Minden a mozgással kezdődik, amely mindannyiunknál ösztönös, a tánc pedig kommunikációhoz finomodott mozgás. Bármennyire is fontos és lenyűgöző a hibátlan technika, végső soron az a lényeg, amit a táncművész a mozgásban kifejez.

Táncosként folyamatosan mozgunk, és felejthetetlen pillanatok megalkotására törekszünk. Függetlenül a tánc műfajától, minden táncművész ezeket a pillanatokat igyekszik elérni. Ezért, amikor egyszer csak nem léphetünk fel, a színházakat bezárják és a fesztiválokat lemondják, a mi világunk megtorpan. Nincs fizikai kapcsolat. Nincsenek előadások. Nincs közönség. A közelmúlt történelmében a táncközösségnek még soha nem volt ilyen közös kihívása abból a szempontból, hogy motivált maradjon, hogy megtalálja a létjogosultságát.

Mégis, amikor valami értékeset elvettek tőlünk, pontosan akkor értékeljük azt, hogy valóban mennyire fontos az, amit csinálunk, és mit jelent a tánc a társadalom egészének. A táncosokat gyakran fizikai képességeik miatt ünneplik, bár valójában inkább mentális erőnk tart fenn minket. Úgy gondolom, hogy a fizikai és pszichológiai agilitás egyedülálló kombinációja segít minket a küzdelemben, hogy újra feltaláljuk magunkat, hogy folytassuk a táncot és inspiráljuk a világot.