Interjú Sándor Tímeával a Spirit Dance Company vezetőjével

Először is beszéljünk egy kicsit a családodról, úgy tudom, hogy 4 gyermekes anyukaként is tele vagy energiával.

Igaz nem könnyű, de amióta megvannak a gyerekek mindig is dolgoztam mellettük. Először tanítottam, majd a szülés után ismét folytattam, a kezdeti időszakban csak óraadó tanárként egy művészeti iskolában, és ilyenkor a nagymamák vigyáztak a gyerekekre, így hát ők ebben nőttek bele. Ha esténként előadásom volt, akkor a férjem segített be. A két kisebb, akik most 5 és 3 évesek már bejártak velem a balett terembe, emiatt ők már ott nőttek fel. Most is előfordul, hogy Ábel azt mondja, hogy anya hadd menjek veled próbálni ovi helyett és csendben leszek ígérem, csak hadd menjek veled.

Most egy tánckonferencián vagyunk, ami a szakmád, és örülők, hogy itt tudunk beszélgetni. Hogyan lettél végül is táncos? Úgy tudom, elég későn döntöttél a tánc mellett.

Igen 14 éves voltam amikor elkezdtem táncolni, először társastáncra jártam, de mellette balettoztam és éreztem, hogy inkább ez az én utam. Persze nagyon jó volt a társastánc is, de túl magas vagyok, úgyhogy soha nem volt igazán párom. Ezért egyre jobban a balett irányába fordultam és az Operaházból Eichner Tibor és Baliko István voltak az első balettmestereim. Igazából volt egy előadás a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Talentum Táncegyüttessel, ami meghatározó volt számomra, ekkor éreztem, hogy ez az amit én is szeretnék táncolni. Anyukám segítségével bekerültem a Rajkó-Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskolába. Itt már találkoztam modern tánccal, néptánccal, klasszikus balettel és kitűnő mesterekkel, akiknek a segítségével kezdtem igazán a szakmát megtanulni, de már akkor is a balett vonzott és ezért erősítettem ezt a vonalat. Majd felvételiztem a Győri Tánc – és Képzőművészeti Középiskolába, ahol leérettségiztem. Ezután, hogy balerina lehessek Szőnyi Nóra mesternőnél folytattam a tanulmányaimat, de a késői kezdés miatt folyton pótolnom kellett az elmaradt éveket és ő sokat segített a szakmai felzárkóztatásomban. Majd bekerültem az Operett Színház utazó társulatába, amit Hídvégi Miklós vezetett. Így találtam meg a helyemet, de éreztem, hogy még hiányzik valami, ezért nyitottam a modern irányba, ebben sokat segített Bakó Gábor, Földi Béla, akik Magyarországon tanítanak azóta is és Egerházi Attila, aki már külföldön dolgozik. Egy nyár alkalmával Bakó Gáborhoz jött egy amerikai táncos Tonkins Anderson tanítani, aki a kurzus után szólt párunknak, hogy a bécsi iskolájába lehet felvételizni, ami nekem sikerült, ebben az iskolában profi táncosokat képeztek és itt találkoztam először a Horton technikával. A Horton technika tanárom Alain Michigan volt – és akkor éreztem, hogy ez az, megjöttem ez az amit én keresek már évek óta és ez az én mindenem. Egy évig éltem kint Bécsben, ahol több modern technika mellett elkezdtem specializálódni a Hortonra. Az utolsó félévben már a legmagasabb fokon és legmagasabb óraszámmal tanultam, illetve rendszeresen jött Bécsbe Milton Myers az Alvin Ailey Táncszinház tanára, aki 3. generációs Horton tanár és a nála elsajátított tudással jöttem haza. Ezután felvételiztem a modern táncpedagógus szakra a Horton technikával, ahova fel is vettek, majd a szakdolgozatomat is ebből írtam.

Tanítasz felnőtteket, gyerekeket, de mellette létrehoztál egy saját önálló társulatot, mondanál erről pár szót?

Gyerekeket mindig is tanítottam, amit nagyon szeretek, nekik alapfokú művészeti iskolába klasszikus balettet oktatok. A Trafóban felnőtteknek Horton technikát tanítok. De mindig volt egy vágyam, hogy legyen egy saját társulatom, hogy koreografálhassak, ha egy zene megérint. De hogy mondják a szobrászok, még nem volt meg az anyag amivel dolgozni tudok, és akkor jött a Soós Viki és nála éreztem, hogy itt van az akivel én együtt tudok működni, és most van itt az idő, hogy megcsináljam a társulatomat.

Mióta van az együttesed?

Most tavasszal voltunk egy évesek.

Mesélnél egy kicsit a koreográfiáról, honnét veszed az ötletet?

Egyik darabunk, ami most bemutatásra kerül a Bethlen Téri Színházban, a Magányba zárva készült el először. A Lisa Gerard által énekelt dal fogott meg igazán, melynek a mondanivalója erről a modern világról szól, az érzelemmentesség, az egymással való kapcsolat hiányáról, és a közömbösségről. Arról hogy, aki nem tud beállni a sorba, aki kicsit más érzelemmel rendelkezik, kicsit másmilyen és nem tud beilleszkedni, azt kiveti a társadalom. Azért lett Magányba zárva, mert hiába próbálkozik, bent marad bezárva saját magányába és kérdés, hogy vajon ki lehet-e ebből törni?

A lelki mondanivalók motiváltak a névválasztásban?

Igen, de a Spirit név előbb jutott az eszembe, hiszen a lelki mondanivalónkat és különböző érzéseinket próbáljuk kifejezni a tánc nyelvént.

Volt egy nagyszínházi fellépésetek?

Igen a Tháliában, egy szomorú esemény aprópójaként, mert a veronai buszbalesett áldozatainak megsegítésére jött létre ez az este. Kiss József a Szigligeti Színház igazgatója választotta be a darabunkat a műsorba. Ez volt az első nagy megmérettetésünk. Szerencsére a fellépésnek pozitív visszhangja lett és itt találkoztunk Lengyel Zoltán zeneszerzővel is.

Hol lesz a következő fellépésetek és mit adtok elő?

A Bethlen Téri Színházban június 15-én 7 órakor lesz a bemutatója a Magányba zárva, illetve a Tónusok című darabunknak, és emellett még nyárra tervezünk fesztiválokon való részvételt is. Valamint Lengyel Zoltán és Peter E. Mueller zeneszerzők létrehoztak egy egész estés produkciót, amihez táncosokat kerestek, és megismerve minket elkezdtünk együtt dolgozni.

Hozzászólás

Please enter your comment!
Please enter your name here