik legkedveltebb a IV., „Romantikus” melléknevet viselő szimfónia.

2019. március 22., péntek, 19:30 – Müpa

Rameau A gáláns indiák – szvit
Saint-Saëns I. csellóverseny (a-moll), op. 33
Bruckner IV. szimfónia (Esz-dúr)
Km: Jan Vogler gordonka, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Hamar Zsolt      

A Nemzeti Filharmonikusok következő hangversenye:
2019. március 24., vasárnap, 11:00 és 15:00 – Müpa, Fesztivál Színház
Zenemánia, avagy minden, ami zene
Csajkovszkij: V. (e-moll) szimfónia, op. 64
Km.: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Házigazda és vezényel: Dinyés Dániel