PG: Már régóta figyelem, és szeretem a munkáidat, sokan téged színházi fotósként ismernek, hogy kerültél bele ebbe a szakmába?
Színházi fotósként ez a negyedik évadom, de 7-8 éve a Kossuth Kiadónak és a Noran Libro Kiadónak ​fotózom a könyvbemutatóit és egyéb rendezvényeit.

PG: A  lefotózott művészekkel milyen a kapcsolatod?
​Mi, színházi fotósok nem igazán beszélünk a színészekkel. A darabot végigfotózzuk, aztán ki-ki megy a dolgára. ​A szünetekben fel szoktunk menni a büfébe, ott találkozunk egy két színésszel, pár szót váltunk, de ennyi a kapcsolatunk. Ezek a rövid beszélgetések természetesen nagyon jó hangulatúak, ha a darab témája is könnyed, mi is nevetgélve beszélgetünk.
 
PG: Kiket tartasz példaképeidnek?
​A fotósok közül? Keleti Évát, ​de csodálom  Annie Leibovitz  és  Vivian Maier munkáit.
PG: Kitől tanultál, kik voltak a mestereid?
​Eifert János tanítványa voltam a fotóakadémián, de Szalay Zoltántól is kaptam útmutatást.
PG: Mi a jó fotó titka?
​Ennek megítélése nagyon egyéni, de vannak írott és íratlan szabályok, amit érdemes betartani. Nem minden a gép…fontos a jó meglátás. Minden tanulható, de sok idő és gyakorlat kell hozzá. Nagyon ajánlott a festők munkáit tanulmányozni, látásmódot, színtechnikát, harmadolást, és az aranymetszés szabályait is megtanulni. Ha elkészült egy fotó, az még közel sincs kész….Meg kell tanulni vágni – sajnos még nekem sem sikerül mindig. Tudni kell kiválogatni a “sok jó” fotó közül a legjobbakat, végül marad pár amit már boldogan mutogathatunk.
PG: Megtanulható, vagy érzék, tehetség dolga?
​Minden megtanulható, valóban érzék is kell hozzá, de ami a legfontosabb az a gyakorlás. Nehogy azt higgye valaki, hogy kezébe vesz egy gépet, vagy telefont, kattint kettőt és kész a tökéletes kép. Ma már szinte mindennel lehet képet készíteni, de hogy a képből valóban szép fotó lehessen, tudni kell a gépet tökéletesen kezelni. Minden beállítást meg kell tanulni és gyakorolni, gyakorolni! A fotós sem egy két képet készít​, hanem adott esetben több tízet, százat. Ebből válogatja ki azt a pár igen jó képet, amit aztán publikál.
 
PG: A színházi világon kívül még milyen területen találkozhatunk a képeiddel?
​Kedvenc témám a portréfotózás. Szerencsére erre a Kossuth Kiadó könyvbemutatóin volt és jelenleg is van lehetőségem megtenni.​ Fotóztam már pár esküvőt, megjelentek képeim könyvekben, hetilapokban, közel ezer képem megtekinthető és megvásárolható a Cultiris Kulturális Képügynökségnél. Színházi fotóim rendszeresen megjelennek a Kanadai Magyar Hírlapban.
PG: Úgy tudom, hogy volt már kiállításod?
​Igen öt fotósnak – Hunyadi Margit, Puskel Zsolt, ​Kolbe Gábor, Dr.Toldi Miklós, Gergely Bea – volt közös kiállítása 2016 szeptemberében a Kóka Ferenc Művészeti Galériában. Mind az öten színházi fotósok is vagyunk, így adva volt a téma. Személyenként 20 fotót állítottunk ki. Elfogultság nélkül mondhatom nagyon sikeres kiállítás volt. A tervezett kettő hétből közkívánatra egy hónap lett. Ezúton is köszönjük, hogy olyan sokan megtiszteltek minket és eljöttek megnézni a kiállítást. A kiállítás ötletgazdája igazából Puskel Zsolt volt. Sokat beszélgettünk, hogy valamit kéne tenni, ezeket az értékeket megmutatni másoknak. Mind az öten szinte minden előadást végigfotózzuk itt Budapesten, de mégis mindenki mást lát a kameráján keresztül. Ezt próbáltuk megmutatni egy kiállítás keretében.
PG: Fantasztikusak a táncos fotóid, van valami kötödés a műfajhoz, hogy ennyire jó érzékkel ragadod meg a pillanatot?
​Gyerekkoromban pár évig én is jártam balettozni, innen a tánc iránti vonzalom, szeretet. Mindig szerettem volna a táncfotózást  is gyakorolni​, de erre nagyon kevés lehetőség van. Nagy örömömre ebben az évadban  a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül fotózhattam balettet ( A kalóz), a Magyar Állami Népi Együttes  Tánckánon – Hommage a Kodály bemutató előadását és a 100 éves “A fából faragott királyfi” című táncjátékot a budapesti Operaházban, Frenák Pál koreográfiájával.
 
PG: Mik a jövőbeni terveid?
​Elsősorban szeretnék még jobban megtanulni fotózni. Szeretném ha sikerülne egy újabb kiállítást megrendezni, és sok szép színházi előadást fotózni.
 
PG: Készítettünk neked egy képgalériát miért pont ezeket a képeket választottad ki?
Nagyon nehéz volt a döntés mit is mutassak meg a sok ezek kép közül. Senkit nem szeretnék megbántani, amiért nem az ő portréját mutatom meg, és hogy miért ezeket? Tudom, hogy Törőcsik Mari kórházban van, ezzel a fotómmal szeretnék mielőbbi gyógyulást kívánni neki. Szeretettel emlékezem Gross Arnoldra, mindig csodáltam a képeit, rajzait. Hernádi Judit színésznő egyik kedvencem, a kiállításon is szerepelt ez a fotóm. Mihály Tamás basszusgitáros az egyik legjobb a szakmájában, szerettem a játékát. Bródy János az örök kedvenc. Kocsis András Sándor és Bálint György egy könyvfesztiválon, mindkettőjüket nagyon szeretem. Karafiáth Orsolyáról egy elkapott pillanat, nagyon szeretem ezt a portrét. Szalay Zoltánra ezzel a képemmel emlékezem szeretettel. Gyémánt László a csodálatos tehetségű festőművész, jókat szoktunk beszélgetni. Rost Andrea operaénekesnőt az Erkel Színházban fotóztam. A következő fotóm a kiállításon is szerepelt: Euripidész: Oresztész c. darabjából Rétvári Tamás – Radnóti Színház. A XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon készült fotón László Ágnes beszélget Komoróczy Géza történésszel.

Hozzászólás

Please enter your comment!
Please enter your name here