A VILTIN Galéria 2019. július 19-i szezonzáró, fülledt szerda délutáni fény című kiállításának koncepciója beilleszthető a galéria elmúlt három évben rendezett, kis létszámú csoportos kiállításainak sorába: a kortárs absztrakt festészeti helyzettel foglalkozó x-play és a kortárs figurális művészeti attitűdöt vizsgáló humán projekt kiállításokat követő, öt művész munkáiból rendezett tárlat közös nevezője az 1910-es évek modernitásában keresendő.

A modernizmusra jellemző volt az autonomitásra való törekvés és így jöttek létre az izmusok, amelyek viszont önmagukon belül, a korábbi kánontól független, végtelen szabadság lehetőségét adták a művészeknek. Ezen irányzatok szoros egymásutánisága és párhuzamos jelenléte egy korábban semmihez sem hasonlítható és azóta is egyedülállóan nagy hatású, pezsgő művészeti korszakot jellemzett. Ezt a stilárisan és médiumhasználatában is rendkívül izgalmas periódust – kisebb kortárs művészeti vizsgálódás után – könnyedén párhuzamba állíthatjuk jelen korunk művészetével. Az absztrakt és figurális művészet egyidejű és azonos relevanciával bíró jelenléte, valamint a kifejezőeszközök széles spektrumú használata korunkat is izgalmas művészeti időszakká emeli/emelheti.

A kiállítás rámutat az analógiák törvényszerű ismétlődésére, vagy egyszerűen a tradíciókövetés jelentőségére. BÁLVÁNYOS Levente (1966) talált tárgyak felhasználásával készült térbeli kollázsaiban, reliefjeiben Kassák Lajos konstruktivizmusa, vagy Georges Braque kubizmusa jelenik meg. JUHÁSZ Dóra (1974) vibráló, kettős érzelmeket kifejező ecsetkezelése párhuzamba állítható Oscar Kokoschka expresszív, a kor nyugtalanságát is tükröző festészetével ugyanúgy, mint Matisse korai festményeinek végtelen, állandóságot árasztó nyugalmával. KISS Péter (1962) kísérleti fotográfiáin gyakran fényképezőgépet nélkülöző laboratóriumi eredményeket látunk, fotogrammokat – a technika úttörője az avantgárd fotográfus, Man Ray volt. NAGY Benjámin (1985) festett kollázsai a maguk szürreális konstrukciós-dekonstrukciós szándékával egy újrafésült, melankóliával átitatott, monokróm Giorgio de Chirico, vagy Korniss Dezső művet idéznek. Andreas WERNER (1984, DE-AT) sci-fi írók által inspirált „futurizmusa” az 1910-es évek építészeinek látványterveivel mutat párhuzamot.

iSKI KOCSIS Tibor